Ez az év még stabil volt

Évértékelő és előretekintő beszélgetés Fejsztámer Róberttel, Magyarkanizsa község polgármesterével A 2025-ös év minden tekintetben pezsgést hozott Magyarkanizsa község életébe. Volt benne sok szép pillanat, ünnep, szórakozás, és a háttérben minden bizonnyal megfeszített munkatempó is. Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa község polgármestere betekintést engedett a mögöttünk álló időszak nehézségeibe és örömeibe, és a jövő évre vonatkozó tervekről is szót ejtett beszélgetésünk során.

 Mit mutatnak a számok, milyen évet zárt a község, hogy alakult a költségvetés?

– Mindenekelőtt szeretném megköszönni mindazok tevékenységét, akik a község működése és a rendezvények kapcsán is szerepet vállalnak. Külön köszönet illeti azokat, akik szabad idejüket arra fordítják, hogy lendületben tartsák a közösségi életet, így a művelődési egyesületek, szervezetek, illetve a sportklubok tagjait is. Ami a költségvetést illeti, a 2025-ös év még stabil volt. Azért mondom, hogy még, mert a 2026-os már elég kiszámíthatatlannak tűnik. A költségvetést legnagyobb mértékben az IPA-program keretében megvalósuló, határon átnyúló pályázatok befolyásolták, ugyanis hatalmas előzetes befektetések kellettek azok megvalósításához. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy ezek megtérülő befektetések. Idén nem volt olyan intézményünk, szervezetünk, amely hiányt szenvedett volna, ami már önmagában is nagy dolog, ugyanakkor a folytonosság és a stabilitás szempontjából sem elhanyagolható tényező.

2025 az IPA-pályázatok évének is tekinthető, hisz a község területén összesen tizenegy ilyen projekt fut. Ezek tekintélyes összegek, amelyek révén a falvak és a város is fejlődik. Százezer eurós tételekről és még annál is nagyobb összegekről van szó egy-egy esetben, és ezekhez az önrészt az önkormányzatnak kell biztosítania. Mennyire éri meg ez a községnek?

– A pályázatok összértéke több mint három és fél millió euró. Ez az összeg 30 százaléka a község éves költségvetésének. Éppen ezért volt nagyon nehéz menedzselni ezeket a pályázatokat, hiszen 15 százalék önrészt kell biztosítanunk, illetve van egy 30-40 százalékos előfinanszírozási összeg, amit, ha minden jól megy, hat vagy nyolc hónap után visszakapunk, és vissza tudunk tenni a költségvetésbe. Ha abból indulunk ki, hogy olyan projektek valósulnak meg, amelyek 85 százalékát uniós forrás adja, és az itt marad a községben, akkor nem kétséges, hogy nagyon megéri. Tűzoltóautókat, -felszerelést, atlétikapályát, sportklubok felszerelését tudjuk ezáltal biztosítani, hozzájárulunk a vállalkozásfejlesztéshez, és idegenforgalmi tartalmakat hozunk létre a pályázatoknak köszönhetően.

Ebben az évben szembesülni kellett egy új, kellemetlen kihívással is, a községközi buszjáratok megszűnésével, majd újbóli beindításával, ami igencsak nagy terhet ró az önkormányzatra. Az év vége előtt pár nappal a köztársasági tartalékból Magyarkanizsának 20 millió dinárt ítéltek meg, mely összeget az utaztatásra fordítják. Mire elég ez az összeg?

– A községközi járatok köztársasági hatáskörbe tartoznak, vagy a magánvállalkozók döntése alapján magánhatáskörbe, az önkormányzatnak nincs erre ráhatása, csak a községen belüli járatokra. Amennyiben sikerül továbbra is korrekt együttműködést folytatni a Trans-Juggal, az egyetlen olyan utasszállító vállalattal, amely vállalta a községközi járatokat, akkor erre költjük az összeget. A napi három buszjáratot azonban nem használják ki az utazók, így nagyon kis bevételt tud megvalósítani a vállalat, és nem kifizetődő számukra. Sokkal kevesebb a gyerek, a szülők gyakran összefognak, és egy autóval több diákot elvisznek az iskolába. De gondolnunk kell azokra is, akiknek nincs erre lehetőségük, ezért mindenképp menniük kell a buszoknak, amelyek havi 1,9–2 millió dinárjába kerülnek az önkormányzatnak. Ezzel a támogatással, amely dr. Pásztor Bálint elnök úrnak köszönhető, és a VMSZ közbenjárásával érkezik meg az önkormányzathoz, jelentős segítséget kaptunk, mert így ezt az összeget nem másnak a kárára kell elvennünk. Olyan hátteret ad a költségvetésnek, amely biztosítja, hogy a Trans-Juggal közösen életben tartsuk ezeket a vonalakat.

A községen belüli utaztatásban is van egy ördögi kör. Drága, rendszertelen, hisz csak a tanévben közlekedik, hétvégenként egyáltalán nem. Sok a panasz rá, de nem is sokan veszik igénybe, pont ezen okok miatt, így nem is lehet kifizetődő. Erre mi a megoldás?

– A községen belüli járatok is költségvetési kérdést képeznek, hisz arra is huszonkétmillió dinárt fizet a község, hogy egyáltalán elinduljon. Itt is abban a kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, hogy nincs is más, aki jelentkezne a szolgáltatás elvégzésére, ugyanis senkinek nem éri meg a tizenhárom települést körbejárnia néhány utasért. Itt is az önkormányzatnak kell mélyen a zsebébe nyúlnia. Ezek a buszok főleg a diákokra összpontosítanak. Az önkormányzat folyamatosan ellenőrzi, felszólítja, bírságolja a busztársaságot, mást nem tehet.

