Törődtek-e veled a megfelelő módon? – tenném fel inkább a kérdést. Kaptál-e értékes időt a szüleidtől kiskorodban? Fordítottak-e energiát arra, hogy a megfelelő feltételeket biztosítsák számodra? A gyerekszoba a törődést szimbolizálja. Nem mindegy tehát, hogyan néz ki.
Hol különítsünk el megfelelő helyet erre a fontos funkcióra? Hogyan nézzen ki, hogy az iskolába indulónak a legpraktikusabb, mégis vonzó kuckó legyen?
Egyes gyerekpszichológusok szerint a gyereknek az iskolába indulásig nem kell különálló szoba. A külön szoba a szülő igénye, hogy nyugta legyen a kicsiktől. Ha belegondolunk, valóban az ilyen korú kisgyerekek nagy része szívesebben matat a felnőtt közelségében. Hat-hét éves kortól jön el annak az ideje, amikor már elkülönülne, amikor „saját idő”-re, saját tárgyakra van igénye.
Rengeteg kiadványt találunk a gyerekszoba helyes berendezéséről, az interneten is olvashatunk sok okos ötletet attól függően, hány éves gyerekeknek tervezzük a berendezést.
Nagyon fontos, hogy a bútorok mérete a gyerekek méretéhez legyen szabva. Maria Montessori neves reformpedagógus nevéhez fűződik az olyan gyerekberendezés kialakítása, amely a gyerekekhez illeszkedik, és ők is könnyedén tudják kezelni. A modern bútorgyártók mobil és könnyen átszerelhető bútorokat terveznek az apróságoknak, hogy a gyerekek növekedésével a bútorok megfelelő méretűre átalakíthatóak legyenek.
Ami biztos, hogy legkésőbb az iskolába induláskor a gyereknek saját tanulósarkot kell kialakítanunk. Nem célszerű az ebédlőasztalt használni erre a célra, mert nagyon fontos, hogy minden könnyen hozzáférhető legyen, mindennek meglegyen a helye, és mindig mindent ott találjon a gyerek, ahol és ahogy hagyta. A természetes fény a legjobb, de ki kell egészítenünk megfelelő fényerősséget adó lámpával. Legyen helye a táskának is. Például az asztal oldalára fel lehet szerelni egy polcot, mint a számítógépházaknak szokás. Különben mindig fölbotlunk majd benne. Egy jó, asztalra szerelhető hegyezőre (faragóra) is érdemes beruháznunk. Inkább borítsuk a könyveket-füzeteket egyszerű csomagolópapírba, az pénztárcakímélő megoldás, bár igényel némi időráfordítást.
A mai iskolai tankönyveket egy kialakulatlan finommotorikájú kisiskolás nagyon nehezen kezeli. Könnyen összecsukódnak, ráadásul elég nehéz is őket megkülönböztetni egymástól. Segítsünk nekik, és az egy tantárgyhoz kapcsolódó könyveket-füzeteket díszítsük egyformán. Könnyebben megtalálja majd a táska mélyén lapuló matekkönyvet, ha tudja, hogy egy nagy piros ötöst vágtunk ki színes papírból és ragasztottunk az elejére.
Ugye, sokan emlékszünk arra, amikor szilveszter éjszakáján fogalmakat teszünk, hogy január elsejétől fogyókúrába kezdünk, havi spórolásba fogunk, rendszeresen locsoljuk a szobanövényeket? Hát higgyük el, így vannak ezzel a gyerekek is. Azzal a reménnyel kezdik az új tanévet, hogy rendszeresen elvégzik a házi feladatukat, rendet tartanak a holmijaik közt, és mindig meg lesz hegyezve a színes ceruzájuk. Ez nem mindig alakul így. De amikor le akarjuk szidni a felelőtlen kölykét, jusson eszünkbe, meddig nézegettük a január elseji szármát a fogyókúra tervével. Legyünk mi a példa, akkor lehet alapja a követelésünknek. Rend van az íróasztalunkon? Mindig van tiszta zoknink? Sose rohanunk reggel? Ha igen, akkor is legyünk nagy türelemmel a kicsik iránt. Nekünk is sok év állt a rendelkezésünkre, hogy megtanuljuk a rendtartás műveletét. A gyereknek ez (is) nagy feladat.
