Drámai órák a rendelőben

Kis Lukács János (1904–1989) felsőhegyi sírásó és temetőcsősz a sírásást anyai nagyapjától vette át. Az első sírgödröt 13 évesen ásta ki nagyapjával és ezt a munkát halálig folytatta. Hetven év alatt több mint ezer elhunyt felsőhegyi számára ásta meg végső nyughelyét. Alacsony, szívós ember volt – innen a ragadványneve, a Kis Kakas.

Két lánya született, Ilona (1933) és Mária (1937) majd később született még egy fia, József (1945), akiről ez a szomorú történet szól. Jóska húszévesen ejtőernyősként szolgált a JNH-ban, majd leszerelése után a zentai cukorgyárban és az építőiparban dolgozott, utána külföldre távozott. Ausztriában dolgozott, amikor 1980 júniusában egy grazi orvosi rendelőben túszokat ejtett. A 46 évvel ezelőtti tragikus eseményekről az akkori Jugoszláv sajtó, többek között a Magyar Szó is részletesen beszámolt. Napilapunk írása és unokaöccsei visszaemlékezései alapján kerekedik ki a történet.

TÚSZEJTÉS A RENDELŐBEN

A távirati irodák jelentették, hogy Kis Lukács József ideiglenesen Ausztriában dolgozó jugoszláv munkás dr.Ladislaus Sedlak orvos grazi rendelőjében 23 túszt ejtett és aztkövetelte a hatóságoktól, tegyék lehetővé számára, hogy beszélgetést folytasson nyolc különböző ország újságírójával és három orvossal. A grazi rendelőben fogva tartott túszok között kilenc nő és három gyermek is volt. Jóska olyan dolgokról szeretett volna vallani az újságíróknak és kezelőorvosainak, amelyek életét, munkáját, és gyógykezelését érintették. Kívánsága azonban nem teljesülhetett. A rendőrség villámgyors akcióval behatolt a rendelőbe és ártalmatlanná tette. A nemzetközi sajtó egy részében számos találgatás látott napvilágot az esetről.

Helyi idő szerint június 16-án, hétfőn déli 12 órakor kezdtek peregni az események dr. Sedlak grazi rendelőjében, az Annenstrasse 49-es számú épület negyedik emeletén. Egy jól öltözött férfi behatolt a rendelőbe. Pillanatok alatt legöngyölte a kezében levő hosszúkás tárgyról a csomagolást, és vadászpuskát húzott elő. A fegyvert a rendelőben várakozó betegekre szegezte és azt parancsolta, hogy feküdjenek a földre, mert ellenkező esetben lőni fog.

– Senkinek sem esik baja, amennyiben engedelmeskedik parancsaimnak. Ha valaki ellenkezni próbál, mindnyájan meghaltok! – mondta Kis.

Kezében csőre töltött Beretta márkájú automata vadászpuskát tartott. Öt nappal korábban vette 30tölténnyel Walter Siegertl grazi fegyverkereskedő boltjában, 6500 schillingért.

A támadó felszólított egy ápolónőt, hogy hívja fel a Kleine Zeitung szerkesztőségét. Meghagyta neki, közölje az ügyeletes újságíróval, hogy mi történik a váróteremben, s tudassa vele, ha nem tesznek eleget kéréséinek, megöli az összes túszt.

EGY TŰZESET KÖVETKEZMÉNYEI

Kis Lukács József a grazi Andritz gépgyárban dolgozott, de elbocsátották, s a felmondási határidőt június 27-ében állapították meg. Ezen a napon egyébként lejárt volna az osztrák tartózkodási engedélye. Lelki megrázkódtatásának okára azután derült fény, hogy átnézték a Drei Brúder grazi kórházban nyitott beteglapjait, továbbá azokat, amelyeket kezelőorvosa vezetett betegeiről. Jóska két évvel korábban munkahelyi balesetet élt át. Munkahelyén tűz ütött ki, és súlyos égési sebeket szenvedett. Hosszabb ideig kezelték, de saját meggyőződése szerint orvosai nem tettek meg minden tőlük telhetőt a sikeres gyógyulása érdekében. Ez tartós nyomot hagyott lelkében.

