Az a vágy, hogy operációs rendszerünk a PC bekapcsolása után minél gyorsabban induljon el, a kiválasztott programok pedig szinte már a második kattintásra munkára készen álljanak, nagyjából egyidős a Windowszal. A leggyakoribb jó tanács ehhez az SSD-re váltás. Méghozzá a lehető leggyorsabb SSD-re. Itt némileg bonyolultabb műveletről lesz szó, amivel azonban anélkül gyorsíthatjuk fel a Windows egyes elemeit, hogy adathordozót kellene cserélnünk. Vagy választhatjuk a drága opciót: lecseréljük régi merevlemezünket egy SSD-re (netán egy SATA SSD-t NVMe-re), és azon hajtjuk végre a gyorsítást. Ezzel mindkét világ legjavát kapjuk, és az elérhető leggyorsabb Windowst. Az ArchiCrypt Ultimate RAM-Disk és az AVG PC TuneUp alkalmazások teljes verziói, főszerepét játszhatják majd a gyorsításnak.
Windows-gyorsítás RAM-Disk használatával
A legkomolyabb sebességnövekedést az úgynevezett RAM-meghajtóval érhetjük el. Ez a megoldás bármilyen SSD-nél gyorsabb, mivel egy virtuális lemezmeghajtót jelent a rendszermemóriában. A modern számítógépekben általában négy, nyolc, vagy esetenként még több gigabyte memória dolgozik, így többnyire akad elég szabadon RAM-meghajtónak, amit aktuális igényeinkre szabhatunk. Az ArchiCrypt Ultimate RAM-Disk teljes verziója pont ilyen turbómeghajtók készítésére képes, amelyek saját, a rendszermeghajtóktól eltérő betűjelet kapnak. Ennek eredményeképpen az operációs rendszer RAM-meghajtója normális lemezegységként viselkedik, ahova fájlokat másolhatunk, vagy éppen új mappákat hozhatunk létre. Azonban az állandó használatra telepített SSD-ktől eltérően egy RAM-lemez csak addig érhető el, amíg az operációs rendszer működik, és vele együtt a RAMDisk program is fut. Ez azt is jelenti, hogy a RAM-meghajtón tárolt minden adat elvész, amint kikapcsoljuk a számítógépet – mivel a RAM úgynevezett felejtő memória. Azonban ez a veszteség könnyedén megelőzhető, ha a RAM-Disk tartalmáról másolatot készítünk a merevlemezre vagy USB-kulcsra, amit aztán visszatölthetünk a következő rendszerindításkor. Az első lépés ehhez elég egyszerű (főleg németeseknek): az ArchiCrypt Ultimate RAM-Disk telepítése az URD4Plus.exe futtatásával. Először fogadjuk el a felhasználói feltételeket az „Ich akzeptiere die Vereinbarung ab” sorral, és lépjünk tovább a Weiter gombbal. Majd lépegessünk végig a szokásos célkönyvtárkijelölésen, Start menü-bejegyzésen, asztali ikon létrehozásán, és hagyjuk mindezt jóvá az Installieren gombbal. Akár egy helyreállítási pontot is létrehozhatunk, amikor a felugró ablakban rákérdez (Soll ein Wiederherstellungspunkt). Végül jelöljük be, hogy a program együtt induljon a rendszerrel (ArchiCrypt Ultimate RAM-Disk 4 jetzt starten), és kattintsunk a Fertigstellen gombra.
Egyszerű RAM-lemez létrehozása
Első indulásakor a program előzékenyen felajánlja, hogy használhatjuk valamelyik előre elkészített profilt. Ezek előkonfigurált RAM-lemezek, amelyek már tartalmazzák a Firefox vagy az Opera hordozható verzióját. Egyelőre udvariasan utasítsuk viszsza az ajánlatot, hogy jobban megismerhessük a programot. Ezzel meg is érkeztünk az ArchiCrypt Ultimate RAM-Disk 4 teljes kezelőfelületéhez, ami első ránézésre zavaróan sok információt tartalmazhat. A valóságban azonban viszonylag egyszerűen használható, ha megismerjük a működési elvét.
A jobb oldal felső középtáján láthatunk egy Z betűt, legördíthető menüvel. Itt adhatjuk meg a RAM-lemezünknek szánt meghajtóbetűjelet. Alatta számokat találunk, amik méreteket jelölnek. Húzzuk át például az 500-as gombot egérrel a tőle balra lévő, slotnak nevezett kis üres négyszögekbe. Először egy vörös csíkot láthatunk majd, amit néhány másodperc múlva követ egy zöld, és a RAM-lemez ezzel el is készült, bár még nem sokra megyünk vele. A kis négyzetben láthatjuk az általunk választott betűjelét, a bal oldalon pedig a főbb adatait, azaz egyelőre csak a méretét: 500 MB. A slotok alatti „RAM-Disk im Explorer öffnen” gombbal jobban megvizsgálhatjuk új lemezünket a Fájlkezelőben. A Fájlkezelő ablakában láthatjuk majd az új virtuális meghajtónk tartalmát, azaz jelenleg semmit. De minden fájl, amit a virtuális meghajtóra másolunk, a RAM-lemezre kerül, így sokkal gyorsabban férhetünk hozzá – amint a felmásolása véget ért. Ugyanakkor a RAM-lemez, ahogy azt már említettük, „felejtő”, azaz minden ezen tárolt adat elvész, amint kikapcsoljuk a számítógépet. Egy ilyen alapszintű RAM-lemez kiváló arra, hogy olyan hordozható, azaz telepítést nem igénylő programokat futtassunk, extra sebességgel, amiktől aztán szívfájdalom nélkül megszabadulunk a rendszer leállításával.
