Kim Dzsongil állítólag él, de én ebben nem vagyok biztos. Sokan pletykálnak ugyanis arról, hogy szélütést kapott. Viszont olyan hírek is járnak, miszerint Kim Dzsongil meglátogatott egy szappangyárat. Két hónapig nem volt róla hír, azóta azt próbálják velünk megetetni, hogy kirobbanó formában van, és a szappanok után is érdeklődik (többek között). Képeket is közöltek róla, ahol az egészségesenk látszó észak-koreai vezető egy hatalmas narancssárga földgyalu mellett fényképezkedett, őszi kabátban és napszemüvegben.
Egy igencsak virtuális világban azonban, miért baj az, ha Kim Dzsongil beugrik az egérlyukba, és ott is van ahol nincs? Mr. Anderson-nak a Matrixban ez meg volt engedve, miért nagyobb ő mint Kim? Azért, mert még nem találkozott Mladić tábornokkal? Nem. Akkor ezek szerint lehet, hogy tényleg ő volt a képen?
A képek közvetítenek a világ és az ember között. Mivel a világhoz nem lehet közvetlenül hozzáférni, ezért a képeknek kell azt megjeleníteni. De úgy néz ki, hogy idővel, a képek ezáltal a világ és az ember közé állnak. Ahelyett hogy segítenék a kommunikációt, meghamisítják azt, és lassan az emberek által létrehozott képek funkciójában kezdenek el élni. Többet nem azt nézzük, hogy mit mond nekünk a kép, hanem a látott képet csak továbbvetítjük a környezetre. És persze így mi is képpé degradálódunk.
Elfelejtjük, hogy, mi voltunk azok, akik a képeket létrehoztuk, mégpedig azért, hogy segítségükkel a világban tájékozódhassunk. De már nem tudjuk megfejteni őket, és ettől fogva a saját képeink függőségében élünk: az imagináció hallucinációba csap át.
