A közösség részeként

Az Európa Kollégium hallgatói érdekképviselete hatodik alkalommal rendezi meg a hagyományos Koli napokat az idén. A háromnapos rendezvénysorozat ma kezdődik, és  tartalmas, közösségépítő programokat kínál a kollégium lakóinak. A résztvevők izgalmas versenyeken mérhetik össze tudásukat és ügyességüket, részt vehetnek társasjáték-esteken és más közösségi eseményeken. A programkínálat a korábbi évekhez hasonlóan sokszínű és szórakoztató, a rendezvény csütörtökön zenés bográcsozással zárul, amelyen együtt ünnepelhetnek a kollégisták. Megkérdeztük a fiataloktól, miért kedvelik a kollégiumi életet.

Rác Petra: – A kollégiumi életnek köszönhetően mindig a közösség részének érezheti magát az ember, akármikor segítséget kérhet bárkitől. A közös terek és a közvetlen környezet lehetőséget ad arra, hogy bármikor leülhessünk beszélgetni, akár egy kávé erejéig is.

Dudás Ricky: – Azért szeretem a kollégiumi életet, mert mindig van társaságom, sosem érzem magam egyedül. Könnyű barátokat szerezni, együtt tanulni vagy beszélgetni. Emellett sokkal mozgalmasabb és vidámabb, mint egyedül élni. Egy saját lakásban sokszor magányos lehet az ember, a koliban szinte mindig zajlik valami. Az is jó, hogy közelebb érzem magam a közösséghez, és a mindennapi problémákat is könnyebb együtt megoldani.

Agatity Anita: – Azért kedvelem a kollégiumi életet, mert mindig van körülöttem valaki. Ez számomra biztonságot ad, és jó érzés, hogy sosem vagyok teljesen egyedül, akár csak egy spontán beszélgetés erejéig is mindig van kivel kapcsolatot teremteni. Emellett rengeteg új embert megismertem, ami nyitottabbá és rugalmasabbá tett. Azt, hogy miért jobb, mint egyedül lakni, leginkább a közösség indokolja. Egyedül könnyen elszigetelődik az ember, a koliban pedig akarva-akaratlanul is része egy közösségnek, amely inspirál és segít a mindennapokban. Persze megvannak a kihívásai, sokat megtanulok az alkalmazkodásról és a kompromisszumkészségről is.

Kiss Edvárd: – Miért kedvelem a kollégiumi életet? Először is a közösségi élményt emítem. A kollégiumban mindig van társaság. Könnyebb barátokat szerezni, együtt tanulni, bulizni. A közös élmények sokaknak emlékezetessé teszik az egyetemi éveket. Második helyen a költséghatékonyságot említeném, a kollégiumi lakhatás sokkal olcsóbb, mint az albérlet vagy a saját lakás, különösen nagyvárosokban. A kollégiumok gyakran közel vannak a karokhoz, így időt és pénzt lehet spórolni a közlekedésen. Egyszerűbb az életvitel, mert biztosítanak alapvető szolgáltatásokat (pl. takarítás a közös helyiségekben, internet, mosoda), így kevesebb a háztartási teher, illetve az edzőterem és a pszichológus segítségével ápoljuk a testi és mentális egészségünket. Támogató közeg vesz körül, ha valami gond van, mindig van kihez fordulni, akár a szobatársakhoz, akár a nevelőtanárokhoz. Egyedül lakni nagyobb szabadságot és nyugalmat ad, de gyakran magányosabb, költségesebb és nagyobb felelősséggel jár. A kollégium viszont megkönnyíti az alkalmazkodást az egyetemi élethez, főleg az első évben.

Gulyás Viktória: – Az első és talán legkézenfekvőbb ok az ár, a kollégium jóval olcsóbb, mint az albérlet. Emellett a kolesz mindig pezseg: folyamatosan vannak események, és rengeteg programba lehet bekapcsolódni. Ha valaki például nem jár gyakran haza, akkor is megtalálja a helyét, legyen szó sportról, táncról, fotózásról vagy bármilyen más hobbiról, itt biztosan talál rá lehetőséget. Nekem különösen sokat adtak a kollégiumi műhelyek. Az elmúlt években több konferencián is részt vehettem, eljutottam Pécsre és Szegedre, és jó eséllyel megjelenik egy dolgozatom egy szakmai folyóiratban is – ezekre valószínűleg nem került volna sor, ha nem vagyok kollégista. Persze vannak kevésbé népszerű részei is, például a közéleti programok, amelyeket sokan nem kedvelnek, de ezek is értékesek. Például olyan színházi előadásokat vagy magyar filmeket láttam, amelyeket máshol talán nem lett volna alkalmam megnézni. A gimis padtársammal és egyben barátnőmmel együtt költöztünk be a kollégiumba, akivel már középiskolában megbeszéltük, hogy ha bejutunk az egyetemre, akkor szobatársak leszünk. Négy év padtársi viszony után még négy év szobatársi kapcsolat is kijött belőle. Együtt fedeztük fel az egyetemi életet, és ez felejthetetlen élmény volt számomra.