A Zentai Önkéntes Tűzoltótestület kulcsfontosságú feladatokat lát el a városban, sőt az egész község területén. Tavaly ünnepelték fennállásuk 150. évfordulóját, mégis oly keveset hallani róluk, mivel szinte csak akkor hívjuk őket, ha baj van. Épp itt az ideje, hogy egy kicsit méltassuk az érdemeiket is, hiszen fontos munkát végeznek. Amellett, hogy tüzet oltanak, nevelik az utánpótlást, tűzőrséget állnak a fesztiválokon, illetve számos tűzoltóversenyen eredményesen vesznek részt. Egyik fő tevékenységük a fiatalokkal való foglalkozás. Ingyenes programokat tartanak, amelyek során a gyerekek megismerik a tűzoltóeszközöket, a tűzoltók megtanítják őket a biztonságos tűzhasználatra és arra is, hogy veszély esetén mi a teendő.
Az elmúlt két évben az önkéntesek háza táján felpezsdült az élet, több igen értékes adománnyal gazdagodtak. 2023-ban egy 1992-es évjáratú közepes csapatszállító tűzoltóautót kaptak egy Németországban élő, zentai születésű magánszemélytől, egy hete pedig arról számoltunk be lapunk hasábjain, hogy újabb adományok érkeztek hozzájuk, mégpedig a holland Tűzoltók Határok Nélkül nonprofit szervezettől. A holland vendégek egy Volkswagen típusú csapatszállítót, valamint sisakokat, csizmákat, kabátokat, légzőkészülékeket és egyéb felszereléseket hoztak az önkénteseknek. Az említett adományokra igazi örömhírként tekinthetünk, mivel biztosak lehetünk abban, hogy jó helyre kerültek, viszont ebből adódik a kérdés is: a felszerelést miért külföldi szervezeteknek és magánszemélyeknek kell biztosítaniuk? Az ország feladata lenne ellátni és támogatni a tűzoltóit, legyen szó önkéntesről vagy hivatásosról. Persze mind tudjuk, milyen anyagi helyzetben van a kormány, és azt is, hogy a pénz általában nem a kisvárosokba vándorol. A kisebb településekre a legtöbbször mostohagyerekként tekintenek, akik csak a megunt és leharcolt játékokat kapják meg. Pontosan így van ez Zentával kapcsolatban is, elég megnézni, milyen tűzoltókocsikkal közlekednek a zentai egységek. A város legfiatalabb tűzoltókocsija az 1992-es kiadású, ajándékba kapott jármű, a géppark többi része viszont igazi muzeális darab. Számtalanszor feltűnt már, hogy amikor az egységek tűzhöz vonulnak, a járókelők tátott szájjal bámulják őket, főleg, ha nem idevalósiak. A tűzoltóknak a leharcolt és a legtöbb helyen már kiselejtezett felszereléssel kell bevetésre menniük, mégis szó nélkül teszik a dolgukat. A hivatásos állományra is ráférne már némi technikai fejlesztés, de Belgrádban papíron biztosan minden rendben van. Ide Zentára jó lesz ez is, ami van, aztán ha ne adj’ isten egyszer lesz egy hatalmas tűz, akkor mindenki vakarhatja a fejét.
Ha már a fejlesztéseknél tartunk, a szecessziós stílusban épült tűzoltólaktanya is látott már szebb napokat, de még így is a város egyik ékessége. Az alapkövét 1903. november 18-án tették le, és a tűzoltók már 1904 júniusában birtokba is vették. Reméljük, rövid időn belül felújítják majd az épületet, hogy ismét régi fényében tündökölhessen az a hely, ahonnan a hivatásosok és az önkéntesek nap mint nap útra kelnek megfékezni, eloltani a tüzet, és abban is bízunk, hogy a felszerelésük korszerűsítéséhez lassan a mi országunk is hozzájárul.
