5. rész
Doroszlói Szentkút – hivatalos nevén Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhely – Árpád-kori elnevezése Bajkút volt. A Mosztonga-patak mellett ősidők óta van egy kutacska, mely körül egykor templom és kolostor állt. Középkori történetéről mindössze annyi tudható, hogy 1173 és 1183 között III. Béla király a Bajkút területére premontrei szerzeteseket telepített, és kolostort építtetett számukra. Bajkútról az első hiteles okmány 1382. május 2-án jött létre, amikor Lajos király, Erzsébet királynő beleegyezésével, a felső vármegyei birtokaikért cserébe a Bács-megyei királyi birtokokat az óbudai klarissza nővéreknek, a Ferences-rendi apácáknak adta. Egy 1532-ből származó okmány utal a Bajkút folyamatos létezésére a török időkben és azután is, amikor már Szentkút néven emlegetik.
A falutörténet szerint, amikor 1752-ben Rédl kamarai adminisztrátor szerződést írt alá a török pusztítás utáni Doroszló-puszta újratelepítéséről, Dormán Pál – akit a telepítés megszervezésével bíztak meg –, a megérkező új honfoglalókkal először a szentkúti emberért küldött, aki az érkezőket a lápos Mosztonga partján, mint a Bajkút szolgája – név szerint Gergelyfy Erazmus – vézna, csuhás, koldusbarát fogadta. 1753-ban ő fektette le az anyakönyveket, és látta el híveinek lelki gondozását. Az 1807-től vezetett Historia Domus Sancte Fontis Doroszloiensis beszámolója szerint 1792-ben a gombosi vak Zablóczky János egy éjszaka álmot látott, a Szűzanya azt sugallta neki, hogy mossa meg szemét a Szentkút vizében. Miután megmosdott, a kút vizétől visszanyerte a látását. Zablóczky János örömében lenézett a kútba, és ott a Szűzanyát vélte látni. A gombosi fiatalemberrel történt csodának hamar híre ment, és egyre nagyobb tömegek látogattak el a Szentkúthoz, amely a Kalocsa-Bácsi főegyházmegye hivatalos búcsújáró helyévé vált. A Szentkút históriás könyvében több mint nyolcvan csodás gyógyulást tartanak számon.
1796-ban Tordy Ferenc kincstári erdőmester kis fakápolnát építtetett a Szentkúti forrás fölé. A második szentkúti kápolnát, amely szintén fából készült, 1808–1809 táján építették a kút fölött álló, egykori első kis kápolna közelében. A harmadik kápolnát, amely már kisebb templomnak is beillett, 1823 és 1825 között már téglából építtették, fa mennyezettel és fa toronnyal, a mai szentkúti templom elődjének, illetve egy részletének tekinthető. A negyedik szentkúti kápolna – amely azonos a mai szentkúti kis templommal – 1874–1875-ben a harmadik átépítése, megnagyobbítása révén keletkezett. 1861-ben készítették el a szentkúti forrás mellett elhelyezett Magyarok Nagyasszonya kegyszobrot. 1909-ben újabb fontos építkezések történtek a Szentkút környékén, ekkor készült el a csodatévő forrás máig létező díszes kútszerkezete és mosakodó-medencéje. A Doroszlói Szentkutat Kisboldogasszony napján, szeptember 8-án évente sok ezer zarándok keresi fel, de nagyobb búcsújárást tartanak Pünkösdkor, illetve augusztus 15-én Nagyboldogasszony ünnepén is.
Raj Rozália és Nagy István Bajkúti Szűz Mária, könyörögj érettünk! (1993) című könyvében írta meg a doroszlói Szentkút történetét. A mai Doroszló határában levő szentkúti kegyhely az egykor Baykhot-Bajkod-Bajkút néven emlegetett helynek felel meg. „A krónikások a jelenlegi helyét 1382-től egyértelműen a mai Doroszló, az egykori Kis-Zond, Fábiánfalva, Chomafalva, Dersfalva, Keresztúr, Széplak, Újfalu, Monostorszeg, Chazló, Fizeg, Fizér, Dorozlótótfalu, Bakatótfalu települések, de mindenképpen a Mosztonga mocsár, rét, kaszáló, bura, lassan folydogáló mocsár-ér közvetlen közelében emlegetik.” Neve még ma is fennáll a Doroszló falu határában a Mosztonga vize mellett levő Bajkút nevű kutacskában, amelyhez 1790 óta a hívő lelkek, kivált a vakok és a bénák mint kegyhelyhez zarándokolnak, s mindennemű testi bajoktól való gyógyulást remélnek.
