Ha az érdekel bennünket, hogyan fognak alakulni vízügyeink, akkor egy pillantást kell vetni a kerítésen túlra. Oda, ahonnan a tájainkra befutó – már huzamosabb ideje csupán vánszorgó – vizek érkeznek. A Tiszán leginkább a szolnoki vízmércén mért adatok ijesztőek, hiszen itt ismét megdőlt a legkisebb víz értéke. Augusztus 23-án ugyanis a vízszint a –300 centiméteres szint alá süllyedt, a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta ezen a mércén ilyen keveset még nem mértek. Azóta sem változott a helyzet, hiszen a tegnap ennél három centivel magasabb szint aligha minősülhet bárminemű javulásnak. Ugyanakkor szóvá kell tenni azt is, hogy nem csak a vízszint az, amire ilyenkor oda kell figyelni. Máskor is, de most különösen. Ez a vízhozam.
Egyszerű fogalomról van szó, amely azt mutatja, mennyi víz folyik át a szelvényen másodpercenként. Valójában ez mutatja a tényleges vízmennyiséget, a vízszint ugyanis manipulálható, és művelik is. Lásd: duzzasztás. De erről később… Ami a Tisza vízhozamát illeti, az kétségbeejtően alacsony. Szolnoknál, ahol megdőlt a legkisebb víz, a folyó vízhozama nem éri el a hatvan köbmétert. Másodpercenként ugyanis ennyi víz folyik át a szelvényen. Felénk haladva sem javul a helyzet, hiszen Szegednél, ahol már a Hármas-Körös meg a Maros is benne van, a Tisza vízhozama tegnap 138 köbméter volt, azzal, hogy néhány nappal ezelőtt még csak 125 m3/s-t tett ki. Ez az érték nagyjából Zentánál is megismétlődik, a hazai hidrometeorológiai intézet adatai szerint itt a vízhozam 140 köbméter másodpercenként. Bár ránézésre úgy fest, hogy a mederben van elég víz, duzzasztott szakaszról lévén szó, szembeötlő az is, hogy a víztömeg alig mozog. Ez a jelenség a törökbecsei gátnak tulajdonítható, amely Csongrádig is visszaduzzaszthat.
Ezzel a gáttal az a gondunk, hogy elsősorban a Duna–Tisza–Duna-csatorna bánáti hálózatának a feltöltését segíti elő, a magasan tartott vízszint ugyanis lehetővé teszi a víz gravitációs bejuttatását. Igen ám, de amikor a folyó főágában a zentai vízhozam (csak!) 140 köbméter másodpercenként, akkor a csatorna feltöltésére eszközölt vízkivétel komoly érvágást jelent. Ezt pedig az alvíz sínyli meg, annak süllyedése meg csökkenti a talajvíz szintjét, és a talaj kiszáradásához vezet. A törökbecsei gátnál egy további zavaró jelenséggel is találkozunk. Mivel kicsi a víztükör lejtése, és közel van a folyótorkolat – a táv 63 kilométer –, a Duna kis vízszintemelkedése is visszaduzzaszt, ennek hatása a gátnál is érezteti hatását, a horgászok „alsó áradásnak” nevezik. És emiatt is úgy fest, hogy bőven van víz a teknőben, holott nincs. De gyerünk vissza a szomszédba!
Nemcsak a szolnoki új legkisebb víz megjelenése aggasztó, hiszen nem ott kezdődik a folyó, és az sem Szolnoknál jelentkezik elsőként, ami a tornyosodó gondokra rátesz néhány lapáttal. Ha felfelé haladunk a folyón, észrevesszük, hogy a kiskörei duzzasztó alvizén úgyszintén megdőlt a legkisebb víz értéke, néhány centiméterrel alulmúlta az eddigi legkisebbet. Ez azért van, mert a gátnak tartania kell a Tisza-tó nyári vízszintjét. Nem árt tudni, mesterséges tóról, hatalmas vízterületről és emiatt jelentős víztömegről van szó. A tó területe 127 négyzetkilométer, rendeltetése többrétű, vízkészlete 239,5 millió köbméter, ebből 126 millió köbméter hasznosítható. Csak egy röpke fejszámolás… Ez a víztömeg a mostani vízhozam mellett annyit jelent, amennyi 10,4 nap alatt folyik el Zentánál. Ugyanez a számtan – más értékekkel, de ugyanilyen lesújtó végeredménnyel – érvényes a törökbecsei gát visszaduzzasztására is, amely ráadásul kizárólag a főmederre korlátozódik, és azt változtatja alkalmi tóvá.
Hogy kevés víz van a folyókban, azt tudjuk. Ugyanakkor igen hosszúak azok a folyószakaszok, amelyeken ez nem látszik. A duzzasztások ugyanis azt a látszatot keltik, hogy a folyóban bőven van víz. Ez különösen akkor jut kifejezésre, ha csak egy rövidke folyószakaszt látunk – mindig ugyanazt –, amelyen szinte nincs is vízszintingadozás. Nem árad, és nem is száradt ki… Csak éppen mozdulatlan. Márpedig a folyónak, a neve is mondja, folynia kell(ene). Nemcsak a vízparti ember, hanem a vízi élet is ilyenhez szokott.
Ez a helyzet belátható időn belül nem fordul jobbra, hiszen nincs, ami feljavíthatná a Tisza vérképét. A vízhozamgörbék a Felső-Tiszán, ahol nem szólt bele a duzzasztás, leragadtak padlóközelben, és a legkisebb víz megdöntésének gondolatával kacérkodnak. Nemcsak a folyó főágán levő vízmércéken ilyen a helyzet, hanem a mellékfolyókon is. Az előrejelzések szerint az elkövetkező napokban, sőt álló hétig sem, ezen a téren változás nem lesz.
Nyitókép: A törökbecsei gáton kisvizek idején magas a vízfüggöny (Fotó: Buzás Mihály)
