2024. április 25., csütörtök

Gyilkos gyerekek

Az ország még mindig a belgrádi Vladislav Ribnikar Általános Iskolában történt tragédia hatása alatt áll. A híradások többsége az eset példátlan voltát hangsúlyozza, amely ebben az esetben bizony nem túlzás. Szerbiában ilyen jellegű mészárlás még nem történt. És sajnos ez az eset a világon is egyedülálló, ugyanis 14 év alatti elkövető még nem ölt meg ennyi embert, mint a belgrádi iskola tanulója. A tragédia részletei még mindig nem teljesen világosak, ahogy az elkövető indítékai sem pontosan tisztázottak. Érdemes azonban felidézni azokat a világban lezajlott tömeggyilkosságokat, amelyeket szintén gyerekek követtek el. Ezek az esetek rávilágítanak arra, mennyire nehéz is a bűnüldözők, jogászok dolga ilyen esetekben, továbbá azt is látni lehet, hogy a tragédiáknak sok esetben vannak előjelei, amelyeket az elkövetők környezete nem mindig vagy csak utólag vett észre.

FELGYÚJTOTTA CSALÁDI HÁZÁT

2019-ben az Egyesült Államokbeli Goodfieldben, Illinois államban egy mindösszesen kilencéves gyermek felgyújtotta saját családi házát. A füst és a hőség következtében öten vesztették életüket, méghozzá egy 34 éves férfi, a kisfiú édesanyjának a vőlegénye, egy 69 éves nő, egy kétéves kisfiú, egy szintén kétéves kislány és egy csecsemő. Az eset példa nélküli volt az Egyesült Államokban, de talán a világon is párját ritkította, ugyanis a tettes még a tettének következményeivel sem volt tisztában, így a bírósági eljárás során igen furcsa párbeszédet hallhattak a jelenlévők. A tárgyalás elején, ahogy szokás, a bíró a vádlottól megkérdezte, mit nem ért az eddigi eljárásból.

– Hogy mit tettem – felelte a fiú.

A tárgyalás során pedig, mivel a fiút folyamatosan „állítólagos elkövetőként” emlegették, a fiú védőügyvédje kért szót.

– Tisztelt Bíró Úr, elnézést kérek, de védencem azt mondta, hogy nem érti mit jelent az, hogy „állítólagos” – mondta a védőügyvéd.

A helyzet bonyolultságát csak fokozta, hogy a fiú édesanyja a tűzeset után néhány hónappal azt nyilatkozta a CBS News hírcsatornának, hogy skizofréniát, valamint ADHD-t (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) és bipoláris zavart állapítottak meg gyermekénél. A gyermeket a tűzeset után az Illinois-i Gyermek és Családügyi Szolgálat helyezte gondozás alá és azóta is állami gondozás alatt áll.

VÉRFÜRDŐ AZ ISKOLÁBAN

1998-ban szintén az Egyesült Államokban, Jonesboro városában két tizenéves, egy tizenegy éves és egy tizenhárom éves fiú rendezett vérfürdőt saját iskolájában. A két fiú terepszínű ruhában több pisztollyal és puskával, fák között rejtőzött el, és amikor az általuk előidézett tűzriadó miatt diáktársaik kijöttek az iskola épületéből, tüzet nyitottak rájuk. Négy kislányt és egy állapotos tanárnőt öltek meg a lövöldözés során, további tizennégy személyt pedig megsebesítettek. Közülük tízen súlyos állapotban kórházba kerültek. A diákok között később elterjedt az a nézet, hogy a gyerekek bosszúból követték el tettüket, mivel az egyik tettes nem sokkal korábban szakított barátnőjével.

– Fel vagyok háborodva! – jelentette ki az eset után Mike Huckabee, Arkansas állam akkori kormányzója. – Nem is annyira azokra a gyerekekre, akik ezt elkövették, hanem arra a világra, ahol ilyesmit el lehet követni.

