Manapság, ha bármiről információt szeretnénk szerezni, az internethez folyamodunk. Nagyon jól tudjuk, hogy csupán egy-két kattintás szükséges és máris mérhetetlen információtömeg zúdul ránk. Ám ez a kényelmes, fotelben ülve keresős módszer is feladatot ró ránk: a szűrést. A sok információ között ugyanis óhatatlanul ott van az is, amire nincs szükségünk, a számunkra hasznosakat pedig gyakran úgy kell kiválogatni mint Hamupipőkének a hamuból a lencsét. Olykor ebben rutinosak vagyunk, olykor bosszankodunk, olykor gyorsan rátalálunk a keresett dolgokra, olykor hosszadalmas a rátalálás folyamata. Megszoktuk, az életünk részévé vált a virtuális lencseválogatás, s sokszor meg sem lepődünk, hogy a keresőprogram mezőjébe beírt egy-egy kulcsszóra milyen elképesztő találatok is érkeznek. Például gondolták volna, hogy ha beírjuk a keresőprogram mezőjébe, hogy Esti Kornél, az első találat nem Kosztolányi Dezsőre, az Esti Kornél írójára vonatkozik, hanem az Esti Kornél nevű zenekar honlapja az. Ha pedig erre a honlapra látogatunk az az információ fogad minket, hogy A boldogság, te kurva című lemez megrendelhető. Nem tudom, Kosztolányi mit szólna ehhez. Én mindenesetre tovább kerestem a hamu között a lencsét és szerencsére a második találat már Kosztolányihoz vezetett.
