Vasárnap, csatlakozva a Tájházak és szabadtéri múzeumok napjának eseménysorozatához, a doroszlói Tájházban szerveztek programsorozatot. Ennek részeként tárlatvezetéssel bemutatták a tájház berendezését, valamint alkalmi fotókiállítást is rendeztek: a doroszlói egykori szőlőültetvényekben álló szőlőkunyhókról készült archív felvételekből, Kovács Endre hagyatékából.
Nagy István szervező a program kapcsán az alábbiakat hangsúlyozta:
– A tájház nyitásakor, Szent György-nap környékén minden alkalommal próbálunk tematikus kiállítással részt venni a nagy, magyarországi országos rendezvényhez csatlakozva, a Tájházak és szabadtéri múzeumok napján. Ezúttal egy alkalmi, archív fotókiállítást láthat a közönség, az idelátogató érdeklődő. Doroszló szülötte, a falu néprajzával foglalkozó Kovács Endre hagyatékából egy részt kaptunk a lányának köszönhetően: sok-sok archív fotót, és ezeket nézegetve láttuk, hogy sok, mára eltűnt szőlőkunyhóról készült régi felvétel van a hagyatékban, és ebből a sokból sikerült úgymond válogatni olyanokat, hogy mindegyik más névhez kötődjön, hiszen föliratoztuk, és annak alapján látszik, hogy melyik kunyhó kié volt. Ezzel próbáltunk hozzájárulni egyrészt ahhoz, hogy létrejöjjön egy alkalmi kiállítás, másrészt, hogy Kovács Endre bácsira ismét rákerüljön a fókusz, hiszen nagyon sokat tett a faluért, és ezt próbáljuk a Tájház nevében is megköszönni az alkalmi kiállítás által is – hallottuk Nagy Istvántól.
Raj Rozália néprajzkutató, a Tájház tulajdonosa a kiállítás témájában és a program lényegét kibontva ezeket mondta:
– Köztudott, hogy a korábbi települések körbe-körbe szőlőskertekkel voltak teleültetve. Ez így volt Doroszlón is. Nem véletlenül, hiszen a török utáni új lakosság zöme a Tolna megyei Sárközből települt át, amelyről tudjuk, hogy bortermő vidék. Tulajdonképpen az öltözetünk, a népviseletünk is domináns jegyeket mutat ezzel a területtel. Továbbá ugye a népviseletek napjához is kapcsolódunk a programmal, és arra kértük a majdani látogatókat, főleg helybelieket, de a környékbelieket is, hogy ha tehetik, akkor a mai program során öltözzenek az elődeik öltözetébe. Hangulatos formában indult a nap, ugyanis nem a doroszlóiak voltak az első érdeklődők, hanem Szegedről, Budapestről, Szabadkáról érkeztek az ismerősök, és kérték, öltöztessük is fel őket, úgyhogy három-négy korosztály volt itt felöltözve. Nagyon élvezték, én még jobban. Szorgalmaznám, hogy valamiféle kapaszkodója legyen a közösségnek az egykori öltözete is. Tudniillik nagyon sokat jelentene, ha a gyerekek számára is mindez valamiféle jelentőséggel bírna; ez egy módja a belenevelődésnek, akkor is, ha kevés a gyermekek létszáma az adott közösségben. Azt szeretném, ha a jövőben valamennyi doroszlói megtalálná a módját, és az elődeink öltözetében jelenne meg ezen a napon.
A nap mottója a doroszlói szőlőskertekben egykor állt szőlőskunyhók. Az elődeim – nagyapám, dédapám, ükapám – főleg borászattal foglalkoztak. Ebben a házban is éltek, amely most a tájház. Itt valójában a kert is szőlőültetvény volt, de kint, a falu következő gyűrűjében is volt nagy szőlőskertünk, és természetesen szőlőskunyhónk. Édesanyám azt mesélte, hogy ő ott nőtt föl, mert a szőlő nagyon szereti, ha „ölelgetik” – mondták az elődeim –, mert egyszer kötözni, egyszer kacsolni, másszor „kaparni” kell, tehát folyamatos munka van vele. A szőlőkunyhónak nagy jelentősége volt, mert az 1930-as években például az idősek nagy része, ha rendelkezett földdel, azt odaadta a fiataloknak, hogy ha házasodtak, új életet kezdjenek, az öregek pedig elmentek, és a szőlőt művelték. Nagyon sokszor a nyári hónapokat is ott töltötték, ebben a bizonyos kunyhóban. Nem kell azt gondolni, hogy ez valami csodálatos lakosztály volt, de lehetett benne főzni, volt előtte kút, lehetett tisztálkodni. Az ágy sem volt első osztályú fekhely, dikónak nevezték. A matrac helye vagy deszkából készült, vagy az idősek által télen font nád-, illetve csádészőttes volt. Kovács Endre volt az, aki a ’60-as, ’70-es és ’80-as években végigjárta a határunkat, és a még meglévő szőlőkunyhókat fényképezve dokumentálta is. Ebből hoztunk ízelítőt – mesélte Raj Rozália.
A nap végén ft. Horvát Ákos vezetésével könyörgő imát mondtak az egybegyűltek Szent Orbánhoz a jó szőlőtermésért.
Nyitókép: Népviselet és archív fotók a jövő generációi által éltetve /Fotó: L. Móger Tímea
