A kezdetektől valami rossz kísérte. Mozi lett volna, de egy tűzeset áthúzta a terveket. Nem is számít jó jelnek tűzzel keresztelni egy készülő épületet. A szabadkai Szabadegyetem mellett, a város központjában, így hosszú évtizedekig egy ronda betonszerkezet állt, amelyet legtöbben vécének használtak. Bűze mégsem taszított mindenkit. Idővel utcai graffitisek dekorálták ki a hozzá tartozó szürke falakat. Festettek rá egy nagy szemet is, amely titokzatosan bámult a városra és figyelte a konstrukció oszlopai között zajló eseményeket. A közelében működő diszkóban egyszer a szórakozóhely fenegyereke szemet vetett egy lányra, aki viszont mással kezdett el járni. A kemény srácot sértette ez, és az oszlopok között tett elégtételt, azaz jól helybenhagyta a másik fiút. Máskor egy társaság ment a szerkezet emeletére. Körbeültek, a kör közepén gyertyát gyújtottak. Egy földön talált, piszkos üvegdarabbal bevagdosták a kezüket, sebeiket pedig egymásra tapasztották. A sátán segítségét kérték a szellemidézéshez, azután mégiscsak talán Isten műve, hogy senki sem kapott vérmérgezést. Valamikor két barátnő felmászott a szerkezet tetejére, és ott elszívtak egy füves cigit. Olyan hangosan nevettek, hogy végül a portás kergette el őket. Ezek talán kitalációk, de minden építmény őriz sztorikat. Egy csúf betonszerkezetnek, mindenki által gyűlölt, csonka építménynek persze nem is juthatnak szép vagy jelentős emlékek, csak a kallódó, rossz útra tévedt fiatalok történetei. Ezeket őrizte a betoncsontváz is egészen addig a napig, amíg a falfirka szem utoljára nézett a városra, mielőtt végleg ledöntötték az egész szerkezetet.
