2. rész
Világunkban nem megkerülhető, hogy ne használja a diák az internetet, sőt a mesterséges intelligenciát is. Ha le vannak rakva az alapok – értő olvasás, pontos, szabatos megfogalmazása a gondolatoknak –, akkor a mesterséges intelligenciával jól tud kommunikálni, és az azt hajtja végre, amire utasítja. Úgy néz ki azonban, hogy a mesterséges intelligencia mindenféle tevékenységbe be fog törni, ezért egy mélyebb ismerkedés is szükséges vele. Ennek az alapja az lenne, hogy a diák megérezze, és/vagy visszajelzést kapjon arról, hogy mi az, ami megy neki, hogy megérezze és megtudja, mi az, ami örömöt hoz neki, mert ebből fog kinőni az, amihez nagyon kell értenie, ez alapozza meg, hogy milyen hivatást választ, vagy milyen munkában lesz kimagasló tehetségű. Azt hiszem, hogy a jövőben a szakmai ismeretek fontosak lesznek, nem mindegy, hogy egy szobafestő, vízvezeték-szerelő vagy csempéző milyen anyagokkal dolgozik, honnan és mennyiért szerzi be ezeket, és ez minden mesterségnél visszatérő téma lesz. Ezenkívül még új iparágak fognak kialakulni, de ezek sem fognak úgy működni, hogy ne lenne előny a világos, logikus gondolkodás, valamint a beszéd vagy írás esetében a pontos megfogalmazás. Ha egy mai tanuló át tudja látni, mi a fontos, és tud majd értően olvasni, akkor azt is látni fogja, milyen képzésre, átképzésre lesz szüksége, és azt abszolválni fogja, mivelhogy meg tudja érteni, mi számára az újdonság. A szakmai előrejutásban tehát az jelent majd előnyt, hogy mennyire tudja megérteni annak a dolognak a változását, amihez nagyon ért. Ugyanakkor a személyes életében nem fog ártani az, hogy az iskoláiban értő módon olvasott prózát, verset, viccet, hogy énekelt, játszott, sportolt, vagy bármilyen más tudományról szóló ismeretanyaggal kapcsolatba került. Ezekből nyilvánvalóan az marad meg benne, amit használ, és amit akkor szeretett, amikor tanulta.
5.
Ahhoz, hogy valaki egy munkahelyen hatékonyan dolgozzon, jól kell kommunikálnia, és csapatban kell dolgoznia, így a leghatékonyabb a munka, hiszen a csapat tagjai kiegészítik egymást, tudásban, szemléletmódban és az éppen aktuális időpontban valakinek nagyobb lendülete van, mint a másik kollégának, aki mondjuk nem aludt elég jól. A csapatmunka szintén nagyrészt kommunikáció, de a mélyében benne van az, hogy egyesek kisiskolásként együtt táncoltak, vagy csapatokra osztva egymás ellen fociztak, röplabdáztak, vagy népi játékokat játszottak. Ezeknek is hasznuk van. A természetes, interperszonális kapcsolataik meg azt befolyásolnák, hogy milyen típusú tárgyként kezelték az okostelefonjukat, hiszen egészen más a hatás, ha kommunikációra használjuk, és más, ha csak görgetünk, hogy legalább gondolatban kijussunk a minket körülvevő valóságon. Az iskolákban tehát a közösségekben működést is tanulni kell, sőt nem csak a baráti közösségekben, hiszen munka közben korrekt, kollegiális kapcsolatot is fenn kell tartanunk azokkal, akiket nem ismerünk, vagy esetleg nem kedvelünk.
Nagyon fontos az iskolában megtanulni, hogy mikor és mennyit tanulunk (dolgozunk), és mennyit és hogyan pihenünk. Ebben a mai iskolák nem jók. A házi feladatokkal összemossák a pihenés és a munka szféráit. Különösen káros ez az időnkénti szombati iskolába járás esetében, valamint az iskolai szünetekre feladott feladatok esetében. Jó lenne, ha kialakulna a diákokban, hogy a szombat és a vasárnap szabad, és az iskolára fordított otthoni időnek is van korlátja. Tehát a diák otthon nem kellene, hogy túl sokat foglalkozzon az értő olvasással, a leckék értelmezésével, mert ezt az iskolában nagyrészt megkapná. Ez egy nagyon fontos tudás felnőttkorban is. Aki nem tud másról beszélni, csak a munkáról, a munkájáról, aki ébredéstől elalvásig ugyanazon gondolkodik, az bizonyára nem lesz jó abban, amit csinál, ezért szükséges mással is foglalkozni, még akkor is, ha valami fontos munkában van az ember. Egy kiruccanás, egy jó ebéd elfogyasztása társaságban, egy nem szakmai könyv elolvasása vagy egy sportesemény megtekintése segít az agyunknak, hogy strukturáljon, szelektáljon, és frissek legyünk abban, amit csinálunk. A szocialista és a mai kapitalista ideológia is azokat emelte piedesztálra, akik túlóráznak, de ez nem az igazi út. Egy jól kipihent munkavállaló jobban tud teljesíteni, mint egy túlórázó.
