Napjainkban olyan lakóépületre utal az átriumház főnév, amely a régi római átriumok mintáját követi. A latin atrium az építészetben belső, zárt udvart jelent. Az átrium a római ház főrésze volt, voltaképpen négyszögű udvar, a lakószobák ajtói onnan nyíltak. Világosságot a tető négyszögletű nyílásán, a compluviumon át kapott. Rendszerint négy oszlop szolgált a tető megtámasztására. A compluvium alatt volt egy mélyedés, az impluvium, ott gyűlt össze az esővíz.
A családi élet központja eredetileg az átriumban volt. Itt álltak az ágyak, a szekrény az ősök képeivel, a pénzes láda, valamint a tűzhely. A füst négyszögletű nyíláson át távozott. Az átrium megnevezés innen származik. Innen kapta a helyiség a (füsttől) fekete, ater nevét. Amikor később a családi élet a háznak beljebb fekvő részébe, a peristyliumba került át, az átrium inkább a vendégek és a látogatók fogadására kezdett szolgálni.
A mai átriumok a római építészet zárt belső udvarait újítják fel, gyakran vizes díszekkel, növényekkel gazdagítva, és modern, világos élettér lesz belőlük. A kortárs építészetben a pihenés, a természethez való közelség és a természetes fény használata a cél.
A mai átriumok a lakóterek közé ékelt, gyakran felülvilágítóval ellátott belső udvarok, ezek biztosítják a természetes fényt a belső helyiségeknek. Pihenőkertként, privát élettérként vagy a lakás közösségi részeként funkcionálnak. Kisebb növényekkel, kőburkolatokkal vagy vizes elemekkel (például csobogóval) teszik hangulatossá őket. Családi házak, irodaházak és középületek esetében is népszerű megoldás a római domus elrendezés modern változata, az átrium.
Az átriumokat, az épület által körülvett nagy szabadtéri vagy tetőablakos tereket eredetileg inkább udvarként használták a római házakban. A modern átriumok rendszerint nagyobb épületekben találhatók, ezek vagy földszintesek, vagy olyan barlangszerű terek, amelyek emeleteken át húzódnak.
A lakóépítészetben az átriumos tereket beépíteni kívánó építészeknek kisebbre kell méretezniük őket, de ez nem jelenti azt, hogy az otthonoknak nincsenek az átriumok által biztosított magas mennyezetük és bőséges megvilágításuk. Ezekben az otthonokban a központi tér nyitott, a tetőablakok és az üvegmennyezetek fényt visznek az épület belsejébe. Gyakran előfordul, hogy a többi helyiség és tér mind az átrium teréből érhető el. Az átriumok a szellőzésre is lehetőséget nyújtanak, ez különösen akkor fontos, amikor forgalmas városi utcákban kell otthont létesíteni, ahol a kilátás nem mindig szívderítő.
