Drága a gyümölcs, hallani gyakran a piacon, az üzletben. Még az alma is az, pedig sok helyütt a fák alatt rothadt meg. Bizony olykor valóban drága a téli vitaminhiányt pótló gyümölcs, különösen akkor, ha más termék árát számolják helyette. A napokban az egyik önkiszolgálóban vettem néhány apróságot meg egy kilónyi mandarint, ami tényleg nagyon drága lett volna, ha nem tűnik fel azonnal a pénztárnál a túl nagy számla. Az történt ugyanis, hogy a mandarin kódja helyett az árut mérő kereskedő – hogy, hogy nem – a prágai sonkáét ütötte be. Így a nyolc mandarinért 85 helyett csaknem ötszáz dinárt kellett (volna) fizetni. Meglepett ugyan az összeg, amit felettébb megdöbbenve mégis kifizettem, de a pénztárnál, mielőtt távoztam volna, azonnal le is ellenőriztem a számlát, minek folytán kiderült– már nem először ugyanabban az üzletben – a tévedés. Nemrégiben a legolcsóbb kolbász helyett a legdrágább kulent számlázták le, amit ugyancsak észrevettem, mire a kereskedők elnézést kértek, mondván, hogy a két hústermék egymás mellett van, és kódszámuk csak egy számban tér el egymástól, amit még úgy-ahogy meg is értettem. Mindenki tévedhet, de ezúttal sehogy sem tudtam megérteni, hogy a déligyümölcsöt hogyan lehet összetéveszteni egy hústermékkel. Ezt szóvá is tettem, mire a pénztáros ahelyett, hogy legalább valamilyen elfogadható magyarázattal szolgált volna, elkérte az igazolványomat, mivel fizetés után reklamáltam, és ezért meg kellett semmisítenie egy számlát, amin pedig fel kell tüntetnie a személyi számomat, illetve kézjegyemmel kell ellátni. Erre pedig már nem is tudtam hogyan reagálni, hisz még megalázóbbnak tűnt, mint az, hogy átvertek. Mindenesetre megfogadtam magamban, hogy gyümölcsöt ezentúl csakis a piacon vásárolok, olyan helyen, ahol nincs a közelben se sonka, se kolbász. Ott is átverhetnek, de legfeljebb pár dekával, ha úgy állítják be a mérleget.
