(Ja imadem konja vrana)
Vagyon nékem holló lovam, de nem nyargalom,
éles szablyám is van nékem, mégse használom.
Kertemen át patak folyik, abból nem iszom,
patak mellett jácint nyílik, azt nem szakasztom.
Jácint fölött bülbül dalol, de nem hallgatom,
inkább fogok éles követ és elzavarom:
– Hess el innét, bülbülmadár, nem fogsz kelleni,
mert kedvesem más öleli, tőlem elveszi.
(Csorba Béla fordítása)
Forrás: Sait Orahovac: Sevdalinke, balade i romanse Bosne i Hercegovine. „Svjetlost” Izdavačko preduzeće, Sarajevo, 1968.
Szómagyarázat:
bülbül – fülemüle, csalogány, itt az eredetiben a slavuj szinonimaként használt török eredetű bulbul megfelelője; az Arany János-i magyar költészeti hagyaték alapján a bülbül-szavu rózsák hihetőleg talán még széles körben ismertek.
