A hónap elején egyedülálló esemény történt a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium életében. A németországi Bréma melletti Rotenburg katonai repülőtéren az Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA – European Space Agency) CanSat versenyén fellőtték a műholdjukat. A verseny során a részt vevő csapatok kólásdoboz méretű műholdakat juttattak föl 1 kilométeres magasságba, hogy a „műholdakba” szerelt különböző érzékelőkkel az esés folyamán méréseket végezzenek, majd feldolgozzák a mérési adatokat. A bolyais „űrprogram” résztvevői hazaérésük után számoltak be élményeikről lapunknak.
A zentai tehetséggondozó gimnázium ZenSat Club csapata egyike volt azon két csapatnak, amelynek az ESA engedélyezte, hogy a nemzeti döntők kihagyásával vehessen részt a megmérettetésen. A verseny elődöntőit ugyanis minden ESA-tagállamban megrendezték, s az itt legjobbnak bizonyult csapatok vehettek részt a németországi döntőn, amelyen rajtuk kívül Belgiumból, Csehországból, Dániából, Németországból, Görögországból, Írországból, Olaszországból, Norvégiából, Portugáliából, Lengyelországból, Romániából, Hollandiából, Spanyolországból, az Egyesült Királyságból, Svájcból és vendégként az Egyesült Államokból érkező csapatok lőtték föl szondáikat.
– Ez a verseny szimulációja volt annak, hogy mi történne, ha egy másik bolygóra juttatnánk el egy szondát, s innen gyűjtenénk be különböző mérési adatokat – magyarázta Rózsa Ákos, a zentai középiskola másodikos tanulója, a csapat egyik tagja.
A verseny egyébként február közepe óta zajlott, a diákoknak nemcsak a műholdat kellett megépíteniük, hanem az egész projektumukat be kellett mutatniuk, beleértve a mérési eredmények értékelését és a jelentések megírását – mesélte Kőrösi Gábor, a csapatot vezető egyik tanár. A zentai diákok a felkészülés során felosztották egymás között a munkát: az egyikük foglalkozott a szenzorok beépítésével, mások pedig a szonda biztonságos leereszkedéséért voltak felelősek.
A műholdat különböző szenzorokkal is ellátták, így az atmoszférában uralkodó hőmérsékletet, a légnyomást, a páratartalmat, az ultraibolya sugárzást és egy infravörös hőmérővel a leérkezés pillanatában a talaj hőmérsékletét is mérni tudták. Egy GPS-t és egy kamerát is beépítettek, amely a zuhanás során rögzített videofelvételeket átküldte a diákok „irányítóközpontjába”, ahol laptop segítségével feldolgozták a felvételeket, és ezek alapján állapították meg, hogy mely területek lennének a legbiztonságosabbak a CanSat landoláshoz – magyarázta Ákos. Elmondta azt is, hogy természetesen a szonda érzékelői által mért adatokat is lesugározták a Földre, s ezeket az általa készített telemetrikus szoftver dolgozta föl, ábrázolta, és tárolta el diagramok formájában. A szondának ezenkívül volt egy memóriakártyája is, amelyre úgyszintén eltárolták a kapott méréseket.
Hugyik Kornél a szonda ejtőernyőjéért felelt, amelyet egy öreg esernyőből készítettek el.
– Minden anyag esetében adott, hogy mennyire „fogja meg a levegőt”. Az anyagállandó meghatározása után a szonda tömegéhez igazítottam az ejtőernyő méretét – ecsetelte a tehetséggondozó diákja.
Az öttagú csapatban Sztarek Norbert felelt a háromdimenziós gépészeti modellezésért, Illés Tamás és Szvoreny Viktor pedig a hardverért és a programozásért, ők készítették el a mérőegységet. A diákok által elkészített műholdakat az ESA rakétáival lőtték föl.
A zentai csapat szondáját a többivel együtt lőtték föl, több csapatnak a műholdját elfújta a szél, vagy fennakadtak a fákon, míg a ZenSat Club szondája sértetlenül érkezett vissza.
– Voltak olyan kevésbé szerencsés csapatok is, amelyeknek a szondáján nem nyílt ki az ejtőernyő, s műholdjuk a becsapódás után darabokra esett szét – mesélték a csapat tagjai.
A mérések eredményeit a rendezvény utolsó napján ismertették a csapatok, amelyek megtekinthették a brémai űrközpontot, valamint azt a műholdat, amelyet 214 nap múlva lőnek fel innen.
A németországi verseny életre szóló élményt jelentett a zentai csapat tagjai számára, s függetlenül attól, hogy nem lettek dobogósok, semmi okuk sincs a szégyenkezésre.
– Megláttuk, hogy mik a gyengeségeink – mondta Kőrösi Gábor, s hozzáfűzte, hogy ezek közül az egyik legnagyobb az, hogy a szervezők a résztvevőktől elvárták, hogy legyenek védnökeik. A zentai csapat utazását a tehetséggondozó gimnázium és az Ingenium Alapítvány részesítette támogatásban, a szállást és az étkezést pedig a szervezők biztosították.
– A szervezők elvárják, hogy a projektumot teljes egészében a csapatok valósítsák meg, beleértve a támogatókat is, hogy ne az iskolára háruljon a költségek fedezése – magyarázta Kőrösi Gábor, s hozzáfűzte, hogy ezt is pontozták, ahogyan a csapatok projektumának a médiahátterét is értékelték. A fiatalok elmondták, hogy kiváló tapasztalatokat szereztek, meglátták, hogy merre lehet fejlődniük, s hazafelé a buszon rögtön eldöntötték, hogy jövőre ismét részt vesznek a versenyen.
– A diákok majdnem összevesztek azon, hogy ki melyik alkatrészt viszi haza, hogy a nyári szünetben továbbfejlessze – mesélte beszélgetésünk végén az informatikatanár.
A bolyais űrprogramot Bordás Árpád fizikatanár vezette, valamint részt vett benne Esztelecki Péter informatikatanár is.
