A Louvre-ban áll Hammurápi híres törvényoszlopa, amely közel négyezer éves, és a felületére ékírással vésték a kétszáznyolcvankét paragrafusból álló törvénykönyvet, a babiloni király törvényeinek gyűjteményét.
Ez a lelet cáfolta meg azt a véleményt, hogy Mózes idejében nem létezhetett volna fejlett igazságszolgáltatás.
A mezopotámiai Ur és Nuzi városok feltárása után a bizonyítékok sora is megerősítette, hogy az időszámításunk előtti második évezred első felének társadalmi és kulturális viszonyai igenis pontosan megfelelnek a bibliai történetekben leírtaknak.
Alig tudom feldolgozni, amit a káldeus Ur városának – itt született és nevelkedett Ábrahám is – ásatásai igazoltak, hogy Ábrahám egy civilizált, magas kultúrájú világváros polgára volt.
Mert meg kell tanulni felfogni (s ezt szó szerint értem) és elfogadni, hogy az időszámításunk előtti második évezred első felében Mezopotámiában, így Ur városának iskoláiban a gyermekek már bizony írni, olvasni, számolni tanultak, és földrajzot is tanítottak nekik.
A közönséges polgárok pedig Ábrahám korában jobban megépített házakban laktak, mint napjainkban is sokan a szegényebbek közül, s különösképpen a nagy világvárosok perifériáin.
Alaposan felül kell tehát vizsgálnunk elképzeléseinket a héber pátriárkát illetően, miután megtudtuk, milyen fejlett szellemiségű környezetben töltötte ifjú éveit. Nagyvárosi polgár volt, és egy ókori magaskultúra hagyományait örökölte.
Hammurápi törvényoszlopának tetején két személy látható.
Shamash, a Nap és az igazság istene ül, és Hammurápi az, aki előtte áll.
