A Sárga Malom Mozi folytatja programját, amelynek egy hónapon keresztül a musicalfilmek a főszereplői. Ma olyan musicalt tekinthet meg a közönség, amely méltatlanul maradt kevésbé ismert alkotás.
A nézők jóval a vetítés kezdete előtt megérkeznek. Mordor és Zita, a mozi állandó vendégei a helyükön ülve beszélgetnek a mai filmről.
– Ma Herbert Ross 1981-es musicalfilmjét, a Filléresőt fogjuk megnézni – mondja Zita. – A filmmusical egy tévésorozat alapján készült el, de sajnos a maga korában nagyot bukott a moziban, mára viszont rejtett gyöngyszemként tekintenek rá a műfaj szerelmesei. A film főszereplője Arthur, a kottakereskedő, aki a nagy gazdasági válság idején él boldogtalan házasságban, életét mindössze az álmodozásai és a 30-as évek nagy slágerei dobják fel. Egy nap aztán beleszeret egy tanítónőbe, de boldogságát hamar beárnyékolja egy gyilkossági vád. A film főszereplője Steve Martin, akit eddig vígjátékok főszerepeiből ismerhettünk, a partnere pedig Bernadette Peters.
– Ha Steve Martin nevét meghallom, azt hinném, hogy vígjátékot, esetleg romkomot fogok látni, vele a főszerepben. Csakhogy a Filléreső, akárcsak a korszak egyik legismertebb musicalje, a Hair, se nem vicces, se nem pozitív hangvételű film. A kor és a helyszín társadalmi problémái ugyanúgy rányomják a bélyegüket az egyéni sorsokra, mint a Hairben vagy a múlt héten látott Olivér!-ben. A zene szerepe, hogy katartikus feloldást kínáljon a fájdalomra és szenvedésre, amit az egyénnek át kell élnie. Emiatt érdekes, hogy a Filléresőben a szereplők nem énekelnek, még csak nem is próbálják azt a látszatot kelteni. Mindössze tátognak a dalokra, míg a 30-as évekből ismert slágerek eredeti előadói olyan alternatív világot kínálnak fel számukra, ahol boldogok lehetnek.
A szerelmespár közötti beszélgetés megszakad, amikor a terem elsötétül, a vetítő pedig felébred. Elkezdődik a vetítés. A közönséget jól láthatóan meglepi és egyben lenyűgözi a musical, amely ellentmond mindennek, ami eddig a musical műfaját jelentette számukra. Amikor a zárójelenetben felcsendül a Glory of Love című dal, és végül Arthur és Eileen a lépcsőfeljárón állva egymásra néznek, véget ér a vetítés. Néhány perc múlva a terem szinte teljesen kiürül, de Mordor és Zita a helyükön maradva a filmes élményeikről beszélgetnek.
– A Filléreső a film noir elemeit is hordozza. Sötét képi világát szinte végig áthatja az eső, a legszebb jelenetben ez az eső átvált filléresővé, amely a reményt, a szerencsét jelképezi. Nagyon érdekesnek találtam, ahogy a tánckoreográfiák és a dalok elütnek a film hangulatától, de a tátogás is új értelmezést ad a történetnek, sőt még a musical műfajának is. A dalok a legtöbb musicalben ugyanis vagy arra szolgáltak, hogy továbbmeséljék a történetet, vagy a hangulatfestés elemei voltak. A Filléresőben a vágyakat szimbolizálják, vagyis nagyon intim részei a filmnek, amelyeket csak az adott karakter élhet át. Szerintem emiatt nem volt népszerű a film a maga korában. Az embereknek furcsa élmény volt, hogy egy dal úgy fejezze ki a karakter érzelmeit, hogy közben egy idegen hangján szólal meg. Számomra viszont ez egyáltalán nem zavaró, sőt éppen azt jelzi, hogy a vágy nem egyenlő a személlyel, mindössze egy idegen, akivel eggyé szeretnénk válni. Számomra a film látványvilága és a történet is első osztályú élményt nyújtott, a sztepptánc ráadásul még inkább fokozta a film egzotikusságát, amelyet a műfajra nem jellemző elemek alakítottak ki. Christopher Walken tánca mellesleg a filmtörténet egyik legikonikusabb táncjelenetévé vált.
– A vetítés előtt párhuzamba hoztad a filmet a Hairrel – emlékezteti párját Zita. – A Hair ikonikus alakja, Treat Williams Bergere több szempontból is párhuzamba vonható Arthur karakterével. Valamilyen szinten mindketten a rendszer áldozatai, akik véletlenül, mások helyett bűnhődnek, miközben valódi bűnük csupán annyi, hogy szabadon és boldogan szerettek volna élni.
– Igen ám, csakhogy Berger karakterének tisztaságát nehéz lenne megkérdőjelezni – vitatkozik Mordor. – Kedves, törődő ember, aki ráadásul bátor és felelősségtudatos is. Ezzel szemben Arthur hazudozik, gyáva valódi változást elérni az életében. Az igaz, hogy mindkét karakter sorsának beteljesedése egy hasonló jelenetben valósul meg, ahol a képi hasonlóság meglepően erős, ezért könnyű párhuzamot vonni a két befejezés között. Sőt, még az álomkergetés motívuma is összeköti a két karaktert, hiszen ha jól belegondolunk, mindketten hittek a boldogság és a szabadság létezésében, amelyről kiderült, hogy csupán álmodozás volt az ő dimenziójukban. Arthur életében pedig a szerelem sem beteljesülésként jelenik meg, hanem ugyanolyan elérhetetlen álomként, mint a szabadság vagy a boldogság. Kissé szomorú, hogy a Filléreső és a Hair is negatív szemléletet képvisel az élet fontos kérdéseiben, miszerint: lehetünk-e boldogok, szabadok és szerelmesek egyszerre az élet megtorlása nélkül? Aki ugyanis álomvilágban él, az védve van a sok rossztól, ami a világban történik. Csakhogy az álmodozó ember arra is számíthat, hogy a valóság előbb-utóbb arcon fogja csapni.
Zita egyetértően bólint, és már nem fűz hozzá semmit párja szavaihoz.
Mordor kézen fogja Zitát, és együtt elhagyják a mozit.
Nyitókép: Fotó: IMDb