Az egyházmegye által 1929-ben kiadott Bajkút című nyomtatványban ez olvasható: „Doroszló régi búcsújáróhely. Az egyházmegye hely- és névtára feljegyzése szerint a szentkúti kápolna több mint 100 éves. A búcsújáróhelyről van feljegyzés már a XVI. sz.-ból”. Körmendy István doroszlói plébános így írja le a Szentkút történetét: „A Kalocsa érseki főegyházmegyében, Bács-Bodrogh területén a magyar királyi kincstárhoz tartozó Doroszlón, a község határában, a község mellett a Mosztonga vize mellett, emlékezetet meghaladó idő óta létezik egy kutacska, melyet Bajkútnak neveznek. […] Úgy Bajkút mint Doroszló a török terjeszkedése ideje alatt (1526–1604) teljesen elpusztult, csak a csodás erejű kútja maradt meg, amely a török uralom alatt is Mária tisztelőinek búcsújáró helye volt. A török uralom után fokozottabb tisztelettel veszik körül a környékbeli hívek a Bajkutat, melyet Szentkútnak hívnak.” 1908-ban Városy Gyula kalocsai érsek meglátogatta a kegyhelyet, és ígéretet tett annak felújítására. Ekkor építették meg a Lourdes-i barlangot. A pompás kútszerkezet és a fölötte emelkedő díszes oszlopos épület, valamint a mosakodó-medence megépítése Petrovácz Gyula érseki mérnök tervei alapján készült, felavatására 1909. augusztus 20-án került sor. A barlangba állított Lourdes-i Mária-szobor megáldására 1910-ben szerveztek díszes ünnepet.
Az évszázadok során sok csodás esemény fűződött a Szentkúthoz. A Bajkút című kiadvány szerint a legtöbb azokban az időkben történt, amikor „az Isten különös közreműködésére volt szükség, hogy a katolikus hit Bácskában ne csak megmaradjon, hanem felvirágozzék is”. A nép ajkán ma is élő legenda szerint a Szentkút csodatevő vizének gyógyító ereje a Boldogságos Szűz közbenjárásával kapcsolatos. A doroszlóiak Szűz Mária szentkúti megjelenésével magyarázzák a kút vizének csodás erejét. A legendának több változata él még a néphitben. Egyik szerint a Szűzanya megjelenésekor lábával megérintette a földet, s azon a helyen forrás fakadt, csodatevő víz buggyant ki, ami valójában a Mosztonga melletti kutacska. A Doroszlói Kovács Endre helytörténész adatközlői szerint a Szűz megfürdött a Mosztonga vizében.
Raj Rozália és Nagy István a Bajkúti Szűz Mária, könyörögj érettünk! című könyvükben részletesen bemutatták a doroszlói kegyhely templomát. „Az oltárkép a doroszlói Szűz Anyát ábrázolja a gyermek Jézussal. A kép Cranach Lukas műve a Segítő Szűzanyáról, melyet 1794-ben Johann Georg Baader készítette. A képet magába foglaló keret jobb és hal oldalán egy-egy angyalalak látható, kezében tartva a szentképet. A kápolnában elhelyezett oltárképet a nap sugaraira emlékeztető díszítés veszi körül, utalva a nap sugarainak jótékony hatására. A simogató, ajándékosztó fénykarok a Szűz kegyeinek szimbólumaként is értelmezhetők. Az oltárdísz felső csúcsán ragyogó napforma látható, mint Krisztus – Illés próféta nyomán – az igazság napja. Az igazságosság szimbóluma jelezi, hogy mindenre fény derül. Az oltárkép fölött a következő felirat olvasható:
SUCCURRE NOBIS PIA VIRGO CADENTIBUS
vagyis:
KEGYES SZŰZ, SIESS SEGÍTSÉGÜNKRE, ESENDŐ EMBEREKNEK
Az oltár mindkét oldalán, egy-egy emelvényen, két magyar szent, Szent Imre és Szent Erzsébet szobra áll. A szentkúti napló elsárgult lapjain olvasható, hogy 1914-ben Kapossy Györgyné Diósy Erzsébet költségén helyezték oda őket, bár ebben az évben, a világháború miatt a búcsú be volt tiltva. A templom jobb oldali falába épített vitrinben őrzik az ezüstből készült ajándék tárgyakat, az egykori gyógyult zarándokok hálájának kifejezőit. Az oltártól balra a vállon hordozható Szűz Mária-szobor kapott helyet. Valamikor a Mária-lány társulat tagjai minden újhold vasárnapján fehér, hímzett népviseletben a vállukon vitték a templomi körmenetben. A szabadtéri oltárt a golgotával együtt 1974. augusztus 25-én szentelték fel. A helybéli papok 1807-től folyamatosan vezetik a Szentkúti naplót valamennyi fontos eseményt megjelölve a Szentkútra vonatkozóan. Fedőlapján a következő kézírásos felirat látható: Protocollum Capellae B. Mariae V. s. Fontis ad Doroszló Bajkut dicti ab a 1807. A feljegyzések 1844-ig latin nyelven íródtak. Az elkövetkező években 1853-ig magyar, majd 1871-ig ismét latin, ettől az időtöl pedig napjainkig magyar nyelven olvashatók. 1907-től az évszámok szerint vezetett feljegyzések már nem a költségvetéssel kapcsolatosak, hanem inkább a Szentkútra és az egyházközség eseményeire vonatkozó adatokat tartalmazzák.
