Európai uniós fejlesztési forrásokra is alapozza növekedését a magyar söripar, emellett kiszámítható szabályozásban bíznak az ágazat szereplői – mondta a Napi Gazdaságnak Schillinger Attila. A Magyar Sörgyártók Szövetségének igazgatója szerint előremutató, hogy a gazdaságos árkategóriájú sörök térnyerése mellett a prémium termékek forgalma is erősödött.
● Hogyan alakult a belföldi sörértékesítés az elmúlt években, elsősorban mi befolyásolta az ágazat teljesítményét?
– Nagyrészt az év eleji jövedékiadó-emelés hatására csökkent 2013-ban 4,45 százalékkal az értékesítés, de a visszaesés mintegy felét sikerült az ágazatnak ledolgoznia a tavalyi 2 százalékos növekedéssel. Nem kedvezett az időjárás a sörfogyasztásnak, a hűvös nyár miatt elmaradt a kiugróan magas forgalom, de a sörgyártók ebben az évben is sokat tettek az iparág versenyképességének javításáért az innováció, az új termékek bevezetése terén, tavaly 6,4 milliárd forintot költöttek fejlesztésekre. Emellett az adók és járulékok formájában a közteherviselésből is jelentős mértékben kivették a részüket, a központi költségvetésbe tőlük befolyó 66 milliárd forintból külön a jövedéki adó csaknem 39 milliárdot tett ki.
● Hozzávetőleg mennyi sört állítanak elő ma Magyarországon?
– Összesen 6,2 millió hektolitert tud felmutatni a négy vezető hazai sörgyártó, a Borsodi, a Dreher, a Heineken Hungária, illetve a Pécsi Sörfőzde, közülük csak ez utóbbi nem tagja szövetségünknek. Ebből 400 ezer hektoliter jut exportra, a többi elkel idehaza. Az idén óvatosan optimisták vagyunk a növekedési lehetőségeket illetően, feltéve hogy folytatódik a gazdasági konjunktúra, és sikerül kiszámítható és tervezhető szabályozási környezetet teremteni a söriparnak a kormányzattal történő együttműködésben. Már az is nagy eredmény, hogy nem vezetett komoly leépítésekhez az adóemeléssel beszűkült mozgásterünk, a magyar söripar csaknem 1700 munkavállalót foglalkoztatott tavaly. Ez megfelel a 2013-as szintnek, az iparág közvetetten, beszállítóin és kereskedelmi, vendéglátó, valamint logisztikai partnerein keresztül további 25 ezer munkahelyet tart fenn.
● Értek már el jelentősebb áttörést az egyutas csomagolásoknál?
– Figyelemre méltó eredményeket hoztak tavaly az önkéntes csomagolás-visszagyűjtő programjaink. Betétdíj ellenében a sörösüvegek több mint 90 százalékát váltották vissza a fogyasztók. A kereskedelmi egységekbe országosan kihelyezett 180 visszaváltó automatával pedig 100 millió alumíniumdobozt hasznosítottak újra. Ez a teljes hazai kibocsátás több mint 18 százaléka.
● Milyen újdonságokat tartogatnak a sörgyártók?
– Bár folytatódott a gazdaságos árkategóriájú sörök térnyerése, előremutató, hogy a prémium sörök forgalma is erősödött, hiszen deklarált célunk, hogy a tömegfogyasztástól a minőség felé mozduljunk el, megszilárdítsuk a sörkultúra alapjait, és a bor vagy a pálinka mintájára minél több kapcsolódási pontot találjunk a magyar gasztronómiával. Ezért az idén első ízben a sörpiac bővítésére és a sörkultúra elmélyítésére irányuló fogyasztói kampányt indítunk, meg kell lovagolnunk azt a modern gasztronómiai hullámot, amely annak az innovációnak a friss eredménye, melyet a magyar söripar és kézműves sörgyártás együtt képvisel. Ebben az évben lesz például sörsommelier-világbajnokság a brazíliai Sao Paulóban, jó lenne, ha az ilyen és ehhez hasonló nemzetközi versenyeken idővel – ahogy a hollandok, a németek vagy az osztrákok – a magyarok is ott lennének, és eredményesen szerepelnének. Bár az új kézműves generáció legtehetségesebb tagjai tértek már haza díjjal Prágából, Dublinból, sok még a tennivalónk. Elsősorban az oktatás terén kell előrelépnünk: szorgalmazzuk, hogy német, illetve amerikai mintára nálunk is jöjjön létre egy minőségi képzőhely.
● Ehhez igénybe vehetnénk uniós támogatást is?
– Elvileg igen, ez ügyben is egyeztetünk a lehetőségekről az Agrármarketing Centrummal, mert az Európai Bizottság tavalyi döntése értelmében tudomásom szerint immár sörpromócióra is lehetne fordítani brüsszeli forrásokat. Az agráriummal egyébként is erősíteni kell a kapcsolatot, hogy a jövőben ne csak üdítő kivételekről számolhassunk be a söralapanyagok, úgymint az árpa, a maláta hazai termesztése terén. Ha elérhetővé válnak ezek a keretek, jóval több expón, kiállításon és megmérettetésen vehetnének részt a magyar sörgyártók világszerte, ezzel új külpiaci csatornák nyílhatnak meg exportőreink előtt.
● A mintegy 50 hazai kisüzemi főzde csak 0,5 százalékkal járul hozzá a sörelőállításhoz. Ez az arány az Egyesült Államokban 10 százalék körüli, lát-e esélyt arra, hogy több más európai országhoz hasonlóan nálunk is elérje néhány éven belül a 4-5 százalékot?
– Zajlik a sörforradalom, jó esélyt látok arra, hogy ez néhány éven belül bekövetkezzen. Ezzel Európával felvehetjük a tempót. Amerikával e téren nem kell és aligha lehet rivalizálni: egy Colorado államban élő ismerősöm például arról számolt be, hogy egy 150 ezer lakosú kisváros 16 főzdét tud felmutatni, és ez nem egyedi eset. Ott már több tízmillió dolláros akvizícióhoz vezethet, ha egy házi sörfőző eléri a kívánt minőségi és mennyiségi szintet. Fontosnak tartom a nagy sörgyártók és a kis főzdék kapcsolatában, hogy nálunk ne egymás életét oltsák ki, hanem kapaszkodjon össze Dávid és Góliát. A sörpiac fejlesztése és edukálása közös ügyünk.
● A Drehert tulajdonló SABMiller fel akarta vásárolni a Heineken Internationalt, melynek a Soproni tartozik az érdekeltségébe, a Borsodit korábban tulajdonló AB InBev pedig épp a SABMillert nézte ki magának. A világpiacot uraló nagy gyártók közötti hatalmi átrendeződés veszélybe sodorhatja bármelyik nagy magyar sörgyár működését?
– Nemcsak a söriparban, hanem valamennyi iparágban jellemző a piaci átrendeződés és változás. Ki kit vesz meg, hogyan alakulnak a tulajdonviszonyok, e tekintetben a magyar sörgyártó cégek, mint egy-egy nagy gyártó cégcsoport tagjai, nem játszanak proaktív szerepet. Az ilyen jellegű döntések a cégek központjaiban dőlnek el, amire a magyar operációnak közvetlen ráhatása nem sok van. Ami biztos: magyar sör volt, van és egyre inkább lesz.
