A hűség, hitvallás és a remény napja

A kisoroszi Rozmaring Művelődési Egyesület vasárnap a régi katolikus temetőben felállított I. világháborús emlékkeresztnél együtt imádkozva és alkalmi dalokat énekelve rótta le tiszteletét a háborúban elesett kisorosziak előtt a nemzeti összetartozás jegyében. Arra a negyvenöt, az I. világháború során elesett katonára emlékeztek, akik a doberdói, a bukovinai, a piávéi, az isonzói és a kaporétói harcmezőkön vesztették életüket a hazáért. A kisorosziak ismeretei szerint a meglévő negyvenöt személyből álló névsoruk nem teljes, mivel sokan csak évekkel később tértek haza fogságból, akik közül a legtöbben rokkantan, vagy végkimerülésben szétzilálva tértek haza meghalni. Magyarázatuk szerint ők csak azokat a személyeket vették egyelőre alapul, akiknek az anyakönyvükben hivatalosan is be van jegyezve az, hogy mikor és hol vesztették életüket.

Kabók Attila, a Rozmaring Művelődési Egyesület elnöke alkalmi beszédében kiemelte, hogy ez a nap arra emlékezteti a magyar nemzet tagjait, hogy bárhol is éljenek a világban, közös történelmük, kultúrájuk és értékeik révén összetartoznak.

‒ Ma, amikor újra háborúk dúlnak Európában és a világban, különösen fontos emlékezni arra, hogy a béke sosem magától értetődő. A mi népünk pontosan tudja, milyen ára van a háborúnak. Tudjuk, mit jelent elveszíteni az otthont. Tudjuk, mit jelent szétszakítva élni. Ezért nekünk nem gyűlöletet kell örökítenünk, hanem az emlékezetet, méltóságot, és a békét. A nemzeti összetartozás napja nem a keserűségé, hanem a hűségé, hitvallásé és a reményé, mert amíg magyarul imádkozunk és énekelünk, amíg kimondjuk egymás nevét, amíg továbbadjuk őseink örökségét, addig van magyar jövő – hangsúlyozta Kabók Attila.

A rendezvény végén Bacsik Lőrinc Natália a Magyar Nemzeti Tanács, Szekeres Andrea pedig a Rozmaring ME nevében helyezte el az emlékezés virágait.