Szinte teljes egészében megváltozott. Visszahúzódott a társaságtól, csak ritkán váltott szót másokkal, noha korábban barátságos ember hírében állt. Erre felfigyeltek munkatársai és barátai, nem különben a grazi jugoszláv klub tagjai. A klubnak egyébként aktív tagja volt a szerencsétlenséget megelőző időszakban

Az Andritz művekben jó hegesztőnek ismerték. Három héttel a tragikus eset előtt a munkából való gyakori kimaradozása miatt felmondást kapott. Tartózkodási engedélyét csak abban az esetben hosszabbíthatta meg, ha a munkaközvetítő hivatal új munkahelyet talál számára. Erre minden esélye megvolt. Havi keresete 11 000 schilling volt és albérletben lakott.

OSTOBA KOHOLMÁNY

A Reuter tudósítója azt jelentette az esetről, hogy „Kis Lukács azért szánta rá magát végzetes tettére, mert attól tartott, hogy kiadják Jugoszláviának.” Útlevele 1980. december 31-éig volt érvényes, de érvényességét a grazi konzulátus minden további nélkül meghosszabbította volna. A hamis hírt egyes távirati irodák átvették a Reutertől, úgyhogy az információ másutt is megjelent. A Reuter hírének tendenciózus voltát támasztja alá a tény, hogy Kis Lukács minden további nélkül Ausztriában maradhatott volna és semmi esetre sem „fenyegette a kiadatás veszélye.”

Nyilvánvaló azonban, hogy a nevezett távirati iroda tudósítójának „politikai alapra” volt szüksége ahhoz, hogy megerősítse információjának „súlyát,” következésképpen egyszerűen kiagyalta a következőt: „Kis Lukács inkább a halált választotta, mintsem hogy visszatérjen Jugoszláviába.”

AKCIÓBAN A KOBRA

Amíg a túszejtő a harmadik emeleti váróteremben telefonbeszélgetést folytatott a Kleine Zeitung szerkesztőségével, a grazi tűzoltók a magas tolólétrák segítségével az ablakon át kimentették a rendelőből Sedlak doktort és egy betegét. Ezzel egyidejűleg két fegyveres rendőr mászott be a rendelő ablakán. Golyóálló mellényt viseltek, és olyan készüléket vittek magukkal, amellyel a falon keresztül is hallhatták a szomszédos szobában elhangzó szavakat. Így a grazi válságtörzs hallhatta mindazt, ami a váróteremben elhangzott.

A válságtörzs elsődleges feladatának a gyerekek és a nők kimentését tartotta. Az elképzelés az volt, hogy kifárasszák Kis Lukácsot, megvárják, amíg az álom hatalmába keríti. Ezután a terroristák elleni harcra kiképzett Kobra kommandó tagjai behatolnak a váróterembe.

Mivel az emberrabló mindaddig nem volt hajlandó bárkivel is telefonbeszélgetést folytatni, amíg nem tesznek eleget követeléseinek, este hat óra tájban Vindis főkonzul megafonon szerbhorvátul közölte Jóskával, hogy szerdán 12 órakor megérkeznek az újságírók, akikkel beszélgetni kíván. A késő esti órákban a város polgármestere fordult hangtölcséren az emberrablóhoz. Szavaira Kis Lukács válaszolt, de követelte, hogy kedd délig jelenjenek meg „valódi újságírók”, rajtuk kívül három orvost nevezett meg, akikkel beszélgetni kívánt.

Egy pszichiáter sokkot kapott, amikor értesült róla, hogy Jóska vele is beszélgetni kíván. Időközben Bécsből helikopteren a helyszínre érkezett dr. Mann elmegyógyász-professzor, s miután átnézte Jóska beteglapjait, arra a következtetésre jutott, hogy képes fenyegetésének beváltására és önmagával is végezni. Végső óvatosságra intette az illetékeseket. Hajnali három óra tájban a belügyminiszter folytatott beszélgetést Kis Lukáccsal, követelte tőle a gyermekek és a nők szabadon bocsátását. A miniszter arra számított, hogy már késő lévén, az emberrablót elnyomja az álom, ez azonban nem így történt.

