2024. május 9., csütörtök

A közönség a színház legfontosabb eleme

Kedden mutatja be a szabadkai Népszínház Magyar Társulata a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című zenés vígjátékot

Az évad első bemutatója előtt áll a szabadkai Népszínház Magyar Társulata. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című zenés vígjáték premierje e hó 8-án, azaz kedden lesz, az első repríze szerdán, ebben a hónapban pedig 21-én is megtekintheti a közönség.

A bemutatót a tegnapi sajtótájékoztatón Miloš Nikolić, a szabadkai Népszínház igazgatója harangozta be, aki külön kiemelte, hogy nagy örömére zenészek is lesznek a színpadon, és nagyon jó muzsikát hallhattunk majd tőlük.

A zene fontosságát Körmöci Petronella, a Magyar Társulat igazgatója is hangsúlyozta:

– Én is úgy gondolom, hogy egy zenés előadást élő zenével érdemes játszani, és köszönetet mondanék Miloš Nikolićnak, amiért ezt lehetővé tette. A színészeinknek is jó az, hogy élő zenei kísérettel tudnak énekelni. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül egy régi kedvenc, negyvenkét évvel ezelőtt a Magyar Társulat november 16-án mutatta be, mi pedig november 8-án fogjuk. Érdekesség, hogy elég közel van egymáshoz a két a dátum. Az ünnepélyes bemutatóra szeretnénk meghívni azokat is, akik annak idején játszottak az előadásban. Sajnos már nem mindenki él közülük. Az sem mellékes, hogy Móricz Zsigmond halálának nyolcvanadik évfordulójáról emlékezünk meg idén. Mint az ismeretes, Móricz Zsigmond író, újságíró, szerkesztő volt, a Nyugat első nemzedékének oszlopos tagja, akinek regényeiből, novelláiból számos filmes és színpadi átirat készült – hallottuk Körmöci Petronellától.

László Sándor legutóbb az Osztrigás Micit rendezte a szabadkai Népszínházban:

– Nagy öröm a számomra, hogy rendezőként visszatérhettem. Az Osztrigás Mici kedves nekem, szerettem a munkafolyamatát. Jó látni, hogy ez a társulat a nehéz körülmények ellenére is tud vidám és kreatív lenni. Mostanában többet vagyok jelen a színházban nézőként, és boldoggá tesz az, amikor a színház simogat, szeret engem. Azt akarja, hogy jókedvű legyek, nem hagy magamra a gondjaimmal, a mindennapi problémáimmal, hanem történeteket mesél nekem. Akár el is gondolkodtat, de nem kényszerít rá. És talán egy kicsit több reménnyel, örömmel hagyom el a színházat, mint ahogyan bementem. Ez ritka alkalom. Nézőként kevesellem az ilyen előadásokat. Remélem, hogy ez a Móricz-darab, ez a produkció, ezt is nyújtja majd, örömteli pillanatokat ad. A színházban mi alkotók hajlamosak vagyunk önmagunkat előtérbe helyezni, és azt hinni, hogy a közönség olyan, mint egy szükséges díszletelem. Szerintem pedig a közönség a színház legfontosabb eleme. Nélküle nem is beszélhetnénk színházról, ezért jó, ha nem feledkezünk meg róla. Ez persze nem jelenti azt, hogy feltétel nélkül kiszolgáljuk. Igényes munkát kell a színpadra varázsolni, de ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy mit várnak tőlünk, mire vágynak. Az előadás örök érvényű dolgokról szól, férfi-női kapcsolatról, a házasság-válás kérdéséről, arról, hogy ki a főnök, ki hordja a nadrágot, képesek vagyunk-e a kompromisszumra. Receptet nem ad az élethez, de lehetőséget kínál a nevetésre és a gondolkodásra is. Amit még szeretek ebben a darabban, hogy nemcsak néhány szereplőnek, hanem mindegyiknek ad lehetőségeket a megmutatkozásra – fejtette ki László Sándor.

A Nem élhetek muzsikaszó nélkül sajtótájékoztatóján (Fotó: Lukács Melinda)

A Nem élhetek muzsikaszó nélkül sajtótájékoztatóján (Fotó: Lukács Melinda)

Az előadás dramaturgja Brestyánszki Boros Rozi, a zenei vezető ifj. Kucsera Géza, a díszlet- és jelmeztervező Csík György, a koreográfus és zenei válogató pedig Virág György színművész, aki először próbálta ki magát ebben a szerepkörben:

– Néptáncos múltam van, amit igyekszek használni és jól használni. Móricz ezt a történetet a Nyírségbe helyezte, valamennyire ismerem ennek a térségnek a hagyományát, a táncát, a zenéjét, és törekedtem eszerint válogatni. Remélem, ezzel is sikerül emelni az előadás színvonalát. Ha nem lennének zenészek az előadásban, sokkal szegényesebb lenne az egész, az élő zene gazdagabbá teszi – hallottuk Virág Györgytől.

Az előadásban csaknem az egész társulat játszik, Hajdú Tamás, Dedovity Tomity Dina, Vicei Natália, Körmöci Petronella, G. Erdélyi Hermina, Ralbovszki Csaba, Magyar Zsófia, Kalmár Zsuzsa, Kovács Nemes Andor, Baráth Attila, Pesitz Mónika, alkalomadtán Grgić Nikoletta, Budinčević Krisztián, Nyári Ákos, Rókus Zoltán, a zenészek pedig ifj. Kucsera Géza, Bíró Máté, Cindel Norbert és Csonka Ferenc

Dedovity Tomity Dina az egyik főszereplő:

– Azzal az érzéssel mentem be minden próbára, hogy a rendező, aki nem oly rég a tanárom is volt, talán sokkal jobban ismer, mint én saját magamat, és pontosan tudni fogja mi a megoldás, ha valahol elakadok. Ami számomra nagyon fontos, hogy támaszkodhatok a kollégáimra, akárhova nézek, barátságos arcok vesznek körül – mondta Dedovity Tomity Dina.