Százötven évvel ezelőtt, 1876-ban született a Maros-Torda vármegyei Mezőbánd városában Csetri Károly középiskolai tanár, oktatási szakember, magyar királyi tanügyi főtanácsos, aki a zombori főgimnázium tanáraként egyike volt azon szellemi kiválóságainknak, akik az 1867-es kiegyezést követő fél évszázad során munkájukkal hozzájárultak a délvidéki magyar irodalom, kultúra és ezáltal a magyar közélet fölvirágzásához. Tudósi munkásságának legkorábbi emlékét az Erdélyi Múzeum 1898. évfolyamának 2. száma őrzi, melyben a Szakosztályi Értesítő cím alatt részletesen beszámoltak a folyó év január 20-án megtartott választmányi ülés eseményeiről. Az Új tagokul felvétettek bekezdésben a kolozsvári tanárjelöltek sorában olvasható Csetri Károly neve is. Hogy kapcsolatát az Erdélyi Múzeum-Egylettel zombori évei során is megőrizte, bizonyítja az egyesület 1903. évi névjegyzéke is, ahol a Bölcselet-, nyelv- és történettudományi szakosztály rendes tagjai sorában Csetri Károly az 53. helyen említtetik.
Az 1897–1918 közötti két évtizedben zombori tanárként a magyar irodalom és a történelem ismereteivel fölvértezve nem kevesebb, mint huszonegy nemzedéket bocsátott útjára, hogy azután a szerb megszállás évében neki is Magyarországra kelljen menekülnie. Akkoriban Csonka-Magyarország szellemi kiválóságaink számkivetettjei hosszú sorának nyújtott oltalmat, menedéket. Csetri Károly történelem-földrajz szakos tanár neve az 1923–1924-es tanévben már a budapesti Szent István gimnázium tanári testületének névsorában szerepelt. Az 1922–1923. tanévtől Barthos Aladár állami reálgimnáziumi igazgatóval és Luttorig Ignác állami gimnáziumi tanárral együtt immár Mezőbándi Csetri Károly állami reálgimnáziumi tanárként megjelentették, s évente felfrissítve közreadták a Középiskolai tanárok névkönyve című kiadványt.
1918-ban a Bácskából történt távozását követően több mit másfél évtizednek kellett elmúlnia, hogy végre maga is megszólaljon: magyar kir. tanügyi főtanácsosként, már Mezőbándi Csetri Károly néven 1936-ban megjelentette Bácska lakossága a legrégibb időktől a XIX. század végéig című, kiváló demográfiai munkáját, melynek előszavában megindító, fényéből semmit sem veszített lelkesedéssel végre elmondhatta: „A könyv célja az olvasót megismertetni azzal, hogy ebben a kedves, dús, termékeny Bácskában kik laktak az őskorban és a történeti idők folyamán. Milyen történeti tényezők hatottak arra, hogy ezen a földön több vagy kevesebb, és más-más fajhoz tartozó nép élt. Huszonegy évi Bácskában való tartózkodásom megszerettette velem ezt a földet, s annak jómódú, kedves, élni és mulatni szerető, vendégeskedő lakosságát. Elhatároztam, hogy amit Bácska néphullámzására vonatkozólag fel lehet kutatni, összegyűjtöm, s főbb vonásaiban egy egész képbe foglalom.” Az adatgyűjtés során elsősorban az Országos Levéltár kincstári osztályának gyűjteményére hagyatkozott, ugyanakkor rámutatott: könyvében lát először napvilágot mindazok névsora, akik 1763. január 1-jétől július 1-jéig önként költözködtek a Bácskába. Felhasználta továbbá a német Birodalmi Akadémia kiadásában megjelent Schriften der deutschen Akademie „Quellen zur Deutschen Siedlungsgeschichte in Südosteuropa” című forrásgyűjtemény Mária Terézia és II. József idejéből származó, Bácskára vonatkozó adatait is. A hivatkozásaiból kitetszik, Csetri Károly kiválóan ismerte a pályatársak, a délvidéki történetírók műveit, használta Iványi István Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történeti helynévtára, Szabadka története és A vármegye állapota 1763 előtt című munkáit, Thim József A szerbek története, Érdujhelyi Menyhért Ujvidék története című monográfiáit, valamint Borovszky Samu Bács-Bodrog vármegye című forrásértékű munkáját. Török forrásait elsősorban Velics Antal és Kammerer Ernő Török kincstári defterek című könyveiből merítette, a Rákóczi-korszak tekintetében pedig az Archivum Rákóczianum nyújtott a számára biztos eligazodást. Cothmann Antal udvari kamarai tanácsos jelentését német levéltárakban lelte meg, Fridrik Tamás Bács-Bodrog megye története és földrajzi helynévtára nyújtotta magabiztosság pedig munkájában mindvégig jelen van. Csetri Károly Bácska lakossága a legrégibb időktől a XIX. század végéig című kötete minden sorából kitetszik, szerzője ismerte kora történeti gondolkodásának és társadalomértelmezésének valamennyi lényegi elemét.