MEGÖLTE A SZÜLEIT

Nem csak az Egyesült Államokban találunk gyerekekhez köthető tömeggyilkosságot. 2013-ban Brazíliában, Sao Paolóban egy tizenhárom éves fiú otthonában éjjel egy pisztollyal lelőtte szüleit, anyai nagyanyját és egy idős távolabbi rokonát. A vérfürdőt követően a gyermek reggel autóval bement az iskolába, végigülte az órákat, majd hazament és öngyilkosságot követett el. A fiú nem mellesleg katonacsaládban nőtt fel, ugyanis édesapja a katonai rendőrség őrmestere volt, édesanyja pedig tizedesként szolgált a hadseregben. Mivel az elkövető véget vetett életének, tettének indítékai is homályba vesznek.

(Illusztráció – Pixabay.com)

(Illusztráció – Pixabay.com)

A gyilkosságot követően természetesen a hatóságok kihallgatták a fiú iskolatársait, és nyugtalanító részletek derültek ki viselkedésével kapcsolatban, valamint kiderült, hogy voltak előjelei az esetnek, amelyekre környezete nem figyelt oda kellő mértékben. Diáktársai ugyanis elmondták, hogy az iskolában egyáltalán nem volt titok, hogy a fiúnak gyilkos gondolatai vannak. Többször is elmondta, hogy meg akarja ölni szüleit, majd elmenekül, hogy bérgyilkosnak állhasson. Olyan tervvel is előhozakodott, hogy kortársaival egy csoportot hoz létre, amelynek az lesz a célja, hogy a szülőket és a rossz embereket likvidálja. A diáktársai nem vették komolyan a fiút, azonban nem nagyon barátkoztak vele extrém megnyilvánulásai miatt. Az iskola koordinátora elmondta, hogy több diák is arra panaszkodott, hogy a fiú halálosan megfenyegette őket. A fiúval el is beszélgettek a tanárai, de ekkor ő azt mondta, hogy csak tréfálkozott, nem gondolta komolyan a fenyegetéseket. Állítólag azt is hozzátette, hogy édesanyja már rég megtanította vezetni, édesapja pedig lőni.

CSECSEMŐKET GYILKOLT

Fiatalkorúak nem csak az utóbbi évtizedekben követtek el felfoghatatlan bűncselekményeket, hanem például a „boldog békeidőknek” nevezett időszakban is találunk ilyen esetet. Az alábbi annyiban különbözik az előzőektől, hogy nem tömeggyilkosságról, hanem sorozatgyilkosságról van szó. Münchenben 1907-ben derült fény egy borzalmas bűncselekményre. Ida Schnell tizennégy éves dadusról ugyanis kiderült, hogy több gondjára bízott csecsemőt megölt. A dadust úgy írták le, mint aki sokkal idősebbnek tűnt koránál. Emellett gyakran váltogatta munkahelyét, mert a gondjára bízott csecsemők hat hónapon belül mind életüket vesztették. A hatodik, egy tizennégy napos csecsemő haláláig senki nem gyanakodott az ifjú dadusra. Ekkor viszont már exhumálták a holttestet és a vizsgálat során kiderült, hogy a csecsemő halálát az okozta, hogy puha koponyájába egy éles tárgyat szúrtak. A korabeli beszámolók szerint a dadus azért ölte meg a gondjaira bízott gyermekeket, mert nem tudta elviselni a sírásukat. Talán a legszembetűnőbb az ügyben az, hogy csak a hatodik csecsemő halálakor derült fény Ida Schnell rémtetteire. Ez annak tudható be, hogy 1907-ben gyakori volt a csecsemőhalandóság, így egy néhány napos vagy hónapos csecsemő halálát nem követte olyan alapos vizsgálat, mint manapság, aminek következtében a dadus hónapokig szabadon garázdálkodhatott.

*

A fenti esetekben – ahogy a Vladislav Ribnikar Általános Iskolában történteknél is –, az elkövetők felelőssége mellett, felvetődik a környezet, a szülők, az ismerősök, a tanárok, az illetékes intézmények felelőssége is. Persze egyértelmű választ erre a kérdésre nem lehet adni, ahogy arra sem, hogy kellő odafigyelés mellett vajon megakadályozhatóak lettek volna-e a tragédiák.