Kutatásának egy teljesen új kérdésével foglalkozott dr. Minorics Tünde, a Pécsi Tudományegyetem Művelődéstudományi Tanszékének adjunktusa előadásában, amelyet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet jubileuma kapcsán megtartott értéktár-konferencián mutatott be Zentán.
– 20 éve kutatom a mohácsi busójárást, és nagyon sok mindent láttam már abból a változástörténetből, amely ezt a szokáshagyományt kíséri – kezdte előadását dr. Minorics Tünde. – Ezt a szokást a sokacok honosították meg Mohácson. De kik is ők valójában? A nyelvészek szerint minimum 14 horvát vagy horváthoz közel álló nyelvjárásból összetevődött csoport, akik Mohácson telepedtek le. Ezek a katolikus népcsoportok a 15. és a 18. század között intenzíven vonultak észak felé. Mohács esetében egy Duna menti városról beszélünk, ahol élénk volt a kereskedelem, a kézművesség, tehát vonzó településnek tűnt az 1700-as években. Közben érkeztek még népcsoportok a Dráva mentéről, Szlavóniából, Bácskából is. Ez a nagyon vegyes összetételű népcsoport az, akik ma mohácsi sokacoknak hívják magukat. Később kialakult egy sajátos nyelvjárás is, sajátos kifejezésekkel. Nagyjából 3000 emberről beszélhetünk a 16 ezres lélekszámú városban. A népszámlálás adataiban viszont csak hétszázat látunk.
Dr. Minorics Tünde már húsz éve kutatja a mohácsi busójárást (Gergely Árpád felvétele)
Dr. Minorics Tünde elmondta, a mohácsi busójárás egy többrétegű jelenség. Rámutatott, hogy akik a településre érkeznek turistaként, mindössze egy külső felszínt láthatnak, és erről azt gondolhatják, hogy igazából ez a mohácsi busójárás.
– A valódi busójárás azonban a mohácsiak számára az, amit soha nem láthat a turista. Ez a busó közösségekben, családokban, szomszédságokban, rokonságokban, baráti közösségekben zajlik. Ahhoz, hogy valóban meglássuk, közelebb kell mennünk – mutatott rá az adjunktus.
– A kutatásom elején kb. 300 busó és alakoskodó volt jelen farsangkor, majd 2012-ben már 750 körüli volt ez a szám. Most, a legutóbbi busójáráson már 2500 busót és alakoskodót jegyezhettünk, köztük szép busókat is. Ez a növekedés elképesztő, erre igazán büszke lehet a település. Azonban ennek meg van a maga veszélye is, hiszen a régebbi fotókon látszik, hogy az asszonyok a saját sokac viseletükben vannak, az újabb felvételeken azonban már feltehetjük a kérdést, hogy akik viselik ezt a ruhát, ezt a viseletet, azok valóban sokacok? Egyáltalán mohácsiak? Ennek alapján izgalmas lehet sokac lánynak lenni – emelte ki előadásában dr. Minorics Tünde, majd hozzátette, egy varrónő arról számolt be, hogy egyre többen kérnek tőle sokac viseletet, majd ebben mennek a farsangra. Az előadásában fotókon mutatta be mindazt, mi számít igazi sokac viseletnek, és mi nem. Elárulta, a farsang közeledtével varrónők úgy hirdetik magukat, hogy ők mindent megvalósítanak, ami lehet, hogy így van, de az nem az eredeti és páratlan sokac viselet. – A Facebookon indult el egy kezdeményezés, amelyet a sokacok indítottak, majd több civil szervezet, busók, a hagyományok iránt elköteleződött helyi egyének csatlakoztak. A mozgalom a mohácsi sokac népviselet eredetisége kapcsán indult el, lényege pedig, hogy választ kapjanak arra, hogy mit tehetnek a megőrzésük érdekében, illetve, hogy minél többen halljanak róla az emberek. A sokacok szerint elszabadult az őrület, ami a busójárásokon látható is, és ez ellen tenni kell valamit. Konferenciákat szerveznek, ahol beszélgetnek minderről, olykor viták alakulnak ki a témával kapcsolatban. Az ilyen alkalmakra varrónőket is hívtak, hogy egyeztessenek velük arról, hogy bizonyos viseleteket nem szabad megvarrniuk, és ezt koordinálni kell.
Dr. Minorics Tünde elmondta, a kezdeményezés sikere az is, hogy mára már kilenc varrónőt győztek meg arról a sokacok, hogy ha hozzájuk érkeznek népviseletet készíttetni, akkor mi az a mintakincs, amiből dolgozhatnak. Ez a gyűjtemény pedig a sokac lányok és asszonyok segítségével állt össze. A varrónők listáját elérhetőséggel együtt pedig a csoportba tették, hogy akinek szüksége van ilyen népviseletre, akkor hozzájuk forduljon. Rámutatott, minden elkészült darab csak másolat, az eredeti népviselet több százezer forintba is kerülhet.
|
„Magyarországon az UNESCO egyezményeihez való csatlakozásokat a nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény megalkotása követte. Mindezek lehetővé tették, hogy közösségek válasszák és nevezzék meg értékeiket, és javasolják azokat akár a szellemi kulturális örökség Nemzeti Jegyzékére, akár települési értéktárakba. Előadásomban a mohácsi busójárás szokáshagyományának példáján keresztül mutatom be egy közösség értékválasztását követő elköteleződés és felelősségvállalás kihívásait. E közösségi örökség megóvásának, a szokáshagyomány megőrzésének, ugyanakkor a szükségszerű változások elfogadásának vagy megakadályozásának folyamatát közösségi diskurzus, közösségi kezdeményezések, valamint az érintettek bevonásával történő beavatkozás módjainak tervezése és megvalósítása kíséri” – áll az előadáshoz kapcsolódó rövid összefoglalóban. |
Nyitókép: Dr. Minorics Tünde (Gergely Árpád felvétele)
