Keresztury-Albert Zsolt gyermekkora óta foglalkozik zenével: kezdetben klasszikus gitáron játszott, később orgonálni tanult, emellett zeneelmélettel és összhangzattannal is foglalkozott. A mohácsi csata 500. évfordulójára Penta Essentia címmel öt tételből álló egész estés zeneművet szerzett, amelyet június 17-én 19 órai kezdettel a szabadkai közönség is meghallgathat a Szabadkai Zeneiskolában.
Mi adta az ihletet a darab komponálásához?
– Hamvas Béla, a huszadik század kiemelkedő filozófus-írója Öt géniusz című esszéjében így fogalmazott: „Magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni”. Ez a gondolat ihlette a komolyzenei művet, amelynek öt tételét történelmi hazánk nagy tájegységeiről – Délvidék, Dunántúl, Felvidék, Erdély és Alföld – gyűjtött népdalok ihlették. Ha az öt géniusz szellemiségére gondolunk, akkor öt princípiumnak az esszenciájáról beszélhetünk. A Kárpát-medence öt princípium által uralt, összetett élettérnek a magyar kultúra a kötőanyaga. Egy délvidéki magyar ugyan teljesen máshogy él és gondolkodik, mint egy erdélyi vagy felvidéki, mégis van valami közös alap, amely összekapcsolja őket. Ugyanígy a magyar népdalkincs is lenyűgözően színes, tájegységenként eltérő, mégis van egy olyan közös mintázat, amely minden esetben elárulja, hogy magyar dallamról van szó.
Miért pont a mohácsi csata évfordulójára készült a darab?
– Mohácsról a tragédia és az önostorozás jut eszünkbe, viszont nekem kezdettől természetes volt a gondolat, hogy az évfordulóra olyan zenei mementóval készüljek, amely nem a veszteségre, hanem a magyar identitás esszenciális értékeire hívja fel a figyelmet. Azoknak a szellemi és lelki tartalékoknak a mibenlétére, amelyek képesekké tettek, tesznek minket a legnagyobb kataklizmák túlélésére és a belőlük való megújulásra.
Mire számíthat a néző az előadás megtekintése során?
– Az előadás sokrétű élményt kínál: a próza, a komolyzene, a népdalok és a tárogató éneklő hangjának összefonódásában vezeti végig hallgatóját a Kárpát-medence varázslatos vidékein. A prózai keretet egy saját szerzésű ballada adja, amelyet narrátor beszél el. A ballada főszereplőit énekesek alakítják, akik a népdalok nyelvén bontják ki a cselekményt. A népdalokból sarjadnak a mű zenei tételei, amelyek a tárogatóval kiegészülő kamarazenekar előadásában sodorják a hallgatót a történet mélységeibe. A ballada a juhászbojtár és a leány szerelmének szimbolikus történetén keresztül a vágyakozás, a veszteség és a beteljesülés kérdéseit járja körül, és invitálja a hallgatót a magyar identitáskeresés kultikus útjára.
Mikor volt a mű premierje, és kik adják elő?
– A kamarazenei mű ősbemutatója az év elején Révkomáromban volt, a premiert pedig egy jelenleg is tartó országjárás követte. A szabadkai koncerten kiváló művészekkel és szólistákkal dolgoztunk: Albert Anna Leóna és Gubinecz Ákos énekelnek, Erdő Zoltán tárogatón, Dobozy Ágoston zongorán működik közre, a vonós hangszereket az Anima Musicae Kamarazenekar művészei szólaltatják meg. Az előadás további különlegessége, hogy a narrátor ezúttal egy helyi művész, Kovács Nemes Andor, a Szabadkai Népszínház társulatának tagja lesz.
Milyen érzés a művet a Kárpát-medence különböző közösségeinek bemutatni?
– Mindig azon gondolkodom, hogy az aktuális közönség felismeri-e a saját tájegységének népi motívumait a műben, és ha igen, az milyen hatással van rá. Kíváncsian várom, hogy Szabadkán az első tételt, amely a Délibábos Délvidék címet viseli, hogyan fogadja majd a hallgatóság. Számomra kiemelten fontos egy ilyen alkalom, amikor az államhatáron kívül élő magyar közösséghez szólhatunk a művel, hozhatjuk el számukra is az öt géniusz lángját.
Az érdeklődők a zeneműről a www.pentaessentia.hu oldalon tájékozódhatnak.
Nyitókép: Fotó: Domonkos Benedek
