Botrányba fulladt Szabadkán a város rendezési tervének a nyilvános bemutatása. A főmérnök nem mondhatta el, amit szeretett volna, így nem tudhattuk meg, hogy miképpen változott meg a város 10-20 évre kivetíthető vízióját tartalmazó dokumentum, és a polgárok sem értek el semmit azzal, hogy minden indulatukat az éppen előttük álló főépítészre zúdították.
Érthető azoknak az indulata, akiknek a feje felett már évek óta ott a pallos, hogy mikor bontják le a házukat. De az egyéni sérelmeken túl, az volt az érzésem, ezúttal sokkal több feszültség volt a levegőben. A szabadkaiak, akik szeretik városukat, most a lebontott és talán soha fel nem épülő színház, vagy a több mint 10 éve félkész fedett uszoda, a tönkretett Fekete-fürdő és még sok más miatt is dühöngtek. Kétségtelen, hogy Szabadkán városrombolás folyik. Gondoljunk csak a város két legrégebbi szecessziós épületére, amelyek egy politikai alku tétjei voltak. Ezt ez a város megengedte magának. Szégyen.
Ha valóra válik az, ami a terv hevenyészett ismertetéséből kiderült, akkor eltűnnek a földszintes házak, a város alföldi jellegét, hangulatát megadó utcák nagyon sok helyről. Arra a kérdésre, hogy szám szerint hány épületet tervezne a modernizálás nevében lebontani, senki sem akar válaszolni. Egyszer régen valaki 1065 épületről beszélt. Nem hivatalosan úgy tudjuk ez a szám megfelel a valóságnak. A bontásokkal tulajdonképpen Szabadka hangulata veszik el. A nagy, lusta alföldi városé. Helyette mi épül?
Egyelőre annyit tudunk, hogy többlakásos épületek, illetve üzletházak. Sokan úgy tartják, hogy a szabadkai városrendezési tervben tulajdonképpen a tőke és az örökség vív csatát.
A tőke áll nyerésre.
