Egy katonai reptér, hercegek, grófok, és a brit királyi család jelenléte – így kezdődött a Forma–1 története 1950. május 13-án Silverstone-ban. Az azóta eltelt hét és fél évtized alatt a sportág világszintű jelenséggé vált, amelyben a bátorság és a technikai fejlődés kéz a kézben haladt előre.
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1950. május 13-án rendezték meg a Formula–1 történetének első világbajnoki futamát. A helyszín az angliai Silverstone volt, egykor katonai repülőtérként funkcionáló terület, amelyet ezen a napon autósport-rajongók ezrei lepték el. Olyan mértékű forgalom alakult ki a környéken, hogy a rádió már arra kérte a későn indulókat, inkább maradjanak otthon.
A versenysorozat születése egy 1949-es FIA-üléshez kötődik, ahol az olasz gróf, Antonio Brivio javasolta, hogy a korábban Formula–A néven ismert kategóriát alakítsák világbajnoki pontversennyé. A cél egyszerű volt: pontozzák az év során megrendezett nagydíjakat, és a legtöbb pontot gyűjtő versenyzőt koronázzák bajnokká. Így született meg a Forma–1, a Formula Number 1, vagyis az első számú szabálykategóriára épülő világbajnokság.
A sorozat első évében hét futamot rendeztek: Nagy-Britannia, Monaco, Indianapolis (F1-es szabályoktól eltérő formában), Svájc, Belgium, Franciaország és Olaszország szerepelt a versenynaptárban. A szabályok szerint a versenygépek maximum 4,5 literes szívó- vagy 1,5 literes kompresszoros motorral indulhattak. Pontokat az első öt helyezett kapott, és külön díjazták a leggyorsabb kört is.
A történelmi nyitófutam mezőnye 21 főből állt, nevezési díjként 95 fontot fizettek, a versenyzők átlagéletkora meghaladta a 36 évet. A futamot hivatalosan Európa Nagydíjnak is nevezték, amit a brit királyi család jelenléte is emlékezetessé tett: VI. György király, a királyné és Erzsébet hercegnő külön tribünökről figyelték az eseményt.
A pályán a háború előtti időkből megmaradt Alfa Romeo Tipo 158-as, azaz „Alfetta” modellek domináltak. Giuseppe Farina, Luigi Fagioli és Juan Manuel Fangio uralták az élmezőnyt, ám Fangio műszaki hiba miatt kiesett. Farina győzött, mögötte Fagioli és Reg Parnell ért célba. A két francia, Giraud-Cabantous és Louis Rosier, már kétkörös hátrányban szereztek pontot Talbot-Lagóval.
A szezon szeptemberig tartott, és végül a 44 éves Farina nyerte meg a világbajnokságot, csupán három ponttal előzve meg Fangiót, aki a későbbiekben legendává vált.
A Forma–1 azóta globális jelenséggé nőtte ki magát. Az 1970-es évektől Bernie Ecclestone vezetésével a televíziós közvetítések és a professzionális szervezés révén hatalmas üzletté alakult, amely ma már digitalizált, közösségi médiára építő sportóriásként működik. Az eredeti európai fókusz után egyre erősebben jelen van Amerikában, Ázsiában és a Közel-Keleten is.
Habár az autók, a szabályok és a versenyhelyszínek évtizedről évtizedre változtak, a Forma–1 lényege ugyanaz maradt: a bátorság, az elszántság és a technikai tökéletesség páratlan összecsapása. Ez a sportág, amely mindig előre tekint, ma ünnepli saját múltját – és a világ vele együtt.
