Egy ismerősöm állásinterjúra jelentkezett egy újonnan megnyíló fénymásolási szolgáltatásokat nyújtó üzletben. Azt már mondani sem kell, hogy felsőfokú végzettségű személyről van szó, aki azonban, mivel nem kapkodnak utána a szakmájában, a kenyérkereset által vezérelve képzettségétől alacsonyabb szintű munkát igyekszik találni.
A potenciális munkaadó, mondhatni igen korrekt volt, ugyanis közölte vele a „játékszabályokat”. A hét napból hatot kell végigdolgozni, napi nyolc órában. Abban az esetben, ha öt perccel zárás előtt egy ügyfél hoz mondjuk kétezer oldalt, sürgős megjelöléssel, akkor akár az éjszakába nyúlóan is meg kell azt csinálni, természetesen bárminemű túlóra elszámolása nélkül. Ugyanez vonatkozik a vasárnapra is: ha munka van, akkor kérem szépen szabadnap nincs.
Útiköltség, meleg étel meg hasonló térítésekről szó sem esett és mindezt havi tízezer dinárért kellene végezni.
Ja és a hab a tortán: munkába álláskor a foglalkoztatottnak alá kell írnia egy nyilatkozatot, miszerint abban az esetben, ha kiadatlan számla vagy egyéb mulasztás miatt a pénzügyi felügyelő büntetést ró ki a fénymásoló miniüzemre, annak összegét a foglalkoztatott állja. Tehát egy százezer dináros büntetés esetén ingyen dolgozhat egy évig.
Kommentálja ezt mindenki saját szájíze szerint, én csak annyit mondok: Isten hozott mindannyiunkat a vadkapitalizmusban!