A 2026-os évnek van még egy előre látható nehézsége: a kőolajjáradék.

– A kőolajjáradék csaknem tíz százalékát teszi ki a teljes költségvetésünknek. A teljes intézményi rendszer azon fog dolgozni, hogy akármi is történjen, az emberek minél kevésbé érezzék meg azt, ha zötyögős az út. A kőolajjáradék összege a kőolaj árától függően változik, de nagyjából százötvenmillió dináros összegről van szó, ami már beépült a költségvetésünkbe. Ebből az összegből a szociális hálót, a civil szervezeti hátteret, a nagy rendezvényeket, az egészségügyet támogatjuk. Ha ez kiesne a költségvetésből, nehéz lenne azt úgy átalakítani, hogy a szolgáltatások minősége változatlan maradjon. Bízom benne, hogy ez nem fog megtörténni, de ha mégis, akkor meg fogjuk találni a módját, hogy a lakosok a legkevésbé érezzék a bajt.

Egy másik probléma, hogy nagyon sok esetben hiányoznak a szakemberek. Ezt ösztöndíjjal próbálja enyhíteni az önkormányzat, még sincs például elég orvosunk. Mi a teendő?

– Hatalmas probléma, hogy nagy a munkaerőmozgás, és ez nem csak Magyarkanizsát érinti. Nincs olyan eszköz az önkormányzat kezében, amivel még motiválhatná a szakembereket, a fizetések alacsonyak, nem vehetik fel a versenyt a magáncégekével. Akik a közigazgatásban kezdik meg a munkát, nagyon gyorsan váltanak a magánszektorra, mert az jóval magasabb béreket garantál. Magyarkanizsán az orvosoknak még specifikusabb a helyzetük, hisz közel vannak hozzánk azok a városok, ahol kórházak is működnek, és ott nagyobb tapasztalatot szerezhetnek, több kihívással. Minden támogatási rendszerünk párhuzamosan működik: a lakhatás, a specializáció, a szakmai előmenetel pénzügyi támogatása, ám ezt követően az orvosok egy része gyakran tovább is áll. Ugyanakkor minden évben hatalmas összegeket költünk az egészségügyi rendszer működésére, annak ellenére, hogy nem a mi hatáskörünk, hanem a tartományé.

A szociális háló miért érdemel nagy figyelmet 2026-ban?

– Mindazok mellett a szolgáltatások mellett, amelyeket eddig is fizettünk, köztük a népkonyha, a Vöröskereszt vagy a Caritas otthon ápolása, be kell hoznunk a felzárkóztatási programunkat. Ennek zászlóshajója a szociális központ és a szociális védelmi szolgáltató központ. Azokon a településeken, ahol a legtöbb a szociálisan hátrányos helyzetben lévő család, magukat a családokat próbáljuk meg a rendszerbe szoktatni, felzárkóztatni, hogy hasznos munkavállalói legyenek a közösségnek. Ennek néhány év múlva mutatkozik meg az eredménye.

 Van-e elég munkahely a községben, vonzza-e a befektetőket? Azért is fontos erről beszélni, mert nemrég állt le az egyik, korábban jól működő gyár, ami bár nem az önkormányzat hatásköre, hisz magántulajdon, mégis nagy hatással van az itt élőkre, sokaknak adott munkát, megélhetést.

– Ami a nagy termelőgyárunkat illeti, pénzügyi gond nem volt. A tulajdonos döntése, és nem a piaci körülmények határozták meg a gyár működését. Ezek azok a dolgok, amelyekbe az önkormányzatnak nincs beleszólása. A legtöbb vállalkozó arra panaszkodik, hogy nincs a község területén elég és megfelelő munkaerő. Nehéz a vállalkozókat arra biztatni, hogy új munkahelyeket teremtsenek, és itt ördögi kör rajzolódik ki. Már most sokan ingáznak Magyarországra, és ez várhatóan még nőni is fog. A fizetéseink pedig nem versenyezhetnek az uniós bérekkel, amelyek tőlünk mindössze negyven kilométerre elérhetőek. Azon dolgozunk, hogy a vállalkozóink legalább meg tudják tartani a munkásaikat.

Egy kicsit távolabbra tekintve biztató dolgokról is beszélhetünk: a középiskolai kollégium, a wellnessközpont és a Vigadó is minden évben szóba kerül. Lesz-e előremozdulás ezekben az ügyekben?

– Először is engedélyes tervek kellenek, amelyekkel Magyarkanizsa jól áll. Legyen szó kommunális infrastruktúráról vagy akár intézményfejlesztésről, a község mindig két-három lépéssel előrébb jár, tervezünk. Középiskolai kollégiumot, sportpályákat, sportcsarnokot, wellness- és spaközpontot tervezünk, a nagypark mellett a központi parkot is újragondoljuk, ugyanakkor a falvak esetében is minden egyes helyen vagy a művelődési ház, vagy az iskolák fejlesztése, felújítása szerepel a tervek között. A költségvetés a megszokott rendszer működtetésére elég, a beruházásokra szánható pénzek viszont csak kívülről érkeznek. Minden évben bizakodó vagyok, minden évben előirányozzuk a tételeket, amelyek az önrészhez kellenek, és bízunk abban, hogy lesznek olyan források és lehetőségek, hogy a terveket meg is tudjuk valósítani – mondta Fejsztámer Róbert polgármester.