Az idei gyümölcstermés Szerbiában az elmúlt 20 év három legjobb szezonjának egyike lehet, a becsült összetermés 1,45 és 1,55 millió tonna közé tehető. Néhány rendkívül nehéz és aszályos év után a tavasz stabil időjárási körülményeket hozott, és elmaradtak a végzetes tavaszi fagyok. Ez egyes növényi kultúráknál rekordtermést tett lehetővé, ugyanakkor régi és új problémákat is felszínre hozott a felvásárlási és exportláncban.
A vezető szakértők – köztük dr. Zoran Keserović, az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának professzora – becslései szerint a gyümölcsfák kiváló állapotban indították a szezont. Szerinte átlagon felüli, rekordközeli szilvatermés várható (amely nemzeti stratégiai gyümölcsnek számít), a cseresznye hozamát pedig 25 000 tonna fölé becsülik. Elmondta még, hogy Vajdaság és Merošina egyes részein a helyi fagyok ellenére a kajszibarack „kitartott”, és 40 000 tonna feletti termés várható. A málnánál a helyzet specifikus, és meglehetősen kritikus. Az ültetvények területe drasztikusan csökkent (a korábbi 24 000-ről a reális 10 000–11 000 hektárra), mivel a termelők a magas költségek miatt felhagynak a termesztéssel, így a történelmi rekordokhoz képest drasztikusan kevesebb termést jósolnak.
Paradox módon a kiváló termés óriási nyomást gyakorolt a hazai gyümölcstermesztőkre, és a felvásárlási árak csökkenését hozta magával. Kérdéses a nyereség: a hazai piacon tapasztalható bőséges kínálat miatt a hűtőházak és a felvásárlók alacsony árakat kínálnak. A termelők arra panaszkodnak, hogy az alacsony felvásárlási ár alig fedezi a magas termelési költségeket, az alapanyagok drágulását és a szezonális munkások magas napidíját (a szedők órabére 400 és 500 dinár között mozog).
Mivel a fagyok megtizedelték a termést a konkurens európai országokban (Lengyelországban, Észak-Macedóniában, Romániában), a szakértők arra számítanak, hogy a szerbiai gyümölcs jó exportárakat ér el a külföldi piacokon, és jelentős devizabevételt hoz. A szerb állam eddig évente több mint 1 milliárd euró bevételt valósított meg gyümölcskivitelből, de kérdés, hogy ezt az eredményt meg tudja-e valósítani a jövőben is, mert az elmúlt években többször megtörtént, hogy az itteni szállítmányokat visszautasították peszticidmaradványok és egyéb fitoszanitáris kifogások miatt.
Bár a gyümölcs minősége az öntözőrendszerrel ellátott parcellákon kiváló, az exportszektor három komoly kihívással néz szembe. A legnagyobb tavaszi megrázkódtatást az a hír váltotta ki, miszerint Németországban Szerbiából származó fagyasztott bogyós gyümölcsökben hepatitis A-vírust mutattak ki. Ez súlyosan rontotta a hírnevet, és éles vitákat indított el az élelmiszer-biztonságról, valamint a tárolás és szállítás során alkalmazott nem megfelelő ellenőrzésről. A szakma gyanúja szerint rosszabb minőségű, importált gyümölcsről van szó, amelyet Szerbiában csak átcsomagoltak és újraexportáltak. Ez egyébként nem új keletű jelenség, az első hasonló még a 2000-es év elején történt, amikor a cukorexportból egyes tűzhöz közel álló „üzletemberek” szereztek munka nélkül hatalmas vagyont, amiből aztán privatizálhattak birtokokat, jól menő vállalatokat vásárolhattak, és aztán teljesen legálisan folytathatták áldásos tevékenységüket.
A másik dolog, hogy Szerbia rohamosan veszíti el világelsőségét a málnaexportban. A piaci fölényt és a nagy európai üzletláncokban elfoglalt helyeket Lengyelország és Ukrajna veszi át, amely országok olcsóbb terméket kínálnak.
És végül, ami a legfájóbb: nálunk nem éri meg termelni, dolgozni! Ez a tény nemcsak a gyümölcstermesztésre vonatkozik, hanem szinte minden gazdasági aktivitásra. A gyümölcs esetében a legnagyobb profit nem a földeken keletkezik, hanem a gyorshűtés, a válogatás és a csomagolás fázisaiban.
Szerbiában a munkából nincs haszon – ez a gazdaságunk rákbetegsége! E betegség ellen még nem találták fel az orvosságot, pedig már nagyon-nagyon nagy szükség lenne rá, mert a szerb gazdaság nagybeteg – a metasztázis fázisában van!
Nyitókép: Pixabay