6.
Már látszik, hogy a mesterséges intelligenciával átalakul az a tudásbázis, amihez hozzáférünk, viszont ezzel párhuzamosan olyan információk is érnek bennünket, amelyek tévesek, sőt célzottan manipulálnak velünk. Egy hajdanán megmosolyogtató összeesküvés-elméletet ma már el lehet adni dokumentumfilm-szerűen. Az igazságokat úgy lehet szelektálni és csoportosítani, hogy annak az eredője sok téves gondolat legyen, és ezek meggyőződéssé váljanak. Ezért fontos a kritikai gondolkodás, ám ezt a kérdést is túl egyszerűen közelítik meg. Kritikai gondolkodásunk nem alapulhat minden információ elvetésén, de minden információ lekövetésén sem. A józan paraszti eszünkre kell támaszkodnunk, az addigi tudásunkra, és csak azt ellenőrizni ami fontos, és amit kevésbé tudunk. Ebben a folyamatban ugrik egy nagyot az értő olvasás tulajdonságának a birtoklása, ugyanis ez felfedezi a logikátlanságokat egy szövegben. Itt válik ismét fontossá az értő figyelés és beszélgetés, amit kollégánkkal, embertársunkkal, barátainkkal folytatunk, az információk megbeszélése a virtuális téren kívül nagyon fontos. Az emberi kapcsolatok – és erre a legszélesebb értelemben gondolok – még fontosabbak. A mesterséges intelligencia „hallucinálhat”, a politikai propaganda torzíthat, egy rosszakaratú program hazudhat, kijátszhat, eltéríthet bennünket. És persze a reklámok vagy semmitmondóak, és egy életérzést próbálnak meglovagolni, vagy egyenesen hazudnak. Ha az ember jól ismeri a szakmáját, ha jól át tudja látni, hogy egy-egy állítás mögött ki van, és mi a célja az állítással, akkor meg tudja majd mondani, hogy mi az, amit nem érdemes elhinni, és mi az, aminek érdemes utánanézni. Sokszor ez csak egy kattintás, de azt az egy kattintást meg kell tenni. A szakmánkban és hivatásunkban, sőt a magánéletünkben is fontos lesz, hogy szét tudjuk választani a valószínűen igaz és a generált vagy hamis adatokat.
Már gyermekkorban, főleg az iskolában, érdemes megtanulni, hogy mennyi legyen az az idő, amit a digitális térben töltünk. Egy karácsony esti étkezésbe nem fér bele a bekapcsolt mobiltelefon és az a műsor sem, amit akkor sugároznak a rengeteg reklámmal; egy szép tavaszi napon nem érdemes megszakítani egy padon ülve sütkérezést; ugyancsak a gyerekeinkkel folytatott együttlét sem lehet a mobilgörgetés ideje; és a barátkozásokkor is ki kell kapcsolni a mobil-adatáramlást. Ezt már az iskolában el kell kezdeni tanulni. Amikor tornaóra van, akkor nincs tanulás. Persze dehogy nincs tanulás, hiszen a deklaratív tudás helyett processzuális tudást tanulnak, de ezt nem kell, hogy tudják, elég, ha a pedagógus tudja, és közben a diákok idegrendszere, az izmaik és a testük tanul. Már az iskolában el kell kezdeni határt szabni a digitális térben töltött időnek, sőt meg kell azt az időt célszerűen tölteni ott, hiszen a célszerűtlen napozás sokkal jobb, mint a célszerűtlen görgetés. Ez élet-halál kérdés, mert aki nem jön ki a digitális térből, elveszik a valóságos térben.
7.
És végül nagyon fontos az etikai megfontolások bevitele az oktatásba, ehhez sem kell okostábla. Ehhez a tanár személyisége kell, mert ezt nem könyvből és szövegértelmezésből lehet tanulni, hanem a viselkedésből. Emlékszünk arra, hogy a szocializmusban a széleskörűen művelt, elhivatott ember volt a nevelési cél. Persze hogy nem lehetett megvalósítani, mert az emberi természet olyan, amilyen. Az egyik nagyszülő szava vagy egy szülő hanglejtése és magatartása nagyobb súllyal esik latba, mint egy osztályfőnöki óra. Persze voltak, vannak és lesznek olyan tanárok, tanítók, óvónők, akiknek a kedvessége vagy szakmaisága, a tantárgya felé irányuló tisztelet hatni fognak. Ezt a mesterséges intelligencia, de egyetlen szöveg sem fogja soha elérni. Ez csak emberről emberre terjed.
Nyitókép: Fotó: pixabay.com