Herceg János 1978-ban közölt Útközben – Helytörténeti jegyzetek című visszaemlékezése 6. fejezetében Csetri Károly alakját megidézve nem a tanárnak, de a zombori könyvtár vezetőjének állított emléket. A „derék és istenfélő” Bielitzky Károly 1857-ben alapította és vezette könyvtár élén az évtizedek során olyan szellemi kiválóságok álltak, mint a „nyurga törvényszéki írnok”, Schmitt Jenő Henrik, akit a fiatal tanárok sora, Zlinszky Aladár, Závodszky Levente és Csetri Károly követett. Valamennyiük szellemi emlékét őrzi a zombori könyvtár páratlanul gazdag gyűjteménye. Nemcsak Schmitt Jenő hagyta ott ízlése és érdeklődése nyomait a könyvespolcok sorában, „a Magyar Nyelvőr évfolyamai, s Szarvas Gábor, valamint Simonyi Zsigmond munkái mind a későbbi stílustörténész, Zlinszky kisegítő ideje alatt kerültek a polcokra. Amikor hatévi zombori tartózkodás után Zlinszky Aladárt elhelyezték a városból, megcsappantak a lingvisztikai címszavak a könyvjegyzékben, viszont feltűnően sok lett a földrajzi munka, Kogutovitz Manótól kezdve Cholnoky Jenőig.” Csetri Károly volt az utolsó könyvtáros, aki még úgy gondolta, és úgy vélte, a könyvtár első és legfontosabb feladata a művelődés, az ismeretek terjesztése. Már az ő idejében is a tudományos irodalom s az enciklopédikus munkák jóval nagyobb helyet foglaltak el a polcokon, mint a szépirodalom. „Nem is igen adunk ki pénzt az ismeretterjesztő művekért – védekezett Csetri Károly, amikor a könyvtárbizottság a raktárállomány egyoldalú gyarapodását tapintatosan értésére adta. – A legtöbb ilynemű munka tiszteletpéldány.” A tiszteletpéldányok pedig Bielitzky Károly óta rendszeresen érkeztek a könyvtárba, mi több: a Történelmi Társulat és a városi könyvtár gyűjteményének vezetői között Herceg János szerint lehetett valamiféle hallgatólagos megállapodás a könyvek cseréjét illetően. „Mert ott, az úgynevezett múzeumban valóságos seregszemléje volt már az innen elszármazott tudósoknak. Ott olyan szerzőket is fel lehetett lelni a katalógusban – amelyet a felsőkereskedelmi iskola diákjai írtak kalligrafikus betűkkel, mivel a könyvtáros, Trencsény Károly ott volt tanár –, szóval olyan innen elszármazott tudósok munkáit, akik tudták, hogy mivel tartoznak a szülőföldnek.” Hogy Csetri Károly vérbeli könyvtáros volt, bizonyítja a zombori állami főgymnázium 1901–1902. és 1902–1903. tanévre kiadott értesítőjében A tanári könyvtár czímjegyzéke címmel közzétett kétrészes katalógusa is. Csetri Károly halálának időpontját nem jegyzik a krónikák.
