„Ő csak verseket írt, s csak költő volt”

Költő és hírlapíró volt, a Kisfaludy-társaság rendes tagja, a 19. század második felének egyik legeredetibb magyar költője. Életútja szorosan összekapcsolódott az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eszméivel. Fiatalon Petőfi Sándort tekintette példaképének, és amikor 1847-ben végleg Pestre került, bekapcsolódott a reformkor fiatal értelmiségének életébe. A Pilvax kávéházban került kapcsolatba a forradalmi ifjúsággal, ismerte Petőfit, Jókai Mórt, Lauka Gusztávot, valamint Vas Gerebent is. Fiatal korában vándorszínészként Nagybecskereken is fellépett, akárcsak Bácska több városában. A márciusi forradalom eseményeiben aktívan részt vett, majd 1848 augusztusában önként honvédnek jelentkezett, és a szabadságharcban hadnagyi rangig jutott. Miután részt vett a roppant hidegről emlékezetes téli bánsági hadjáratban, megkapó prózában ecsetelte a Dél-Bánátban, főképpen Nagybecskereken és Pancsován látottakat és tapasztaltakat (Egy honvéd naplójából[1]). A szabadságharc bukása után bujdosnia kellett, majd az osztrák hadseregbe sorozták. A forradalmi eszmékhez való ragaszkodását, később sem adta fel: a kiegyezést is elutasította, ezért politikai nézetei miatt gyakran került szembe korának hivatalos irodalmi és politikai köreivel.[2] Barátság fűzte Milkó Izidorhoz, többször meglátogatta Szabadkán, s néha Palicson is hetekig időzött.[3]

Életpályájának furcsaságai közé tartozik, hogy első tíz évét elszigeteltségben töltötte egy félreeső vaáli erdészlakban, a Vadász-völgyben. Ugyanis édesapja, Vajda Endre a vaáli uradalmi birtok főerdésze volt. A családnak öt gyereke volt: három leány és két fiú. János születését Pesten jegyezték be, 1827. május 7-én. Az erdészlak mint meghatározó gyermekkori élmény visszatérő motívumként bukkan fel későbbi írásaiban, a boldog élet szimbólumaként. [4]

Középiskoláit 1837-ben a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban kezdte meg, majd Pesten a piarista gimnáziumban folytatta. 1844-ben már versírással is próbálkozott: költeménye jelent meg az Életképekben. Miután Petőfit tekintette példaképének, ezért a vándorszínészi pálya is vonzotta.[5] Látni, utazni és tapasztalni vágyott, amikor 1845-ben felcsapott színésznek. Tizennégy hónapig járta a vidéket egy vándorszíntársulattal.[6] 1845 áprilisa és 1846 júniusa között bekalandozta az Alföldet, Bácskát, Kunságot, az északi megyéket, Máramarost és Erdélyt és Bánátban is megfordult. Számunkra fontos tény, hogy a reformkorban bácskai publikum előtt is színpadra lépett, ám sajnos nem tudjuk pontosítani, hol.[7] Csak találgathatjuk, hogy megfordulhatott Baján, Szabadkán vagy Zomborban. Ugyanakkor bánáti, pontosabban nagybecskereki vendégszerepléséről nagy bizonyossággal tanúskodik az 1847-ben írt Színészbarátimhoz című verse, amely egyértelműen a saját vándorszínész-társulatának emlékét idézi, és mindjárt az első sorokban ezt mondja:

“Hol vagy kipusztult Jéruzsálem,
Gyászos hírű Nagybecskerek?
S ti cimborák, kik szétmenétek,
Mint az anyányi verebek?...
Oh, Fáraónak árva népe,
Rólad gyakran emlékezem én...
- Hisz olyan trupp, mint a miénk volt,
Nem is volt több a föld szinén!”[8]

1845–46-ban tehát Vajda színészként a Béga-menti városban is bemutatkozott. A vers további része a társulat közös nyomorúságáról, cédulahordásról, előadások utáni „búcsúztatókról” stb. beszél. [9]

A szakirodalom e költeményét is a vándorszínészi korszak fél-autobiografikus forrásai között tartja számon. Ilyen forrásként kezeli továbbá Töredékek egy vándorszínész naplójából című írását is.

