A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia újvidéki tagozatának dísztermében, a Platoneum épületében tartott előadást dr. Várady Tibor Harvard fél évszázad távlatából címmel. Az esemény különleges alkalmat kínált arra, hogy a világhírű jogtudós személyes élményein keresztül idézze fel a több mint öt évtizeddel ezelőtti egyetemi éveit, valamint megossza gondolatait a mai oktatásról, politikáról és értelmiségi felelősségről.
A rendezvény bevezetőjében a szervezők részletesen ismertették Várady Tibor pályafutását. A Nagybecskereken született jogász Belgrádban szerzett diplomát, majd 1968-ban a Harvard University hallgatója lett, ahol később doktori fokozatot is szerzett. Tudományos karrierje során nemzetközileg elismert szakemberré vált: több mint 300 tudományos munkát publikált, számos egyetemen tanított, és jelentős szerepet vállalt a nemzetközi jog és a választottbíráskodás területén. Munkásságát számos díjjal ismerték el, miközben irodalmi tevékenysége is figyelemre méltó.
Előadásában Várady személyes hangvételben idézte fel harvardi éveit. Kiemelte, hogy a második világháború után ő volt az első kelet-európai hallgató az intézmény jogi karán, ami különleges helyzetet teremtett számára. Jugoszlávia akkori politikai pozíciója lehetővé tette, hogy olyan lehetőségekhez jusson, amelyek más kelet-európai országokból érkezők számára nem voltak elérhetők. Elmondása szerint kezdetben kíváncsiság és némi meglepetés övezte jelenlétét, de hamar beilleszkedett a pezsgő szellemi közegbe.
A Harvardon szerzett tapasztalatok közül különösen az oktatási módszert emelte ki. Az egyetemi munka párbeszédre, vitára és önálló gondolkodásra épült. Az úgynevezett open-book vizsgák során nem a lexikális tudás, hanem az érvelési készség és a problémamegoldás volt a döntő. Ez a szemlélet – mint fogalmazott – mély hatással volt későbbi pályájára is. Hangsúlyozta, hogy a valódi tudás alapja a gondolkodás, nem pedig a sémák ismétlése.
Az előadás egyik központi gondolata a polarizáció meghaladása volt. Várady szerint a múltban az értelmiség szerepe erősebb volt abban, hogy különböző nézőpontokat ütköztessen és párbeszédet teremtsen. Példaként említette a vietnámi háború idején zajló nemzetközi értelmiségi egyeztetéseket, amelyek ma már aligha lennének elképzelhetők. Úgy véli, a mai világban gyakran a kész sémák helyettesítik a valódi gondolkodást, ami hosszú távon veszélyes tendencia.
A közéleti kérdésekre reagálva óvatos, mérsékelt álláspontot képviselt. A magyarországi politikai változások kapcsán hangsúlyozta: fontos, hogy egy egyoldalú rendszer leváltása után ne egy másik egyoldalúság alakuljon ki, hanem nyitottabb, kiegyensúlyozottabb politikai kultúra. Ugyanakkor kiemelte, hogy a választási folyamatok tisztasága alapvető érték, amelyet meg kell őrizni.
A vajdasági magyar közösség helyzetéről szólva úgy fogalmazott: nem az ellentétek erősítése, hanem a megosztottság leküzdése lenne a legfontosabb feladat. Kiemelte, hogy a kisebbségi közösségek számára kulcsfontosságú a sokszínű, különböző gondolkodású értelmiség együttműködése.
Az oktatás jelenlegi helyzetével kapcsolatban megjegyezte: bár a digitális világ elkerülhetetlen, a személyes kapcsolatok szerepe nem pótolható. Véleménye szerint korábban szorosabb volt a tanárok és diákok közötti kapcsolat, ami az oktatás minőségét is meghatározta. Ma ugyanakkor az információhoz való hozzáférés könnyebb, de ezzel párhuzamosan a kritikai gondolkodás jelentősége még inkább felértékelődik.
Az előadás végén a közönség kérdéseire válaszolva kitért a Harvard jelenlegi helyzetére is. Elismerte, hogy az intézményt ma számos kritika éri, ugyanakkor hangsúlyozta: kívülről nehéz pontos képet alkotni. Saját benyomásai alapján továbbra is értékes és inspiráló szellemi közegként tekint az egyetemre.
Nyitókép: Fotó: Kopasz Tamás