Firefox-gyorsítás RAM-lemezzel
A RAM-meghajtók természetesen többre is képesek, mint ideiglenesen használt fájlok gyorsítótárazására. Gyakran használt programjainkat, például a Firefoxot, is felgyorsíthatják. A Firefox helyi gyorsítótárat használ a merevlemezünkön, ahol a már meglátogatott oldalak elemeit tárolja, vagy éppen a megkezdett letöltéseket. Ha újra meglátogatunk egy honlapot, a Firefox először ellenőrzi, hogy friss-e az általa tárolt adat a gyorsítótárban, és ha igen, onnan használja, ahelyett, hogy az internetről kéne újra letöltenie. Ezen a folyamaton is sokat gyorsíthat a RAM-lemez. Az új rendszer kialakításához kattintsunk egy üres slotra, hogy megnyissuk az asszisztenst. Az első oldalon azt kell eldöntenünk, hogy sima védtelen, vagy inkább titkosított lemezt szeretnénk létrehozni. A titkosított meghajtó természetesen sokkal biztonságosabb adataink számára, de egy kicsivel lassabb is. A döntés és a Weiter után a felejtő és a maradandó RAM-lemez között választhatunk. Hagyományos, felejtő modellt már készítettünk, most kattintsunk inkább a tartósra (unvergängliche), hogy a fájlgyorsítótárunk újraindításokon át is megmaradjon. A megfelelő sorra kattintva először ki kell jelölnünk a RAMlemez mentésének majdani helyét és fájlnevét. A következő lapon pedig meg kell adnunk a használható memóriaterület méretét, ami elég ahhoz, hogy a fájlokat tároljuk, de nem olyan nagy, hogy a számítógép teljesítménye lássa a kárát a szabad memória hiányának. Általában 500 vagy 1024 MB elég erre a feladatkörre. Ráadásul az ArchiCrypt Ultimate RAM-Disk is segíthet megállapítani, mennyi memóriát használhatunk fel anélkül, hogy ártanánk a rendszernek. Csak nyissunk meg minden programot, amit általában használunk, és kattintsunk az alsó sorban a „Speicher neu bewerten” gombra. A program ekkor a biztonságosan használható maximumra állítja a méretet – aminél természetesen kérhetünk kevesebbet. Az újabb Weiter után beállíthatjuk a friss RAM-lemez meghajtóbetűjelét. Ezenkívül ki kell pipálnunk az első két lehetőséget, hogy a program optimalizálja önmagát, valamint a RAM-meghajtó betöltődjön a rendszerinduláskor. Ezzel biztosíthatjuk, hogy a lemez azonnal használható minden újraindítás után. Még egy Weiter és az eddigi beállításokat összegző oldalra jutunk, ahol már csak az Übernehmen, majd az OK, és végül a Beenden gombot kell megnyomnunk, hogy elkészüljön a meghajtónk. Ha visszakerültünk a program fő ablakába, kattintsunk az éppen létrehozott slotra, hogy elinduljon a meghajtó a megadott betűjellel. Amennyiben minden rendben, indítsuk el a Firefoxot, a címsorába írjuk be az „about:config” sort, és fogadjuk el a kockázatot. Ezzel beléptünk a szakértői beállításokba, ahol tényleg érdemes vigyázni. Jobb egérgombbal kattintva válasszuk az Új, majd a Karakterlánc lehetőséget, és írjuk be a „browser.cache.disk.parent_ directory” nevet. Hagyjuk jóvá az OK-val, és adjuk meg a meghajtóbetűjelet, amire a RAM-lemezt állítottuk, például „P:\”. Ha ezt is jóváhagytuk, végeztünk. Amint újraindítjuk a Firefoxot, a böngésző elkezdi a RAM-lemezt használni gyorsítótárazásra.
RAM-lemez ideiglenes Windows-fájloknak
Szintén hasznos lehet, ha a Windows ideiglenes fájljait helyezzük át felejtő RAM-meghajtóra. Ehhez csak hozzunk létre egy egyszerű RAM-lemezt a terület ikon áthúzásával, és kattintsunk a slotjára, hogy leállítsuk, majd még egyszer, immár a jobb egérgombbal, és válasszuk a Bearbeiten ikonját. Hozzunk létre egy normál, felejtő (Flüchtige) RAM-lemezt, előre lépegetve, amíg el nem érünk a Startoptionen részhez. Itt jelöljük be a „RAM-Disk bei Systemstart laden” sort, majd a Weiter és Übernehmen gombbal fejezzük be a szerkesztést. Most már csak a Windowszal kell közölni a változásokat, ami 7/8.1/10 alatt is ugyanúgy zajlik: a Windows+Pause lenyomásával hozzuk elő a Rendszer oldalt, és ott válasszuk a Speciális rendszerbeállításokat. Az alsó Környezeti változók gombra kattintva megjelenő oldalon keressük meg a TEMP változót, kattintsunk a szerkesztésre és változó értékének adjuk meg a RAM-lemez elérési útját, például a „Z:\”-t. Ezután ismételjük meg a műveletet a TMP változóval is, és hagyjuk jóvá a változásokat két OK-val. Ezentúl az ideiglenes fájlok egyenesen a RAM-lemezre kerülnek, onnan pedig törlődnek, amint leállítjuk a rendszert.
(Chip nyomán)
