A szegénységi küszöb szélén

Ahogyan a korábbi években, az idén is munkaszüneti nappal ünnepeljük május 1-jét, a munka ünnepét Szerbiában, ám a szakvélemények megoszlanak arról, van-e okunk valóban ünnepelni, és mennyire érvényesülnek a dolgozók jogai. Egyesek szerint ünneplés helyett sokkal inkább aktív kiállásra lenne szükség, hasonlóan Nyugat-Európa egyes országaihoz, ahol sokan utcára vonulnak, tiltakoznak, vagy a munkásokat illető jogok érvényesítését követelik. Noha bizonyos, hogy nálunk is lesznek hasonló megmozdulások, az már előrevetíthető, hogy Szerbiában az idén sem ezek fogják meghatározni május 1-jét, hanem elsősorban a pihenés, rostélyozás és sörözés lesz a jellemző, különösen úgy, hogy ez a hétvégének a bevezető napja is egyben. 
Összeállításunkban szakértőket kérdeztünk arról, hogyan vélekednek a május 1-jei ünnep kapcsán a dolgozók jogainak szerbiai érvényesüléséről, miként látják a dolgozói jogok jelenlegi helyzetét, van-e okunk az örömre, és melyek azok a kritikus pontok a törvényalkotásban, amelyek esetében elengedhetetlen a jogszabályok módosítása vagy a már elfogadott szabályok hatékonyabb gyakorlati alkalmazása.

A PÁRTPOLITIKAI HÁTTÉR A DÖNTŐ
A szerbiai munkavállalók helyzete drasztikusan romlott az utóbbi években, a szakmai tudást pedig felváltotta a politikai lojalitás – mutatott rá lapunknak adott interjújában Ranka Savić, a Szabad és Független Szakszervezetek Szövetségének (ASNS) elnöke. Arra a kérdésre válaszolva, melyek jelenleg a leginkább veszélyeztetett munkavállalói jogok Szerbiában, és mennyire nehéz ezeket a gyakorlatban érvényesíteni, a szakszervezet vezetője aggodalmának adott hangot több tény miatt is.
– Könnyebb lenne azt megválaszolnom, mely jogok nincsenek veszélyben, ezért inkább azokat sorolom, amelyek a legérzékenyebben érintenek bennünket. Az alkalmazottak elégedetlenek a bérek összegével és a munkaadók hozzáállásával. Sok munkaadó csupán fogyóeszközként tekint a dolgozókra. A munkavállalók helyzete különösen romlott a mély társadalmi megosztottság idején; egy olyan szétforgácsolt társadalomban élünk, amelyben a tudásnak, a készségeknek és a munka iránti elkötelezettségnek már nincs jelentősége – értékelte Savić. – Ma a pártkönyv és a megfelelő pártpolitikai háttér a döntő. Ha ez megvan, lesz munkája is valakinek, sőt előre is léphet. Azokat viszont, akik nem hajlandóak a vak engedelmességre, rosszabb munkakörökbe helyezik át, vagy nemritkán el is bocsátják. A munkatörvény évtizedek óta változatlan, a sztrájktörvény pedig valójában a sztrájk ellen szól, mivel a minimális munkafolyamat kereteit a végletekig kiterjesztették, ezzel pedig kiüresítették a sztrájkhoz való jogot. A szerbiai munkások egyre gyakrabban kötnek időszakos és alkalmi munkaszerződéseket, ami valójában munkaviszonyon kívüli foglalkoztatás. Ezeknek a dolgozóknak nincs joguk szabadságra, betegszabadságra, egytálételre vagy üdülési pótlékra – fejtette ki.
Az ASNS – mint fogalmazott – a rugalmas foglalkoztatási formák eltörléséért küzd.
– Minden munkának a munkatörvénnyel összhangban kell történnie. Hatalmas problémát jelent a garantált minimálbér alatti kifizetés is. A szerb kormány meghatározza a minimálbért, de nincs olyan intézmény, amely ellenőrizné a döntés végrehajtását. Ezért sürgős strukturális változásokra van szükség, amelyek szavatolják az intézmények működését, az állam professzionális munkáját, a hatékony és pártatlan igazságszolgáltatást, valamint a szociális igazságosságot a polgárok és családjaik számára – mutatott rá Ranka Savić.
A kérdésre, hogyan befolyásolják a jelenlegi gazdasági problémák, például az infláció a munkavállalók helyzetét és jogaik tiszteletben tartását, a szakszervezet vezetője elmondta: egyértelműen rontják a helyzetet.
– A fizetések és a nyugdíjak nem követik az inflációt és az áremelkedéseket. Az élelmiszerek, az energiahordozók és az egyéb létszükségletek árának emelkedése nagymértékben értelmetlenné tette a bérnöveléseket. Szerbia lakosságának csaknem harmada a szegénységi küszöb szélén áll, a polgároknak több mint a fele alig tud megélni. A szociális különbségek elfogadhatatlanná váltak. Az átlagbérekről szóló statisztikai adatokkal való dobálózás – miszerint még soha nem voltak ilyen magasak – csupán elhomályosítja azt a tényt, hogy a társadalom aggasztó módon rétegződik – húzta alá.
Fontos lenne, ha az állam lépéseket tenne a munkaerő-piaci helyzet javítása és a munkavállalói jogok hatékonyabb védelme érdekében, a szakszervezet vezetője szerint először is „be kellene ismernie”, hogy a munkások nincsenek jól.
– Témává kell válnunk a kormány és az állam számára. Ez egy új munkatörvényt feltételez, a szakszervezetekkel való teljes körű egyeztetés mellett. Szükség van az intézmények, jelen esetben a munkaügyi felügyelőség hatékony munkájára, amely kimegy a terepre és ellenőriz, de anélkül, hogy a politikától kérne engedélyt a munkájához. Rendbe kell tenni a szakszervezetek reprezentativitását is, ami a jogosultságok felülvizsgálatát jelenti: a valós állapotokat kell nézni, és nem a lojalitást.
Mint megtudtuk, az ASNS május 1-jén Belgrádban tart nagygyűlést a Mihajlo kenéz utcában, a Ruski car étteremnél, ahol a polgárokhoz fordul és ismerteti a majálisi kiáltványt.
– Nagy sajnálatomra a három nagy szerbiai szakszervezet külön-külön vonul fel. A szerbiai munkásoknak valószínűleg azért sem megy jobban a sora, mert a szakszervezetek nem egységesek – zárta gondolatait Ranka Savić.

