Hiába mindenféle akaratlagosság, megtervezettség és felépítettség, a legszebb pillanatokat általában mégiscsak maga az élet írja, állapítjuk meg sokszor közhelyesen, miközben ugyan némiképp ódzkodva tekintünk rájuk, hiszen ezt diktálja a minket körülvevő világ felszínessége, valójában magunk is hiszünk a közhelyek igazságában, hiszen akarva-akaratlanul is valamiféle fogódzót, eligazodási pontot és iránymutatást jelentenek számunkra, jutott eszembe a minap az atlétikai világbajnokság egyik legszebb pillanatának megélésekor, amikor az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb atlétanője a 4×100 méteres síkfutás döntőjében – ahol jobb részeredményt futott az aktuális világbajnoknál – átadta a stafétabotot a nála csaknem két évtizeddel fiatalabb honfitársainak, akik végül az aranyéremmel felérő ezüstérmes pozícióban értek célba. Az ominózus pillanat talán sokak figyelmét elkerülte, hiszen a versenyszám, csakúgy mint az egész világbajnokság, megannyi fantasztikus eredményt, csodálatos pillanatot és izgalmas témát szolgáltatott a sportág rajongói számára, mégis nehéz jelzőket találni arra, mennyire felemelő volt látni, hogy miként valósulhat meg egy nagybetűs generációváltás mindenféle képmutatás, intrika és gyűlölködés nélkül. Nemhiába mondják, hogy a sport sok mindenre megtanítja az embert, ami ugyanúgy igaz azokra a sportolókra is, akik kiváló teljesítményük és emberi nagyságuk révén valódi példaképekké válnak a felnövekvő generációk tagjai számára.
A háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok jamaicai sprinter, Shelly-Ann Fraser-Pryce, akit sokan csak a sportág nagyasszonyaként emlegetnek, amit legfeljebb apró termete kérdőjelezhet meg, kétségtelenül ilyen, hiszen amellett, hogy rendkívül hosszú és eredményes sportolói pályafutást tudhat maga mögött, különleges személyisége miatt is sokak kedvencévé vált, arról nem beszélve, hogy sikerei jelentős részét és élete legjobb időeredményét, amellyel még ma is harmadik az örökranglistán, gyermeke születését követően érte el, ami egy olyan sportágban, ahol folyamatosan az emberi teljesítőképesség határait kell súrolniuk a versenyzőnek, hiszen nem másodpercek, hanem század- és ezredmásodpercek döntenek a helyezésekről, óriási dolognak számít.
„Amikor 2019-ben, immár anyukaként világbajnok lettem, éreztem, hogy az nemcsak az én győzelmem volt, hanem sok más nőé, sok más anyáé is. A fiam a legnagyobb motivációm. Úgy gondolom, ez megtanít minket, nőket arra, hogy az álmaink nem érnek véget, amikor anyák leszünk. A gyermekek csak hozzáadnak az álmainkhoz és a céljainkhoz” – nyilatkozta egy vele készült interjúban, azt azonban sohasem tagadta, hogy az anyaság és az élsport nehezen egyeztethető össze egymással, éppen ezért férjével együtt mindig is arra törekedtek, hogy megtalálják az egyensúlyt a kettő között, miközben igyekezett minél több időt tölteni a fiával, hiszen a közösen megélt pillanatokról semmi pénzért sem mondott volna le, mivel – ahogyan fogalmazott – világraszóló eredmények ide vagy oda, a legnagyobb büszkeséget mégiscsak a kisfia jelenti számára.
A mindig mosolygós és rendkívül pozitív kisugárzású sportolónőnek, aki saját bevallása szerint sokkal nyugodtabban és lazábban versenyez azóta, amióta édesanya lett, mint ahogyan azt korábban tette, elképesztő gyorsasága és hatalmas mentális ereje mellett szinte védjegyévé vált az állandóan változó, olykor egészen extravagáns hajviselete is, ugyanis felsorolni is lehetetlen lenne, hogy a különféle versenyeken hányféle színben és stílusban pompázott már a haja, amire az elmúlt évek során állítólag komoly bizniszt is épített. „Van saját samponom, balzsamom, szappanom, minden, ami kell. Ez egy nagy szenvedélyem, hiszen annyi mindent csinálhat az ember a hajával. A haj fontos kiegészítő a számunkra. Segíteni akarok a nőknek abban, hogy még inkább hangsúlyozni tudják a bennük lévő szépséget” – fogalmazott egyik nyilatkozatában, elismerve, hogy a haja mindig boldogabbá és sugárzóbbá teszi őt, ezért amint szóba kerül, szinte azonnal felcsillan a szeme.
Minden bizonnyal a szépségipar is számos lehetőséget kínál majd számára a visszavonulását követően, mert bár az aktív sportolói pályafutását a mostani világbajnokságon lezárta, saját elmondása szerint a jövőben is szeretné támogatni a nőket és a fiatalokat, mindenekelőtt a hazájában, Jamaicában. Azt, hogy mindezt mennyire komolyan gondolta, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy miután a Netflix a minap 13,5 millió dolláros szerződést kötött vele az élettörténetét bemutató hétrészes sorozat elkészítésére, ilyen módon tisztelegve rendkívül inspiráló életútja és sikerekben igencsak gazdag sportolói pályafutása előtt, bejelentette, a sorozatért kapott összeg jelentős részét jótékony célokra fordítja, világszerte milliók elismerését váltva ki nagylelkű gesztusával. Mi pedig legfeljebb csak reménykedhetünk abban, hogy egyszer talán majd ezen az úton is követik őt azon honfi- és pályatársai, akiknek olyan természetesen és magától értetődően, mindenféle képmutatás, intrika és gyűlölködés nélkül adta át azt a bizonyos stafétabotot.
Nyitókép: Pixabay
