Klemm József nevét hosszú ideig főként a médiából ismerhette a közönség. Noha a költészetben való tehetsége már fiatal korában is megmutatkozott, mondanivalóját hosszú ideig csak az újságírás objektívebb műfajaiba sűrítve osztotta meg a publikummal. Egészen hatvanéves koráig várt azzal, hogy visszatérjen a vajdasági magyar irodalmi életbe, verseit ekkor Joel Kha művésznéven publikálta. Első kötete, amelyen már saját neve szerepel, 2013-ban látott napvilágot, nemrégiben pedig újabb alkotása vált elérhetővé a Forum Könyvkiadó gondozásában.
A Pont című verseskötet a tavalyi évben jelent meg, bemutatóját pedig csütörtökön, a könyv és a szerzői jogok világnapján tartották a Szabadkai Városi Könyvtárban. Az esemény moderátora Brenner János, a Forum munkatársa és szerkesztője volt, a beszélgetésben részt vett továbbá Antalovics Péter, a könyvkiadó igazgatója is. A kötet egyes verseit a szerző, illetve Heinermann Péter, az újvidéki Szerb Matica nyugalmazott munkatársa előadásában hallgathatták meg az összegyűltek.
Antalovics Péter, aki a költőt az újságírás mögé rejtőző, de a háttérben mégis a művészetet preferáló alkotóként a „búvó patak” metaforájával jellemezte, a következőképpen nyilatkozott a kötetről:
– Klemm József Pontja a tavalyi év egyik meghatározó kötete. Azt gondolom, hogy gondolatiságában, vizuális és irodalmi esztétikájában is a letisztultság jellemzi. – Az igazgató kiemelte, hogy a Léphaft Pál által tervezett fedőlappal ellátott könyvet januárban a Vajdasági Szép Magyar Könyv pályázat díjában részesítették.
A bemutató során szó volt Klemm József életpályájáról, a fő hangsúly azonban a kötet szerkezetének és koncepciójának ismertetésén volt. Kiemelt figyelmet kapott a tény, hogy amíg a kötet első ciklusának szabadversei a nyugati világképet szemléltetik, addig a második részben az 5-7-5 szótagos sorokból álló haikuk utalnak a keleti filozófia jelentőségére a szerző életfelfogásában.
– Úgy éreztem, hogy a pár évtizednyi szópazarlás után, amikor sok mindent megírtam, de az állandó beszédben a szavak devalválódtak és elveszítették valódi mélységüket, súlyukat, vissza tudok térni a szavak eredeti jelentéséhez, ha rá vagyok kényszerítve arra, hogy 17 szótagban fogalmazzam meg a véleményemet a világról – mondta Klemm József, aki hozzátette: munkássága során az újságírói objektivitás és a művészetben rejlő szubjektivitás mindig is kiegészítették egymást.
A kettősség, amely Klemm József életét és magát a mű szerkezetét is átszövi, talán a címben testesül meg igazán. A pont a leírt mondat végét jelöli, de akár egy következő mondat kezdetére is utalhat, ahogyan ez elhangzott egy, a beszélgetés során felolvasott idézetben is. Klemm szerint az ember kizárólag úgy őrizheti meg optimizmusát, ha a halálra, amely minden ember életében egy elkerülhetetlen tényező, nem befejezésként, hanem fordulópontként, egy új, másfajta létezés kezdeteként tekint, a kötet pedig többek között ezt a gondolatiságot igyekszik megragadni, amelyről ily módon a cím is árulkodik.
– A másfajta létezés jelentheti azt is, hogy tettem valami olyat, ami a jövendőnek szólt, és amiből másnak haszna lehet. Hagytam magam mögött valami nyomot. – Kiemelte, hogy ezt a gondolatot többek között Wim Wenders német rendező Berlin felett az ég című filmje inspirálta, amelyben a járókelőket figyelő angyal lemond saját örökkévalóságáról és emberré válik azzal a céllal, hogy ő is nyomot hagyhasson maga után. – Ez volt számomra is az a vezérelv, ami az élet értelmét jelentheti.
Klemm József fontosnak tartja vizsgálni a világot, hiszen az ember csak ezzel haladhat előre a teljesség felé. Talán erről árulkodik a tény, hogy reményei szerint hamarosan új kötetben folytathatja mindazt, amit elkezdett: új kérdéseket állít az olvasók elé anélkül, hogy azokra válaszokat adna vagy várna.
Nyitókép: Fotó: Vojter Kitti
