A Hírlap című szabadkai napilap 1926. július 21-ei száma egy különös esetről számolt be olvasóinak. Július 19-én éjjel ugyanis egy teherautó járta városunk központját. A rajta lévő emberek pedig az utca járókelőit fogdosták össze és rabolták el. Az eset nagy port kavart, ugyanis az emberrablók a Hírlap újságíróját is megpróbálták betuszkolni a teherautóba, aki aztán az esetről részletesen beszámolt a napilapban.
„Egyedül mentem az éjszaka egy órakor munkám végeztével, mondjuk, hogy hazafelé, amikor a nagy park mellett emberekkel megrakott gyenge lámpával világított teherautó száguldott felém. Ez természetesen fel sem tűnt volna, ha észre nem veszem, hogy hozzám közeledve az autó lassít és három obskurusnak látszó ember ugrik le az gépkocsiról és felém tartanak. Ez már kicsit furcsának látszott, különösen akkor, amikor az egyik nekem ugrott és karomat megragadván rám kiáltott:
– Hajde gore! (Gyerünk fel!)
A nem éppen barátságos invitálás megdöbbentett. Éjszaka Szuboticán eddig még nem szoktak embereket rabolni, de az ismereten éjszakai támadó ráncigálásából másra következtetni nem lehetett, annál kevésbé, mert ellenkezésemre egy rendőr is leugrott a gépkocsiról és a másik karomnál kezdett huzni az autó felé.
Most már igazán nem tudtam, hogy brutális részegekkel vagy (sok rémhistóriát hall az ember) emberrablókkal van dolgom, az azonban kétségtelen volt, hogy el akarnak hurcolni a teherautóba. A helyzet nem volt a legbátorságosabb: teljes sötétség, sehol egy ember a támadókon kívül, ezek pedig a két karomnál fogva »hajde! hajde!« felkiáltásokkal ráncigáltak az emberekkel teletömött autóra.
– Mit akarnak? – kérdeztem, amikor pedig erre a ráncigáláson kívül más választ nem kaptam, minden erőmmel ellenálltam.
Dulakodni kezdtünk.
Az éjszakában vad tusa kezdődött, az autón lévők csak nézték a jelenetet és nem mozdultak.
Az Alekszandrova-uccai rendőrőrszem nem állt a helyén.
Segítségért, rendőrért kiáltottam, mert láttam, hogy egy magam nem tudok a tulerővel szemben védekezni.
Az emberrablók már az autó elé vonszoltak, amikor az egyik karomba kapaszkodó rendőrhöz fordultam:
– Mit akarnak? Újságíró vagyok!
A rendőr ekkor elengedett, de a másik karomat szorongató ismeretlen még tovább ráncigált, mire ezt felszabadult kezemmel mellbevágtam. Az ütésre ez is elbocsájtott.
Az alkalmas pillanatot felhasználva – szégyen a futás… – a Városi kávéházba szaladtam, mert bíztam benne, hogy az emberrablók ellen ott védelmet találhatok. A kávéházban ekkor már figyelmesek lettek a segélykiáltásokra és érdeklődni kezdtek, hogy mi történt.
Sztipics Károly dr. városi főügyész volt egyedül a kávéházban a hatóság reprezentánsai közül, hozzá fordultam:
– Uram, ismeretlen emberek, rendőri segédlettel teherautóval el akartak rabolni. Sehol egy rendőr. Mit csináljak?
A főügyész nyomban kijött az uccára – a teherautó abban a pillanatban robogott tovább. Az elrablás nem sikerült.” – olvashatjuk a Hírlap újságírójának beszámolójában.
Az írás szerint azon az éjszakán százötven embert gyűjtöttek össze, méghozzá kényszermunkára zsákhordáshoz. A tettesek pedig valóban a rendőrség kötelékébe tartoztak, akik ilyen különös módszerrel kerestek ingyen munkaerőt harmincezer zsák vagonokba rakásához. A Hírlap az esettel kapcsolatban a szabadkai rendőrfőkapitányt is megkérdezte.
„A szombat éjszaka történtek ügyében kérdést intéztünk Horvát Cvetkó dr. rendőrkapitányhoz, aki a következőket mondotta munkatársunknak:
– Már értesültem a szombat éjszakai különös munkásfogásról, amit a legnagyobb rosszallással vettem tudomásul. A rendőröknek az volt az utasításuk, hogy a mulatókból szedjék össze a zsákhordáshoz használható suhancokat. Ilyet épen eleget lehetett volna találni hiszen harmincezer zsák berakásához nem kellett használni több embert. Az semmiesetre sem volt helyes, hogy ez uccán járókelőket összefogdosták és válogatás nélkül, sokat magyarázat nélkül elvittek. Ez az eljárás azzal magyarázható, hogy a rendőrök nem értették meg az utasítást, amit feletteseiktől kaptak” – írták a napilapban.
A rendőrfőkapitány az incidenst a rendőri állomány képzetlenségével és kis létszámával magyarázta. Az írásból azonban az nem derül ki, hogy az esetnek lett volna bármilyen következménye.
Nyitókép: Az eset Szabadka központjában történt