„NEM VAGYOK BIZTOS AZ ÁLLAM JÓAKARATÁBAN”
Jelenleg az egyik legégetőbb feladat annak elismerése, hogy mindenki számára szavatolni kell a jogvédelmet, aki munkát végez, függetlenül annak formájától – mutatott rá Danilo Ćurčić jogász, az A 11 Gazdasági és Szociális Jogi Kezdeményezés programkoordinátora. A szakember kifejtette, hogy Szerbiában a megbízási szerződéssel, alkalmi vagy időszakos munkákra szerződtetett dolgozók, a szezonmunkások, valamint Az első fizetésem (Moja prva plata) programban részt vevő fiatalok gyakorlatilag kiesnek a jogvédelem köréből. Ennek oka, hogy a hazai szabályozás csak a klasszikus munkaszerződéssel rendelkező munkaviszonyt ismeri el a jogérvényesítés alapjaként. Ćurčić szerint sürgős törvénymódosításokra van szükség, amelyek megakadályozzák a visszaéléseket az olyan típusú szerződtetéseknél, amelyek egyetlen célja, hogy a munkaadó a lehető legkevesebb tehertől és kötelezettségtől szabaduljon meg.
– A méltóságteljes élet ma sokak számára elérhetetlen álom marad. Ebben közrejátszik a jövedelmek alacsony szintje, a minimálbér kiszámításának módja, valamint az a széles körben elterjedt gyakorlat, hogy a dolgozót papíron csak minimálbérre jelentik be, a fizetés többi részét pedig „zsebbe”, készpénzben kapja meg – hangsúlyozta a programkoordinátor.
Hozzátette, a jövőben ezeket a visszaéléseket pontosan azonosítani kell, hogy megerősíthessék a megelőzésüket szolgáló mechanizmusokat.
A szakértő kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az állam valóban érdekelt-e a munkavállalók helyzetének javításában. Véleménye szerint a kormány inkább a munkajogok fragmentálásában és olyan új gyakorlatok bevezetésében érdekelt, amelyek rugalmasabbá – és ezáltal a dolgozók számára hátrányosabbá – teszik a foglalkoztatást.
– Úgy tűnik, a cél a munkaerő árának csökkentése, hogy ezzel vonzzák be a befektetőket, akik a GDP növelésével járulnak hozzá a domináns gazdasági modellhez – mutatott rá Ćurčić, és
kiemelte, hogy a valódi változáshoz nemcsak a munkatörvény és más jogszabályok módosítására van szükség, hanem egy teljesen más fejlődési modellre és szemléletmódra, amely egyformán értékeli mindenki munkáját, és tiszteletben tartja a dolgozók méltóságát.
Zárszóként figyelmeztetett: léteznek ugyan bizonyos uniós irányelvek, amelyeket Szerbiának át kellene vennie, de ha ezek beépítése a hazai jogrendszerbe csak az uniós csatlakozási feltételek „kipipálását” szolgálja, akkor a munkavállalók helyzete a jövőben sem fog érdemben javulni.