Vegyünk elő néhány számadatot, mert azok érdekes dolgokat mutatnak. A tizedesekkel persze óvatosan bánunk, mert bonyolítanak, most az egész számok a fontosak. Történt ugyanis, hogy január első napjaiban a Tisza vízgyűjtő területén rohamosan növekedni kezdett a hóban felhalmozott vízkészlet. Ez a növekedés azért volt látványos – legalábbis a grafikonokon –, mert a havazást megelőzően a Kárpátok keleti vonulata majdhogynem hómentes volt. Ez ugyan nem meglepő, december vége felé előfordulhat ilyesmi, a hóvízkészlet sokéves minimuma az évnek ebben a szakaszában gyakran a semmivel egyenlő. Nincs hó, és ennyi. Most azonban a havak gondoltak egyet, és alaposan megszórták a Tisza vízgyűjtőjét, a hóvízkészlet a szinte semmiből indulva meredeken felfelé tört, és megközelítette a három köbkilométert. Ebben az a bökkenő, hogy a Duna vízgyűjtőjén is nagyjából ennyi hó halmozódott fel. Csak ennyi. Jöhetnek a számok...
Ez a tiszai három köbkilométer mintegy kétszerese a sokéves átlagnak, és fele a sokéves maximumnak. Ez már elég nagy hóvízkészlet ahhoz, hogy ne félvállról vegyük leolvadását, amikor majd annak elérkezik az ideje. Nem árt tudni, hogy a Tisza vízgyűjtőjén a hóvízkészlet maximumai január vége felé szokták elérni csúcsértékeiket, a középértékek pedig február közepétől csökkenhetnek. Szóval akkor megkezdődhet az olvadás. Csakhogy ennyi vízre csupán jobban oda szoktunk figyelni, de nem ijedünk meg tőle. A Tisza vízhozama jelenleg igen alacsony. A folyó mederteltsége nemcsak hazai tájakon, hanem messze Szeged felett, egészen Csongrádig, a törökbecsei gát visszaduzzasztásának tulajdonítható, tehát bőven fér még víz a teknőbe.
Az egészben azonban az a furcsa, hogy a Tisza Szeged feletti szakaszának a vízgyűjtő területe 138.400 négyzetkilométer, de ugyanannyi havat halmozott, mint a Duna vízgyűjtőjének Nagymaros feletti, jóval nagyobb, 183.000 négyzetkilométeres területe. Három itt, három ott? Ez szerfölött szokatlan. A Duna vízgyűjtőjén az időszakos sokéves átlag hat, a maximum pedig tizenöt köbkilométer körül szokott alakulni, a mostani három köbkilométer tehát rendkívül kevés. Figyelembe kell azonban venni, hogy a Duna vízgyűjtőjén hosszabb ideig szoktak halmozódni a havak, mint a Tiszáén, a csúcsértékek később alakulnak ki, tehát az Alpoknak van még idejük feljavítani a hóvízkészlet vérképét.
Akárcsak a Tisza esetében, a Dunára is jellemző a rendkívül alacsony vízhozam. A komárom-esztergomi szakaszon még a másodpercenkénti ezer köbmétert sem éri el, ezért ezen a szakaszon a vízhozamgörbe szinte a padlóhoz ragadt, a vízszint alig harminc-negyven centivel van a mindenkori legalacsonyabb felett. Ez a helyzet a Duna teljes magyarországi szakaszán, ezért mi sem természetesebb, mint hogy a bezdáni vízmércén is rendkívüli kisvizeket mérnek. A vízszint a negatív tartományban van, és további apadás várható. Ezen a Dráva sem javít, hiszen teljes hosszábban olyan kisvizek uralják a medret, hogy több helyen (Trézenföld, Szentborbás) megdőlt a legkisebb víz. Ez azt jelenti, hogy a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta ilyen alacsony vízállást azokon a mércéken még nem mértek. Itt kell szóvá tenni, hogy a téli kisvizek a múltban gyakoriak voltak, és csak kivételes esetekben jegyeztünk látványos téli áradásokat. Tehát ami most van, az nem szokatlan. Részben. Mert a téli alacsony mederteltség velejárója a szabályszerűen magas hóvízkészlet volt. Ami pillanatnyilag nincs. A mostani hóhelyzet meg a Duna vízállása is azt sejteti, hogy ami (eddig!) felhalmozódott ott fenn az Alpokban, az simán elfér majd a mederben. A külhoni vízvisszatartással, meg a mesterséges árhullámokkal most nem foglalkozunk, azoknak még nincs itt az ideje. Mikor lesz? Nagyjából az első jelentős olvadások után, meg ha esőzésre vált a csapadék.
Egészen más a képlet az ország nyugati és déli részén. A Drinán már lefutott egy izmos árhullám. A vízmércékkel gyengén lefedett, valamint két jelentős vízierőművet meghajtó folyón ugrásszerűek, és akár napi szinte is gyakoriak a vízszintváltozások. Azon a vidéken öt nap alatt egy ötméteres árhullám vágtatott keresztül, majd három nap alatt csaknem három métert apadt a folyó. Ennek hatására került sor a Száván – Sremska Mitrovicánál meg Šabacnál is – arra a több méteres áradásra, amely öt nap alatt szintén kifulladt.
A Morava vízrendszerében azonban a záporpatakokon kialakuló villámárvizek fodrozzák a befogadó folyó vízhozamgörbéjét. Arrafelé annyira változékony a helyzet – tegnap reggel az Ibar kapcsolt magasabb fokozatba –, hogy a honlapok nem is bocsátkoznak előrejelzésekbe, a kisebb vízfolyások esetében csupán az értékeket tüntetik fel, gyakran kihagyásokkal, hiszen a napi egyszeri frissítés – óránkénti kellene, de nincs – lassú az események nyomonkövetéséhez.