AZONNAL LŐNI!

Időközben további öt rendőr érkezett a rendelőbe. Parancsuk így hangzott: mihelyt gyanús neszt észlelnek, azonnal lőni. Mindössze egy órával ezután a helyszínre érkezett a válságtörzs is. A jugoszláv főkonzul társaságában volt a jugoszláv klub elnöke és Jóska vajdasági magyar barátja, hogy jobb belátásra bírják. A konzullal közölték, meg kell várni, amíg az emberrabló kifárad, továbbá, hogy a kommandósok máris a rendelőben tartózkodnak, egyértelmű utasítást kaptak, és végre is fogják hajtani. Hat óra tájban Jóska telefonon beszélni akart a grazi főkonzullal. Fél nyolckor ez meg is történt. Jóska fáradt hangon, de mégis energikusan követelte az újságírókat, valamint az orvosokat.

Két túsz, egy grazi hivatalnok és egy fiatal vámtiszt a váróterem padlóján csöndben megbeszélte, hogy alkalmas pillanatban lefegyverezi a támadót.

Miután befejezte a beszélgetést a JSZSZK főkonzuljával, a két fiatalember úgy látta, az emberrabló figyelme lankadt, de nyugtalansága fokozódott. Amikor egy pillanatra hátat fordított, a grazi tisztviselő ráugrott. A dulakodásban elsült a fegyver, és a sörétek megsebesítették az egyik túszt.

Ekkor nyolc óra 17 perc volt, a Kobra emberei behatoltak a váróterembe: húsz lövéssel azonnal leterítették a szerencsétlen embert.

NEGYVENHAT ÉV UTÁN

Hogyan emlékeznek a túszdrámára Kis L. József unokaöccsei?

Nagy Zoltán: – Jóska apja, a nagyapánk, a felsőhegyi sírásó Kis Lukács János sok nyulat tartott otthon a ház körül és a ház alatt is. Jóska mielőtt külföldre ment a nyulakat eladta és nyakába vette a világot. Állítólag az idegenlégióban is megfordult, mert ott felismerte valaki idevalósi magyar illető, de erről nincs semmilyen hiteles információnk.

Hegesztőként dolgozott valamilyen üzemben, ahol baleset, robbanás történt, az elszenvedett sérülések kihatással voltak Jóska férfiasságára is. Munkaadói nem akarták a drága gyógykezelést fizetni, bement az orvosához a rendelőbe, követelte, hogy biztosítsák neki a megfelelő színvonalú gyógykezelést.

Nagy B. László: – A megmaradt régi dokumentumok lapozgatása közben ráakadtunk egy kislány fotójára. Valószínűleg az 1970-es években született. Úgy vélem, ez a kisgyerek Jóska lánya volt. Amikor kiment Ausztriába, egy lány után ment, akivel együtt élt és kislányuk született.

A baleset után minden megváltozott. Az orvosai megvezették, idegen volt, vendégmunkás, sok pénzt kértek tőle a kezelésekre, hitegették, hogy majd javul az állapota, de eredmény nem mutatkozott. A baleset a férfiasságát is károsította. Élete romokban hevert, végső elkeseredésében fordult a túszejtő akcióhoz, ami tragikus véget ért. Jóska apja, anyja, Etelka, és nővére, Ilona, meg még valaki a faluból, aki tudott németül, kiutaztak Ausztriába intézni Jóska földi maradványainak és holmijának a hazaszállítását.

Jóska kutyája, Zsoli mindennap várta a gazdáját. Öreg kutya volt, már nehezen mozgott, de minden reggel hét órakor lement az Aljba, az órát lehetett hozzá állítani. Egész nap a temető bejáratánál várta Jóskát, aki nem jött. Este aztán visszavánszorgott a dombtetőre, ahol nagyapánk, a sírásó Kis Lukács János háza áll még ma is, bár már romos állapotban. Úgy hírlik, lebontják.