Az újvidéki városrendezési terveket az illetékesek gyakran változtatták. Egészen kicsi voltam még, amikor már sok szó esett a szabadkai és a zombori vágány áthelyezéséről, miután majd felépül az új vasútállomás, és a helyére sugárutakat emlegettek. Rég elköltöztem már a Telepről, és lassan a nyugdíj felé közeledtem, amikor az egykori sínpárok helyén valóban többsávos korszerű utakat építettek, végleg emlékbe szorítva az egykor a házakat is erősen megrázó vonatdübörgés sok éven át elhagyatott útvonalát.
Az ember így csak legyinteni tudott, amikor 1974-ben arról olvasott, hogy a városi stadion tőszomszédságában, a kábelgyár helyén pompás sportcsarnokot építenek, és az egyre gyakoribb rendezvényeket, más megoldás híján, nem kell mind az újvidéki vásár meglehetősen kevés nézőt befogadó nagycsarnokában megtartani.
Mi, újvidékiek abban az évben a vásáron szurkoltunk az asztalitenisz-Eb-n, Véger Máriát megbámulni pedig éppen a kábelgyár piciny csarnokába jártunk, ahol még a triplák előtti időben megdobta a híres 76 pontját.
Jovan Dejanović éppen 1974-ben lett polgármester. Sok ötlete támadt a város arculatának megváltoztatására, amit a politikai körök támogatni tudtak, és 1978-ban megszületett a döntés, hogy az 1983-as asztalitenisz-vb-re épüljön fel a sportközpont. Az az időszak volt akkor, hogy Jugoszlávia-szerte épültek közpénzből (önrészesedés) a csarnokok és sportközpontok. 1965-ben a ljubljanai Tivolit, 1973-ban a belgrádi Pionirt adták át, 1977-ben pedig már folyt a készülődés a szarajevói téli olimpiára és az 1979-es spliti földközi-tengeri játékokra, míg Zágráb az 1987-es Universiadével kapcsolódott be, a közvagyonra számítva.
Újvidéken a munkálatok 1979-ben kezdődtek meg, és immár asztalitenisz szakosként elejétől kezdve tanúja voltam az építkezésnek, amelyet idővel egyrészt fel kellett gyorsítani, másrészt csak a leendő sportközpont legfontosabb részeire összpontosítani, mert időközben Újvidék átvette a Kína által lemondott 1981-es asztalitenisz-vb-t. A főpróbát még beltéri munkálatok közepette tartották meg 1981 áprilisának legelején, majd 14-én indult is a vb.
A SPENS becenévre hallgató sportközpont idővel a sportesemények gazdagabb kínálatára lett alkalmas, kereskedelmi részlege pedig a város egyik legfontosabb helyévé tette. A 45 év alatt azonban sok minden megváltozott. Szinte lehetetlen volt megoldást találni a karbantartásra, és a létesítmény igencsak lerongyolódott. Noha jóval fiatalabb a Los Angeles-i Coliseumnál (1921), a New York-i Madison Square Gardennél (1968), és folytathatnánk a sort, egyes pillanatokban úgy festett az üressé vált üzletsorokkal, mintha a Stonehenge kortársa lenne. Igazán már nem alkalmas a nagyszabású rendezvények lebonyolítására, mert ki tudja, milyen veszélyeket rejteget. Eső idején, amit nem lehet eltitkolni, mindenütt vödröket és egyéb edényeket helyeznek el, annyira beázik, míg a Coliseum két év múlva már a harmadik olimpiájának színhelye lesz.