A középkorból megmaradt jelentősebb városok templomai között a Szűz Mária tiszteletére szenteltek a Délvidéken is számosan előfordultak, bár a kutatók a Szűz Mária-tisztelet teljesebb kibontakozását a török időket követő barokk korra datálják. Bálint Sándor Ünnepi kalendárium (1998) című munkájában elmondta: „A Kisasszony-titulusok nagy része a Tridentinumot követő [1545 utáni], de a jozefinizmust megelőző időszakra, a barokk Mária-kultusz virágkorára tehető.” Ezek sorában kell látni a doroszlói Szentkút kegyhely templomait is.
Irodalom: Fridrik Tamás: Bács-Bodrogh vármegye földrajzi, történelmi és statistikai népszerű leírása; Szeged – Endrényi Lajos és Társa Könyvnyomda, 1878. 309 p.; Raj Rozália – Nagy István: Bajkúti Szűz Mária, könyörögj érettünk!; Tóthfalu – Római Katolikus Plébánia-hivatal, 1993. 95 p.; Raj Rozália – Nagy István: Magyar búcsúsok a vajdasági kegyhelyeken; Létünk, 1999. XXIX. évfolyam, 1–2. szám, 7–12. p.; Beszédes Valéria; Szentkutak a Mosztonga mentén – Hét nép kegyhelyei Nyugat-Bácskában; Üzenet, 1993. XXIII. 11–12. szám, 530–540. p.; 2. közlés: In: Beszédes Valéria válogatta: A Jó Isten dicsőségére – Írások a vajdasági magyarság népi vallásosságáról; Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2000. h. n., 125–136. p.; Kovács Endre: Doroszlói védőszentek; Létünk, 1995. XXV. évf., 1–2. szám, 7–14. p.; Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I–III.; Szeged – Mandala Kiadó, 1998. 1817 p.; Bárth János: Doroszló népessége a XVIII. század közepén; Újvidék – Hungarológiai Közlemények 1981. 13. évf. 46–47. szám, 1–70. p.; Bárth János: Adalékok a jugoszláviai magyarság búcsújáró hagyományainak ismeretéhez (Doroszló); In: Fejős Zoltán–Küllős Imola (szerk.): Vallásosság és népi kultúra a határainkon túl; Budapest – Magyarságkutató Intézet, 1990. 227–243. p.; Bárth Dániel: A 18. századi Bácska „alulnézeti” egyháztörténete; Délvidéki Szemle 2019. VI. évfolyam, 1. szám, 20–38. p.; Silling István: Templomok, szentek, imádságok – Tanulmányok a vajdasági népi vallásosság tárgyköréből; Újvidék–Tóthfalu – Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság – Logos, 1994. 133 p.; Silling István: Szenttisztelet és népi vallásosság a Vajdaságban; Újvidék–Zenta – Forum Könyvkiadó Intézet – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2014. 199 p.; Silling István – Silling Léda: Nyugat-bácskai Szűzanya-emlékek; Újvidék – Forum Kiadó, 2018. 176 p.; Kovács Endre: A doroszlói népviselet; In: Szerkesztőbizottság szerk.: Doroszló – Egy bácskai falu élete; Bezdán – G. P. Vojvodina, é. n. [1977] 129–146. p.
