Köztudott, hogy a Halasi út egyben a kelebiai határátkelőhöz vezető út is, mely ennél fogva igen forgalmas is. Nem hiába van hát figyelmeztető tábla kitéve a közelben, és közlekedési lámpa a főúton lévő iskolánál. A gyerekek hajlamosak úgy átszaladni az úttesten, hogy még csak meg sem nyomják a lámpát pirosra váltó gombot, csak körülnéznek, és már rohannak is. Az esetek többségében mégis felsorakoznak az út mellett, megnyomják a gombot, megvárják, hogy zöldre váltson a gyalogosok számára a lámpa, ahogy bizonyára számtalanszor a szájukba rágták a felnőttek, és csak akkor indulnak meg. Vagy még akkor sem. Ugyanis nem először tapasztalom, hogy autók, teherautók, buszok nagy sebességgel, az iskolai zónát, sebességkorlátozást és a piros lámpát teljes mértékben figyelmen kívül hagyva tovaszáguldanak, és csak a gyerekek szerencséjén és éberségén múlik, hogy nem lépnek le az úttestre még akkor sem, amikor már a lámpa zölden világít nekik. Ez történt a minap is, amikor egy teherautó átsüvített előttem a piroson, szélárnyékában egy másik autóval, pedig már léptem volna le az útra két másik gyerekkel együtt, de többször láttam olyat is, hogy az autós éppen csak annyira áll meg a piros lámpánál, hogy mindenkit elengedjen, majd süvített tovább.
Rossz belegondolni, hogy nap mint nap miféle tragédiák történhetnének, és senki sem tesz lépéseket a gyerekek és a gyalogosok biztonságáért, pedig fokozott rendőri jelenléttel, kamerákkal vagy zöldmellényes, stop-táblás kisrendőrökkel talán kordában lehetne tartani a száguldozó sofőröket.
