A Sárga Malom Mozi utoljára vetít akciófilmet a huszadik század második feléből. A mai alkotás közönségkedvenc kultuszfilm, amely bevezet egy új műfajt is a programba, mégpedig a krimit. A nézők jóval a vetítés kezdete előtt megtöltik a termet. Az első sorban ülnek azok a fiatalok, akik egyetlen vetítést sem hagynak ki.
Mordor és Zita, a filmrajongó szerelmespár a mai vetítésről beszélgetnek.
– Ma Don Siegel Harry Callahan-sorozatának első darabját, a Piszkos Harryt fogjuk megtekinteni – közli Zita. – A film főszereplője Clint Eastwood, aki egy kevésbé törvénytisztelő, ám a munkáját kiválóan ellátó felügyelőt alakít. Callahan felügyelő egy gyilkossággal fenyegetőző férfit üldöz. A felügyelő számára rövid időn belül személyes üggyé válik a férfi elfogása, aki nem ért a rejtőzködéshez, de aljas módszerei miatt szabadon ólálkodhat. Eastwood személye egyébként az idők során legalább annyira összenőtt Siegel műveivel, mint Sergio Leone munkásságával. Eastwood Siegel több filmjében, többek között a Piszkos Harry folytatásaiban is játszik.
Mordor lelkesen bólogat.
– Érdekes, hogy Sergio Leonét említetted. Valójában sok hasonlóság van a Leone-féle western és Siegel San Franciscóban játszódó akciókrimije között. Úgy jellemezném, hogy a friscói cinikus, magának való felügyelő ugyanaz a karakter, mint a vadnyugat magányos fegyverforgatója, a Dollár-trilógia névtelen hőse. Mindössze egy új, nagyvárosi helyszínre és modernebb környezetbe került át. A törvény és a törvénytelenség állandó súrlódása egy modern kori társadalomkritika, miszerint a felvilágosodás előtt könnyebb volt igazságot szolgáltatni törvények nélkül, mint a huszadik század második felében, egy civilizált világban. Igaz, hogy Callahan felügyelő módszerei ezt a letűnt kort képviselik, ő egymagában mégsem elég ahhoz, hogy a rendszert helyrebillentse.
Elkezdődik a vetítés. Igaz, a film a krimi jegyeit is hordozza, de a nézőket továbbra is lenyűgözi az akció. A vetítés során halk megjegyzéseikkel jelzik, mit gondolnak a film izgalmas jeleneteinél. A zárósorok után, amikor Callahan felügyelő a vízbe hajítja jelvényét, véget ér a vetítés.
Miközben a közönség elindul a kijárat felé, Mordor és Zita még néhány mondat erejéig a helyükön maradnak.
Zita megjegyzi:
– A vetítés előtt a western és a Piszkos Harry közötti párhuzamokról beszéltél. Ehhez tenném hozzá, hogy a Leone-féle spagettiwestern és a modern városi krimi közötti párhuzamot erősíti Lalo Schifrin filmzenéje is. Akárhányszor meghallottam, azonnal Ennio Morricone, a Dollár-trilógia zeneszerzője jutott eszembe. Ez az érzés pedig nem az azonos színész és azonos karakter miatt alakult ki. A két világ, a két rendezői szemlélet valóban sok mindenben hasonlít egymásra, és a zene erre külön rá is játszik. A fülbemászó dallamok és a hangszerelés összeköti ezt a két nagyon hasonló világot.
Mordor elgondolkodik.
– A párhuzamok mellett felfedeztem egy fontos különbséget is. Míg a Dollár-trilógiában a névtelen, magányos hős figuráját nem töri meg a bandita viselkedése, a Piszkos Harryben szimbolikusan jelen van ez a törés. Valójában ez egyfajta karakterfejlődés is, hiszen amikor a felügyelő a vízbe dobja a jelvényét, azzal beismeri, hogy kívülről akármennyire is kemény fickó, lelkileg megviselte a gyilkos erőszaktevő ámokfutása. A felügyelő beceneve is ezzel játszik. A westernben Eastwood egy névtelen alakot játszik, Siegel filmjében viszont már-már túlhangsúlyos a beceneve köré kiépült személyi kultusz. Miért hívják Piszkos Harrynek? Ezt kérdezi tőle az ideiglenes társa is, aki a kérdésre több különböző választ is kap. A törvényt nem tisztelő módszerei miatt? Vagy, ahogyan ő is utal rá, mert minden ügyet elvállal? A Piszkos Harry olyan, mint egy banditanév, de szimbolikusan a törvény törvénytelen emberének paradoxonát is jelentheti. Piszkos a keze, mert ő végzi el azokat a kellemetlen feladatokat, amelyeket más nem tenne meg. Sőt, a filmben megjelenő rendőrség szélsőségesen amatőr módon végzi a feladatát, zavaróan rossz az összhang közöttük. Olyan hibákat vétenek, amelyek miatt a gyilkos elfogása lehetetlenné válik, rengeteg alkalommal hagyják Callahan felügyelőt magára, az erősítés valamiért soha nem érkezik meg. Úgy tűnik, mintha Callahan lenne az egyetlen rendőr, ha úgy tetszik, a seriff a városban. Amikor pedig eldobja a jelvényét, a város elveszíti a seriffet. San Francisco a törvénytelenség otthona lesz, pedig ironikus módon a westernfilmek gyakran a civilizáció csúcsaként mutatják be.
Zita egyetértően bólint, és kézen fogja párját.
Mordor és Zita elhagyják a mozit.
Nyitókép: fotó: magyarnemzet.hu
