Az elhagyatott – már romosnak sem mondható – zsablyai katolikus temetőben szerdán délután mintegy negyven személy jelenlétében zajlott le a háromszázötven név szerint ismert kivégzett helybeli magyar emlékére szervezett szertartás. Névsorukat néhai Bakos Pál állította össze nem sokkal halála előtt.
Mint eddig minden alkalommal, ezúttal is Franjo Lulić titeli plébános adta meg imájával az alaphangot, majd felszentelte a néhány nappal korábban felállított betonkeresztet, amelyet volt zsablyaiak és leszármazottaik adományából készített Moldvai Károly tiszakálmánfalvi kőfaragó mester. A korábbi, a szintén Bakos Pál által az első, 2005. november 5-én felállított akácfa keresztet ugyanis valaki az idén elfűrészelte és a vastagabb szárát elvitte. A szertartás folytatásában a jelenlevők közösen elénekelték a Himnuszt. A helyszínen megjelent és koszorúzott Szilágyi Balázs, a belgrádi magyar nagykövetség ügyvivője és Szigeti András, a szabadkai főkonzulátus konzulja. Szilágyi ügyvivő úr alkalmi beszédet is mondott, amelyben jelezte, hogy a negyvennégy végén, negyvenöt elején a Délvidéken lezajlott magyarellenes atrocitások feltárásában, mint minden más tekintetben is, a határon túli magyarok már számíthatnak az anyaország támogatására. Erre utalt rövid ismertetőjében a műsorvezető Matuska Márton is. Ő elmondta, hogy a vérengzés idején Zsablyának mintegy 1700 magyar lakója volt. A kivégzettek többségét a temető sarkában álló Kálvária-dombhoz vezető stációk közé ásott tömegsírokban hantolták el. Megemlítette, hogy az első megemlékezést még 1995-ben megkísérelték megszervezni a község akkori elnökének tudtával, aki azonban az esemény előtti napon telefonon értesítette a szervezőket, hogy nem tudja szavatolni az emlékezők épségét, jobb, ha lemondják a műsort. A betonkereszt költségére adományozók: Novák Eszter, Rózsa József, Gajdos István, Kelemen Sándor, Gusztony András, Burány Erika, Kalocsai Lenke és édesanyja Jolán, özv. Kovács Jánosné és özv. Horgász Istvánné.
A jelenlevők kifejezték igényüket, hogy a község gondoskodjon a temető e részének tisztességes rendbehozásáról, a Kálvária-domb méltó emlékké formálásáról, az ország pedig arról, hogy a tömegsírok fel legyenek tárva, s hogy Magyarország mindebben támogassa a kezdeményezést.
