2018: "Az elmúlt hónapokban a brit trónörökös ifjabbik fiának házasságkötésével volt tele a média. Elsőre talán nem is gondolnánk, milyen nyelvhasználati-helyesírási kérdést vet föl az a tény, hogy Harry herceg házasságot kötött Meghan Markle egykori színésznővel. Az internetes sajtó tanúsága szerint Sussex újdonsült hercegnéjének keresztneve többféleképpen jelenik meg az írásgyakorlatban: a legtöbbször Meghan hercegné néven szerepel, de nemritkán előfordul Megán hercegné (olykor hercegnő) formában is. Felvetődik a kérdés: hogyan használjuk a magyarban a híresség nevét?
A magyar nyelvhasználatban az uralkodók (és családtagjaik) nevét hagyományosan lefordítjuk, így a jelenlegi és egykori angol uralkodók neve is II. Erzsébet, VI. György, II. Jakab, nem pedig II. Elizabeth, VI. George, avagy II. James. A kialakult szokásra, hagyományokra hivatkozik az akadémiai helyesírási szabályzat is a 207. pontjában: „A latin betűs írású nyelvekből átvett személynevek közül csak néhány nagy történelmi vagy irodalmi múltú és rendszerint közismert nevet használunk hagyományos megmagyarosodott formájában. Ezek közül némelyik teljesen magyaros alakú, például: Brankovics György, Husz János, Kálvin János, Kolumbusz Kristóf (Ðorđe Branković, Jan Hus, Jean Calvin, Cristoforo Colombo helyett). Más nevekben a sorrend és az utónév magyaros, a családnév írása azonban megmaradt, például: Luther Márton, Marx Károly (Martin Luther, Karl Marx helyett).” Hasonlóképpen a vallási szempontból nagy jelentőségű személyek nevét is lefordítjuk: XVI. Benedek pápa, Ferenc pápa.
Ugyanakkor a magyarosítási tendencia nem érvényesül maradéktalanul az uralkodócsaládok minden tagja esetében, gondoljunk csak Diana hercegnére, akinek a neve sosem jelenik meg a hagyományba jobban illeszkedő Diána hercegné formában, vagy akár éppen Harry hercegre, akit szintén nem szokás a magyarban Henrikként emlegetni. Utóbbinak teljes neve Henry Charles Albert, de az angol médiában is többnyire Prince Harryként hivatkoznak rá, még az angol királyi család hivatalos honlapján is Harryként szerepel (igaz, egy helyen megemlítik a teljes, hivatalos nevét is). Ha nem a becenevén, hanem a teljes nevén emlegetnék az angol nyelvhasználatban, feltehetőleg a magyarban is inkább a Henrik névvel illetnénk, hiszen más angol uralkodókat is Henrikként ismerünk, gondoljunk csak VIII. Henrikre.
S vajon hogyan fog meghonosodni a magyar nyelvhasználatban Harry herceg feleségének a neve? A Megán utónév újabb keletű, anyakönyveztethető, rajta van az MTA Nyelvtudományi Intézetének hivatalos utónévlistáján, ilyenformán valóban ez a magyar megfelelője a Meghan névnek. Mégis érződik valamiféle mesterkéltség a Megán hercegné formában, feltehetőleg ezért is idegenkedik tőle (egyelőre?) az írásgyakorlat. Ugyanakkor a kialakult szokásrendbe ez a névforma illeszkedik jobban, ellentétben a Meghan hercegné alakkal, noha – ahogy az előbb említettük – arra is akad példa, hogy a forrásnyelv szerinti alakokat használjuk a magyarban is. A „magyaríthatóság” kérdése minden bizonnyal összefügg azzal is, mennyire számít megszokottnak, hagyományosnak az adott utónév. Míg a walesi herceg idősebb fiának felesége, Catherine Middleton magától értetődően Katalin hercegné lett, hiszen a Katalin név régi hagyománnyal bír a magyar névkincsben, addig a másik hercegné nevének használata nagyobb változatosságot mutat, tekintettel a Megán keresztnév szokatlanságára, újszerűségére. Az írásmódra nézve ezért nem is adható egyértelmű javaslat, mivel ebben a kérdésben nem beszélhetünk igazán szabályokról, sokkal inkább tendenciákról, szokásokról, hagyományokról. Hogy az újdonsült sussexi hercegné neve mennyire „hagyja magát” magyarítani, azt az idő fogja eldönteni." (Ludányi Zsófia – Édes Anyanyelvünk, 2018. szeptember)
Rendszerint három esetben írjuk az idegen szavakat, neveket magyarosan:
a) A személynevek körében kizárólag az uralkodók (királyok, császárok, hercegek, pápák stb.) nevét: II. János Pál, XV. Lajos, Ferenc Ferdinánd stb. A személyneveket az eredeti sorrendben és írásmóddal írjuk. Korábban szokásban volt a személynevek lefordítása kisebb-nagyobb mértékben, mára ez divatjamúlttá vált. Ennek az írásmódnak a maradványai az Engels Frigyes, Husz János, Kálvin János, Kolumbusz Kristóf, Luther Márton, Marx Károly, May Károly, Verne Gyula az eredeti Friedrich Engels, Jan Hus, Jean Calvin, Cristóbal Colón, Martin Luther, Karl Marx, Karl May, Jules Verne névformák helyett.
b) A földrajzi nevek jelentős hányada rendelkezik hagyományos magyaros formával: Ausztrália, Burgundia, Svájc, Moldva, Szicília, Alpok, Kordillerák, Vezúv, Temze, Csendes-óceán, Sziklás-hegység, Nagyvárad, Koppenhága, Krakkó, Nápoly stb. Az olyan helyeken azonban, amelyek nemzetközi érdeklődésre is számot tartanak, vagy alapvető szempont az íráskép alapján az egyértelmű azonosíthatóság (azaz elsősorban a közlekedésben, a térképészetben, a könyvtárügyben, valamint a postai szolgáltatások terén), a mindenkori fennhatóság nyelvén alkalmazott forma használatos. Azokat a földrajzi neveket, amelyeknek nincs hagyományos magyar formájuk, szintén idegenesen írjuk: Cambridge, Lille, Wales, Shetland-szigetek, Huron-tó, Vaasa, Loire, Bologna stb.
c) A közszavak közül a jövevényszavakat írjuk magyarosan. Ezek már többé-kevésbé meghonosodtak, akkor is, ha a beszélők jelentős része még érzékeli az idegen eredetüket: antracén, izotóp, kemping, kóla, lézer, menedzser, digitális, kapucsínó, mikroszkopikus, szelektív, fájl stb. Ezzel szemben idegenesen kell írni a jövevényszónak még nem tekinthető idegen eredetű közszavakat: bestseller, show, cowboy, lady, tüchtig, myocarditis, rinascimento stb. (Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila: Helyesírás, Osiris Kiadó, 2025)
