Harminc év a magyar nóta szolgálatában

Torontávásárhelyen vasárnap 30. alkalommal tartották meg a VIVE-t, a magyar nóták és csárdások fesztiválját a helybeli József Attila Művelődési Otthon nagytermében, amelyen a fesztivál korábbi éveinek legsikeresebb énekesei léptek a színpadra. Az est a felhőtlen örömzenélésről és az elmúlt harminc év legszebb pillanatainak felidézéséről szólt, miközben hűek maradtak Vitkay Gyula alapító, neves kántortanító zenei örökségéhez. A jubileum alkalmából a szervezők idén szakítottak a rendezvény hagyományos versenyformájával.

‒ Azok az énekesek léptek ma a színpadra, akik annak idején, amikor még amatőr kategóriában indultak, megnyerték a versenyt, és tulajdonképpen ezzel a sikerrel indult el a pályafutásuk. Most tizenhárman vállalták a fellépést, de természetesen ennél jóval többen vannak olyanok, akik egykor részt vettek és kategóriagyőztesek lettek. Sokan közülük külföldön élnek, más elfoglaltságaik vannak, ezért nem tudtak most eljönni. Én azonban úgy gondolom, hogy a legjobbak közül sokan itt vannak velünk, és ez is méltóvá teszi ezt a jubileumi alkalmat – magyarázta Horti László szervező.

A gálaműsort Kerekes József, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke nyitotta meg, aki elmondta, hogy a VIVE harminc év alatt több lett egy fesztiválnál: hagyománnyá, örökséggé és a közösség összetartozásának egyik fontos kifejezőjévé vált. Hozzátette: a jubileum jó alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik az elmúlt három évtizedben hozzájárultak a fesztivál fennmaradásához: az alapítóknak, a szervezőknek, a művészeknek, a támogatóknak, az önkénteseknek és természetesen a közönségnek. 

‒ A VIVE története azt is bizonyítja, hogy egy közösség erejét nem a lélekszáma határozza meg, hanem az, hogy mennyire ragaszkodik értékeihez, és képes-e összefogni azok megőrzéséért. A magyar nóta ebben különleges szerepet tölt be: összeköti a generációkat, a múltat a jelennel, az itthon maradottakat az elszármazottakkal. Egy-egy ismerős dallam emlékeket, érzéseket és a szülőföldhöz való kötődést ébreszt bennünk. A Vajdasági Magyar Szövetség számára ezért is fontosak az olyan rendezvények, mint a VIVE. A közösségépítés nemcsak beruházásokról és fejlesztésekről szól, hanem arról is, hogy legyen kultúránk, legyenek ünnepeink, és legyenek olyan alkalmak, amikor együtt élhetjük meg magyarságunkat. A harmincadik VIVE-re ezért nem egy történet lezárásaként, hanem egy újabb fejezet kezdeteként tekintünk – fogalmazott Kerekes József.

A kezdetekre Bába Lúcia, a VIVE lelkes, régi, oszlopos tagja emlékezett vissza. Elmondta, hogy 1985-ben Bakator Judit elképzelése nyomán a lelkes torontálvásárhelyi nótakedvelő polgárok úgy döntöttek, megemlékeznek Vitkay Gyula neves kántortanító és még nemesebb nótaszerző születésének 100. évfordulójáról. Hozzátette: erre a rendezvényre ő is hivatalos volt újságíróként. Sok kollégája is eljött, az Újvidéki Rádió és Televízió eminens munkatársai is, különösen a zenei szerkesztőségből. Mint mondta, ezen a rendezvényen fogalmazódott meg az a gondolat: miért ne emlékezhetnének úgy Vitkay Gyulára, hogy az ne csak Torontálvásárhelyet szolgálja, hanem a nótát és a vajdasági nótaszerzők akkori népes táborát is.

‒ Az első Vitkay-vetélkedőre több száz szerzemény érkezett. Akkor Gábor Károly – aki szintén idevalósi –, Horváth László, az Újvidéki Rádió zenei szerkesztőségének szerkesztője, valamint Lelik László zenei szerkesztő, meg a helyi nótaszeretők úgy gondolták, hogy próbálkozzunk meg vele. Így rendeztük meg 1996-ban az első VIVE-et. A helybéliek bizonyára emlékeznek erre, hogy ebben a harminc évben voltak buktatók, elmaradt estek, sőt olyan is, hogy fenyegettek bennünket, de itt vagyunk. Harminc év eltelt, és remélem, a mostani fiatal generáció, amelyik ugyanabban a cipőben járva igyekszik helytállni, újabb harminc évet valósít meg – mesélte Bába Lúcia. 

Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke elmondta, hogy a VIVE jelentőségét a több mint harminc évvel ezelőtt újraindult Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok szervezői, Dudás Károly és dr. Szöllősy Vágó László már a kezdetekkor felismerték. Kifejtette, hogy a szövetség már akkor is segített a kiváló produkciók Vajdaság-szerte történő terjesztésében, hiszen a Vitkay-vetélkedő legjobbjai teret és bemutatkozási lehetőséget kaptak az ünnepi játékok egy-egy rendezvényén. Hozzátette, hogy a dalszerzők, a zeneszerzők és az előadók rengeteg munkát fektettek ezekbe az előadásokba, amelyekkel azt hirdetik, hogy jó magyarnak lenni, szép a magyar nóta, és jó mindezt együtt, közösségben és örömben megélni.

‒ Ha belegondolunk a fesztivál múltjába – amiről hitelesen Horti László mellett akár a Vitkay család is tudna beszélni –, láthatjuk, hogy régebben ez egy többnapos, táborokkal egybekötött rendezvény volt. Nagyon nagy ívet járt be ez a fesztivál az elmúlt évtizedek alatt. Ha visszagondolunk arra, hogy harminc évvel ezelőtt milyen nehéz időket éltünk, rá kell jönnünk, hogy nagyon nagy bátorság kellett egy ilyen kezdeményezés elindításához. Az alapítók azonban nagyon jól felismerték a lényeget: az a cél, hogy minél többen legyünk, és minél több alkalommal merjünk közösségben büszkék lenni a saját kincseinkre és tehetségeinkre. Merjük bátran felmutatni, hogy ez a mi szülőföldünk, és mi igazából a megmaradásunkért akarunk küzdeni. Ennek a csodáját éljük meg a mai napig, és bízom benne, hogy a magyar nóta egyre több helyen szól majd Vajdaságban. Külön öröm a Magyar Nemzeti Tanács támogatása, amelynek köszönhetően a fesztivál legjobbjai a jövőben több településre is eljutnak tájolni. Ez a szakmai nyitás előremutató, és biztosan még több fiatal jelentkezőt vonz majd. Látva a mai népes közönséget, őszinte szívből gratulálok a szervezőknek és Torontálvásárhelynek, hiszen a legnagyobb dél-bánáti szórványközösségként hatalmas munkával viszik tovább ezt a fáklyát – mondta Sutus Áron.

A rendezvényen fellépett Szunyog Tibor, Kotroba Júlia, Osztermann Emma, Mezei Mónika, Morvai Melinda, Guzsvány Izabella, Bíró Ferenc, Molnár Csíkos Gábor, Szabó Dékány Zsófia, Lapcsevics Jovica, Mezei Szimóna, Cseszák László, valamint Juhász Gábor. A rendezvényt támogatta a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság, a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság, valamint Antalfalva Önkormányzata.