Megnyílt a leányárvaház

Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1900. május 20-án a Szeretet elnevezésű nőegylet leányárvaházat nyitott Szabadkán. Hogy ez az esemény milyen nagy dolog is volt városunkban, jól mutatja az, ahogy a Bácskai Hírlap című szabadkai napilap másnapi számában beszámolt a megnyitóról:
„Szép és lélekemelő ünnepélyességgel ment végbe tegnap délelőtt a »Szeretet« nőegylet leányárvaházának megnyitása.
Úgyszólván az első igazi szép intézmény melyel eddigelé e téren Szabadkán létesítettek.
A »Szeretet« nőegylet hosszú küzdelem után érte el ezt a sikert, amely a humanismusnak nagy szolgálatot tett és fog tenni városunkban, mert már eddigelé is több elhagyott árvának nyújt menedéket – de ami még sokkal fontosabb: az eddigiekből is előrelátható, hogy ez az árvaház idővel nőni és gyarapodni fog és egykoron városunk legelső intézményeihez fog tartozni” – olvashatjuk a lap címlapján, majd alább magáról a megnyitóeseményről tudhatunk meg részleteket:
„A megnyitó ünnepély programja már nagy distingvált közönséget vonzott a Szt. György városi plébánia templomába, ahol Mamusich Félix cz. kanonok celebrálása mellett ünnepélyes istentiszteletet tartottak a hívők.
Úgy a templomban, mint az árvaházban megjelentek városunk legintelligensebb elemei, a honvédség, a bíróság, a hatóság és úgyszólván az összes testületek képviselői.
Az istentiszteletet nagyban emelték a szabadkai dalárda kiválóan szép énekszámai és a hölgyek gyönyörű sólói és együttes énekei, amelynek kifogástalan szép és kellemes előadása rávallott a dalárda karnagyának: dr. Brenner Józsefnek kitűnő vezetésére. Az ének számok közül kiváltak: a férfikar »Subtuum praesidiuma«, Jakobcsits Imréné urhölgy bájos hanggal elénekelt Schubert, »Ave Mária«-ja, vegyes kar »Rákóczy Ferencz imádsága« valamint az »Alleluja«, amely mindkét ének mély hatást gyakorolt a hallgatóságra, Frankl Istvánné urhölgy »Mária éneke«, mely gyönyörűen hangzott el a jó akusztikájú templomban és Milassin Andor  »Domine ne in furore tuo« éneke, melyet kellemes baritonnal adott elő.
Az istentisztelet után a templom díszes közönsége átvonult a közeli, szemben levő árvaházba, hol minden előkészület megvolt téve az ünnepélyességre.
Az asztalnál helyet foglaltak Schmausz Endre főispán, özv. Mánich Péterné elnök, özv Mohacsek Józsefné és Váli Béláné alelnökök Váli Dezső titkár Dr. Békeffy Gyula jogtanácsos, Höbl Ferencz pénztárnok és Körtvélyesi Béla jegyző.”
Nem mellesleg a Bácskai Hírlap a megnyitás napján megjelent számában közölték Váli Dezső tárcáját, amelyben a szóban forgó nőegylet rövid történetét írta meg. Ebből megismerhetjük többek között az egyesület megalakulásának körülményeit is.
„Alakult pedig 1872-ik évben azon szabadelvű gondolkozásu honleányokból, kik azon időben a néhány év óta fenálló Első Szabadkai Jótékony Női Egyesület kebeléből elvi okokból kiléptek. A régi és eredeti elvek fentarlása mellett uj egyletet alakítottak újra. A »Szeretet« lett az egyesület neve s ezt írták a zászlójukra. S gyakorolták is azóta ezen szeretetet, azt tudniillik, mely működése közben egyformán ölel keblére bármely vallásu, bármely nemzetiségű szenvedőt!
Az újonnan hirdetett eszme csakhamar követőkre talált: az egyletet ugyanis mintegy 50–60 hölgy alakította meg, de számuk rövid idő alatt kétszázra emelkedett” – írta Váli, majd alább hozzátette:
„Házról-házra járva szedték össze a könyörületes jó emberek kegyadományait, dúsan jövedelmező tánczmulatságokat rendeztek s maguk is hozzájárultak tetemes adományaikkal az egyesület czéljának előmozdításához. Ily nemes áldozat készséggel sikerült az Egyesületnek az olyan nehéz politikai és társadalmi viszonyok között fenmaradni és nagyhatású működését kifejteni.”
Váli írásából az is kiderül, hogy az egyesület huszonnyolc éves munkájának koronáját jelentette a leányárvaház megnyitása.
„Mindezen buzgó munkálkodásukban azon czél lebegett az Egyesület tagjai előtt, hogy az árvaleánykák istápolását, mit eddig hónapos segélyezésekkel végeztek, – rendszeressé és tökéletessé tegyék: hogy az árvaleánykáknak otthont adjanak, vagyis hogy árvaházat építsenek. Ezen szép czéljuk két év előtt lépett a megvalósulás stádiumába, midün az Egyesület 1898. év deczember 2-án tartott közgyűlésén közlelkesedéssel elhatározta, hogy a Váli Béla által az egyesület részére adományozott telken leányárvaházat épit.
A kor igényeinek megfelelő, egyelőre még szerény arányú árvaház a múlt évben épült fel a város nagylelkű közönségének 1200 forintnyi segélyével, körülbelül 9 – 10, 000 forint költséggel s ma adjuk át nemes rendeltetésének, hogy 20 – 25 árvát befogadhasson. Már áll az árvaház, befogadásra várva a sok szegény árvaleánykát” – írta Váli Dezső, a Bácskai Hírlap 1900. május 20-ai számában.