Hangszigetelt szoba, természetellenes csönd, halott fehér arc, sem zene, sem madárhang, csak magányérzet. A ponttá zsugorodott lény próbálja a fölülemelkedettek közönyét elérni, ajtón kívül marad a híradó, a számlák, az elromlott kerékpár, a törött létrafok, a sok idegölő gond.
2026. május 18., hétfő
Jegyzet
A pálya széléről figyelve, pontosabban a tévé képernyőjét nézve most időben is minden egy helyen, és ez így van jól. Nem számít nosztalgiának a múlt, egyedül a jelen érvényes.
Egy szomorú, sajnálatos esemény irányította a jobbamat a könyvespolc előtti Nyírő-kötet után, annál inkább, mert ez a szomorú esemény bizonyos fölháborodást generált bennem, nem a nevezett író művei ellen, inkább azok miatt, akik ugyan nem valószínű, hogy olvasták például a Kopjafákat, de finnyásságukat mutatják ki az újratemetésére váró író stílje felett. Mert hogy Nyírő József azért mégse volt oly jelentős, mint például csakugyan nagy földije Tamási Áron.
A kerítésen belüli élet hozadéka az edzetlenség, bizalmatlanság, félelem a messzitől. Az ilyen merre mozdulna, ha nem az öreg könyvek és a sárgult, foszlott szélű újságok közé, vagy a dohos, homályos szobák emlékébe, ahol a lámpás rádióból a Szabad Európa adása szól, és részeg ének teszi tönkre előre a jövőt.
Többnyire szeretem a krimifilmeket. Mint más a keresztrejtvényfejtést vagy a horgászást.
A vájt fülűek már a címből is sejthetik, hogy az alábbiakban a kommunikációról lesz szó, jóllehet kedves jegyzetírójuk az önmaga által adott címet se konyítja teljes egészében.Az esemes egy betűszó, megjelenési formájában két es betű között egy em, vagyis SMS, és állítólag írásos szöveget tartalmaz, mobil telefonon keresztül „postázva”.