Volt egy időszak, a múlt század hetvenes és nyolcvanas évei, amikor a megélhetés nem jelentett különösebb gondot, a havi fizetésből rendre félre is lehetett tenni. Ha emlékezetem nem csal, még a Marković-kormányzat idején is az átlagkereset bőven meghaladta (átszámítva) az ezer márkát.
Jegyzet
Volt egy időszak, a múlt század hetvenes és nyolcvanas évei, amikor a megélhetés nem jelentett különösebb gondot, a havi fizetésből rendre félre is lehetett tenni. Ha emlékezetem nem csal, még a Marković-kormányzat idején is az átlagkereset bőven meghaladta (átszámítva) az ezer márkát.
A sors úgy hozta, hogy a közelmúltban egyszerre két interjúkötet került a kezembe. Az egyik a sokszínű Kérdő útján (az Ambrus Attila és Melinda szerzőpárostól), a másik a páratlanul izgalmas Interjúlázban (Krekity Olgától).
Mindennek a meleg az oka, nyugodj meg, mondják, és erre tényleg ideges leszel. Kiabálsz, hogy nyugodt vagy, ebben a korban akármin nem borul ki az ember.
Jenő ajtófélfáján gonoszűző fokhagymafüzér, férfi létére fülig vörösödve mondja, hogy nem babonából, csak hogy szikkadjon, azért éppen ott. Irma is menekül a fokhagymától, alacsony vérnyomása miatt egyáltalán nem eszik fokhagymás ételt.
„A hétköznapjainkban is meg kéne keresni azokat a számunkra megfelelő kilátókat, ahonnan tényleg jó a kilátás, jók a kilátásaink. Onnan talán tisztábban, egyszerűbben látnánk mindent, hiszen felülnézetből, majdhogynem kívülállóként tekinthetnénk mindennapi gondjainkra, örömeinkre, feladatainkra” – olvashatjuk egy kötet legelején, címe: Pozsonyi ész-lelések, szerzője pedig Bolemant Éva.

