Immár többszörös visszatérők vagyunk kedvenc nyaralóhelyünkre. Imádjuk a kis kuckónkat, a kilátást és természetesen a sós tengert fenyő- levendula- és leanderillattal megbolondítva. Amikor ott vagyunk, mindig ugyanazokat a dolgokat vásároljuk a helyi termelőktől: kiváló üdítőket, hűsítő sört, helyi olívaolajat és bort és egy bizonyos nápolyit, méghozzá csokoládésat. Nincs is jobb, mint egy hatalmas úszás vagy búvárkodás után kiülni a partra és elmajszolni néhány nápolyit.
A kánikula ellenére az idén haza is hoztam egy dobozzal, gondosan becsomagolva, nehogy elolvadjon az úton. Mivel nálunk nem kapható, féltve őriztem. De amikor kibontottam és megkóstoltam, nem ugyanazt az ízt éreztem. Sokáig gondolkodtam, miért. A gyári csomagolásból ugyanis hiányzott a tenger sós íze, a naptej kókuszos illata, a tűlevelek bódítása és a kabócák hangja.
Jövőre újra megkóstolom a kekszet, de majd a parton. Úgy tűnik, az a megfelelő párosítás.
