(Milánnak)
lehetne, hogy elengedd
a délutánt –
nagyvonalúan –
ne fuss vele, s az este,
ha megráz, ne zuhanj
a hév elé?
lehetne?
s lehet, hogy el ne engedd,
ha gyötrelmes is: a rendet
és figyelmet (nem fegyelmet!),
fülhallgatód levedd?
esetlen (nem esetleg!) ne keringj
a busz körül,
ha nem fogom kezed?
lehet?
s megtoldanám még annyival:
ne engedd, aki rád rivall,
sarokba állít –
ne engedj a szobába bárkit!
mert nincs elég óvó erő, derű sem
ebben a véges (nem véres!) nagybetűsben,
ahol a szív mind fél, s zokog –
csak férfiak vannak,
csak démonok
