Családja, rokonai, barátai és ismerősei körében kísérték utolsó útjára Bozsoki Ernőt, a Magyar Szó nyugalmazott deszkfőnökét, munkatársát a zentai Felsővárosi köztemetőben szerda délután. A temetésen Homolya Horváth Ágnes, a zentai szerkesztőség vezetője tolmácsolta a Magyar Szó Lapkiadó Kft. munkaközösségének közös búcsúját. Ebben elhangzott, hogy Bozsoki Ernő távozásával nem csupán a vajdasági magyar újságírás egyik kiemelkedő alakját veszítettük el, hanem egy olyan embert is, akinek tudása, embersége és segítőkészsége generációk számára jelentett iránytűt az elmúlt évek, évtizedek során.
Gergely Árpád felvétele
– Nem túlzás azt állítani, hogy tanító volt, a szó legnemesebb értelmében, hiszen nem csupán a szakma fortélyait adta tovább, hanem példát is mutatott tisztességből, alázatból és hivatásszeretetből. Munkatársai számára kolléga, mentor és barát volt egy személyben, akinek jelenléte biztonságot és nyugalmat sugárzott mindenki felé. Emlékét éppen ezért az általa írt vagy szerkesztett sorok, hasábok és oldalak mellett azok is őrzik, akik ismerhették, együtt dolgozhattak vele, vagy tanulhattak tőle, hiszen az a tudás, amelyet átadott, és az az emberség, amellyel példát mutatott, maradandó örökségként velünk marad – emlékeztek vissza rá egykori kollégái.
Bozsoki Ernő 1939. július 20-án született Zomborban. A gimnáziumot 1958-ban fejezte be szülővárosában, majd a Magyar Szó ösztöndíjasaként az agrártudományi egyetemen tanult tovább. Diplomája megszerzése után a lap Újvidék rovatán kezdte újságírói pályafutását, ahol Szavics György mellett sajátította el a szakma alapjait. Később Tanjug-fordítóként, majd több mint egy évtizeden át deszkfőnökként dolgozott.
Nyitókép: Családja, rokonai, barátai és ismerősei körében kísérték utolsó útjára Bozsoki Ernőt (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