Szülei unszolására azután felhagyott a színszettel és hazatért. Apja az egyik uradalom kasznárjához adta őt nevelőül, de e feladatkört csak néhány hónapig töltötte be, miután nem nagy hajlandóságot mutatott iránta.[10] Pestre ment, ahol Vahot Imre protezsálta be egy gyakornoki állásra a Gazdasági Egyesületbe. Közben írogatott és publikált, neve is kezdett népszerűvé válni. Mint Kerekes György írja: „Jókai, Vas Gereben, Degré, Lauka, Lisznyai baráti körükbe fogadták. Gyakran megfordult Petőfi társaságában is. (…) Különben az ifjúság minden mozgalmában részt vett. (…) Tagja volt ama kis körnek, mely márczius 15-ét csinálta.”[11]

Miután kitört a szabadságharc 1848 nyarán egy szabadcsapatba lépett, s önkéntesként, saját költségén ment le az al-dunai sereghez.[12]

1848-ban az értelmiségiek, írók, költők közül is sokan fegyvert fogtak és csatlakoztak az önkéntes nemzetőri csapatokhoz, akik közül néhány a szabadságharc bánáti hadműveleteiben is részt vett. Így történhetett, hogy amikor 1848. szeptember 2-án éjjel a Kiss Ernő és Vetter Antal alezredes vezette magyar csapatok elfoglalták a felkelők perlaszi (Perlez) táborát, a bihari önkéntesek között ott harcolt Arany János is mint nagyszalontai nemzetőr.[13] Dávid András kutatásai nyomán derült fény arra, hogy 1848 novemberében Petőfinek is, zászlóaljával együtt Bánátba, pontosabban Nagybecskerekre kellett volna érkeznie. A zászlóalj ugyan megérkezett, de Petőfi mégsem jutott el Becskerekre, mert a Honvédelmi Bizottmánytól néhány hetes távolmaradást kért, s így nem tette meg „a fáradságos és költséges utat Becskerekre.”

Nos, ha Petőfi nem is, de barátja és költőtársa Vajda János 1848 augusztusától önkéntes közlegényként harcolt Bánátban, és végigküzdötte a roppant hidegről emlékezetes téli bánásági hadjáratot is, amelynek nevezetesebb eseményeit meg is örökítette önéletrajzi vonatkozású írásában (Egy honvéd naplójából. Pest. 1869)[14]

[1]¹Vajda János: Egy honvéd naplójából. Az előszót és a jegyzeteket írta, és a sorozatot szerkesztette Szigethy Gábor Budapest : Neumann Kht., 2003 (elektronikus forrás: https://mek.oszk.hu/06100/06112/html/gmvajda0008.html)

[2]Lásd: Kerekes György: Vajda János élete és munkái. Budapest, 1901; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái [Vajda János] (elektronikus forrás: mek.oszk.hu/03600/03630/html/index.htm)

[3]Scheiber Sándor – Zsoldos Jenő: Vajda János levelei Milkó Izidorhoz. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958

[4]Kerekes György: Vajda János élete és munkái. Budapest, 1901, 12–16.

[5]Uo.

[6]Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái [Vajda János] (elektronikus forrás: https://mek. oszk.hu/03600/03630/html/index.htm)

[7]Kerekes György: Vajda János élete és munkái. Az Országos Irodalmi Részvénytársaság kiadása. Budapest, 1901, 14.

[8]     Vajda János összes költeménye [Színészbarátimhoz] (elektronikus forrás: https://mek.oszk.hu/01100/01113/01113.htm)

[9] Uo.

[10] Kerekes György: Vajda János élete és munkái. Az Országos Irodalmi Részvénytársaság kiadása. Budapest, 1901, 15.

[11] Uo. 17.

[12] Uo. 18.

[13] Vajda János: Egy honvéd naplójából. Az előszót és a jegyzeteket írta, és a sorozatot szerkesztette Szigethy Gábor Budapest. Neumann Kht., 2003 (elektronikus forrás: https://mek.oszk.hu/06100/06112/html/gmvajda0008.html)

[14] Uo.