A Sárga Malom Mozi folytatja a musicalfilmek vetítését. A program mai darabjának alaptörténete a popkultúra szerves részét képezi, és az egyik legsikeresebb európai musicalfilmként tartják számon.
A nézők hamar megtöltik a termet. Mordor és Zita, a filmkedvelő szerelmes pár a szokásos helyükön ülve a mai alkotásról beszélgetnek.
– Ma a brit Carol Reed 1968-as klasszikusát, az Olivér!-t fogjuk megnézni – mondja Zita. – A film először talán túl töménynek tűnhet számodra, hiszen egy két és fél órás, szinte csak énekből és táncból álló filmet fogunk megnézni. Ám a film mindezek ellenére egy könnyen befogadható alkotás. A gyerekek számára is szórakoztató feldolgozása az egyébként súlyos Dickens-regénynek. A történet Oliver Twist, az árva fiú életének alakulását követi nyomon. A fiú az ipari forradalom Angliájában él egy munkaházban, és miután onnan eladják inasnak, folyamatosan keresi a helyét a világban. A hontalanság, az éhség és a rossz társaság végigkíséri Olivert a történetben. A felnőttek kegyetlenségét és a mélyszegénységet is megtapasztaló fiú még az utcai tolvajok közé is bekeveredik, amikor megismerkedik Artful Dodgerrel, az utcagyerekkel.
– Carol Reed nem közvetlenül Dickens történetét dolgozza fel, hanem az 1960-ban bemutatott Lionel Bart-musical filmes adaptációját készítette el – teszi hozzá Mordor. – Reed musicalfilmje hatalmas sikert aratott a maga korában, a Dickens-regényből származó „Please, sir, I want some more" mondatot még azok is ismerik, akik soha nem látták az Olivér!-t, Fagin és Artful Dodger alakja pedig az angol kultúra legismertebb figurái közé tartozik. A mai alkotás másik nagy erényeként a hihetetlenül impozáns, igényes és emlékezetes díszletet szokták emlegetni, amit a film kedvéért állítottak fel.
Mordor és Zita abbahagyják a beszélgetést, mert a terem elsötétül, a vetítő pedig bekapcsol. Elkezdődik a film. A nézők érdeklődve nézik végig a musicalt, s bár a film betétdalai ezúttal kevésbé ismertek a közönség soraiban, néhányan azért dúdolgatják az ismertebb slágereket.
Amikor a zárójelenetben Brownlow úr és Oliver apa-fiú párosa összekulcsolt kézzel eltáncol a naplemente irányába, véget ér a vetítés.
A nézők lassanként elhagyják a termet. Mordor és Zita még a helyükön maradnak, hogy a filmes élményükről beszélgessenek.
Mordor lenyűgözve mondja el a véleményét:
– Az Olivér! az egyik, ha nem a legfontosabb musicalfilm az európai musicaltörténelemben, annak is látnia kell, aki hozzám hasonlóan ódzkodik a műfajtól. A hat Oscar-díjat nyert musical a nagy mennyiségű ének ellenére is komplex, és úgy építi fel mind a történetet, mind a karaktereket, hogy azokról még évtizedekkel később is beszélünk. Oliver Twist, akit Mark Lester formált meg, Jack Wild Artful Dodgerje vagy éppen a főgonosz Bill Sikes Oliver Reed alakításában élethű és bonyolult karakterek. A vetítés előtt említetted, milyen szomorú és nehéz történet Dickens Twist Oliverje – idézi fel Mordor. – Egyetértek azzal, hogy a musicalfeldolgozás jobb szó híján kedvesebbé tette a történetet, lévén gyerekmusicalről van szó. Az Olivér! sikere egyébként abban is mérhető, hogy Oliver Twist alakja azóta még inkább bekerült a gyermekek kulturális világába, miközben Dickens eredeti műve korántsem egyszerű gyerekmese, hanem kőkemény társadalomkritika. Emellett szerintem a reményteli végkifejlet is kelllett ahhoz, hogy az emberek szeressék a történetet. Hiszen ott van például Móricz Árvácskája, amelynek alaptörténete számos ponton kapcsolódik a Twist Oliverhez, mégis más következtetésre jut az emberi természetről. Az Árvácska emellett életem egyik legfájdalmasabb filmes élménye volt. A film, illetve a regény főszereplője az az árva kislány, aki egyik családból a másikba kerül, mindenhol kihasználják, pénzt kapnak érte, de sem szeretetet, sem elegendő ételt, de még ruhát sem adnak neki. Az Árvácskában a kegyetlenséget alig egyensúlyozza a szeretet, pozitív végkifejletről pedig álmodni sem szabad.
– Úgy gondolom, hogy az Árvácska és Oliver Twist között az a lényeges különbség – tűnődik Zita –, hogy Dickens elsősorban az elromlott világot bírálja, és fő kérdése, hogy egy tiszta, ám segítség nélkül maradt fiú képes-e anélkül élni, hogy a környezete megrontaná. Oliver Brownlownak köszönhetően végül kap segítséget. Ezzel szemben Móricz az emberi gonoszság ezernyi arcát mutatja meg egy olyan kislánnyal szemben, akinek esélye sincs arra, hogy valaki mellé álljon. Árvácska életében nincs egy Brownlow úr, aki kimenti őt a gödörből. Móricz nem azt kérdezi, hogy megőrizhető-e az ártatlanság a kegyetlen emberi tulajdonságok hálójában, hanem éppen ellenkezőleg azt mutatja be, hogyan veszik el a jóság, ha a romlottság túlerőben van. Dickens történetében az ipari forradalom után kialakult nagy társadalmi különbséget nem érezzük örökös állapotnak, arról nem is beszélve, hogy Oliver nem a gazdagság után sóvárog. Otthont és szeretetet akar. Az emberi gonoszság viszont mindenhol, mindegyik korban jelen van, fertőz és pusztít. És minél tisztább valaki, annál jobban sérül, ha ez a gonoszság utoléri.
Zita utolsó gondolata után csend telepszik közéjük. Végül Mordor kézen fogja a párját.
Mordor és Zita elhagyják a mozit.
Nyitókép: Fotó: IMDb
