2024. április 16., kedd

„Diktál a beteg, írja a doktor…”

Gyakori kérdések, hitek és tévhitek – Tapasztalatok az orvosi rendelőből

„Beszél majd az utókor! Kiről?” Egyre gyakrabban gondoljuk azt, hogy megfelelő egészségügyi kultúrával dicsekedhetünk, tisztában vagyunk az élettani fogalmakkal, sőt sikerült elsajátítanunk az orvostudomány számos részletét. A mestereim intelmét ismétlem magamban: Folyamatosan kell tanulnunk, és óvakodjunk olyan szakembertől, aki mindent tud!

„Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor” – mondaná újra Doktor Bubó. Mielőtt bárki is negatív, hátsó szándékot érezne az idézetből, azonnal leszögezem az egyetlen garanciát, amit egy orvos vállalhat: az orvos mindenkori szándéka csak az lehet, hogy segítsen és jót akarjon.

Mi a garancia?…

Az orvostudomány állandóan fejlődő, változó tudomány, pont azzal a céllal, hogy jobban és hatékonyabban tudjon segíteni a betegeken. Ezen az úton, vagyis inkább labirintusban, olykor zsákutcák is vannak. Ezért lehetetlen olyan jellegű jótállásról beszélni, mint egy tárgy esetében. A garancia csak arról szólhat, hogy az orvos a legjobb tudása szerint és a legjobb szándékkal cselekszik. Értelemszerűen ez a szándék semmiképpen nem mentesíti a felelősség alól műhiba vagy szakmai mulasztás esetén. Ugyanakkor nem feledhetjük el, hogy a kutatómunka java része nem a közösségi oldalakon és a nagy nyilvánosság előtt zajlik.

Mit tehet a beteg?

Az egészségkultúránk legfontosabb alappillére az egészségünk megóvása. Folyamatosan az egészséges életmódot kell szem előtt tartanunk. Ebben az orvos mindenképp segíthet, de nem tudja helyettesíteni magát a beteget. Nem csupán jogaink vannak, elsősorban kötelességünk gondot viselni egészségünkre, testi és lelki épségünkre. A jogaink tehát csak akkor érvényesülhetnek, ha betartjuk kötelességeinket. Nincs olyan orvos és gyógyszer a világon, amely helyettesíti az egészéges életmódot. És mielőtt esetleg számonkérjük egészségünket az orvostól, nővértől vagy az egészségügyi rendszertől, gondoljuk át, mit is tettünk annak érdekében, hogy azt megőrizzük! Vajon hol tartunk az egészséges táplálkozás terén? Tudatában vagyunk-e, mit jelent a rengeteg vegyszer, a dohányzás, az alkoholos és más „energia- és üdítő”-italok tudatos használata? Milyen veszélyekkel jár a túlsúly, az elhízás, a mozgáshiány? Gondoskodásunk szerves része az is, hogy tiszteletben tartsuk az elfogadott orvosi tanácsokat, kezelési módokat. Az orvosi empátia fontossága vitathatatlan, de csak akkor érvényesülhet, ha a beteg bizalommal fordul orvosához, elfogadja a kezelési tanácsokat.

Hogyan jussunk el az orvoshoz?

Naponta találkozunk azzal a felháborodással, hogy mennyit kell várakozni az orvosi ellátásra. Ez valóban jogos és egyre nagyobb, leginkább rendszerfüggő gond. De higgye el a tisztelt Olvasó, hogy ennek a problémának is van két oldala. Továbbra is rengeteg tévhittel fokozódik és romlik az egyébként is nehéz helyzet, mindezek kiküszöbölése enyhítene az orvosi ellátás áldatlan állapotán.

Betegség esetén keressük elsőként a körzeti orvost, vagy a körzeti központi ügyeletet!

Valós, sürgősségi, vagyis életmentés esetén hívjuk a mentőállomást (sürgősségi hívás a 194-es számon)! Legyünk tudatában annak, hogy a mentőcsapat egy időben több helyről is kaphat riasztást!

A kezelési sorrendet bízzuk az orvosra, háziorvosra vagy ügyeletes orvosra!

Ne a gépektől várjuk a csodát és a kezelési ajánlást!

A kórházi sürgősségi osztályok nem tudják helyettesíteni a járóbeteg-szakrendeléseket, és ezért nem élhetünk vissza ezeknek az osztályoknak a helyzetével azért, hogy soron kívül eljussunk szakorvoshoz!

Tudatában kell lennünk annak, hogy az orvosok, szakdolgozók és ápolók száma korlátozott! Ez így van nemcsak itt, hanem világszerte (az orvosi egyetemi alapképzés is legalább 6 év)!

Azonnal szakorvosi rendelésre szeretnénk eljutni. Ez miért ilyen nehéz?

Természetes az, hogy valamennyien betegség esetén mielőbb a legjobb szakorvosi ellátásban szeretnénk részesülni. Tudnunk kell viszont a következő tényeket:

Szűkebb szakorvosi szakosítások leginkább második vagy harmadik egyetemi diplomát jelentenek (pl. általános orvosi+ belgyógyászati + kardiológus szakvizsgák vagy orvosi+ sebészeti+ érsebészeti vagy idegsebészeti szakvizsgák stb., ami átlagos 12 év egyetemi képzést jelent). Értelemszerűen ezek a szakorvosok nincsenek jelen minden egészségházban.

Szűkebb szakorvosi szakrendelések nincsenek ügyeletben, kivétel a kórházi ellátás. Laikusként ne hozzunk arról döntést, milyen szakorvosi rendelést keressünk, ezt bízzuk a választott vagy ügyeletes orvosra! Legalább telefonos tanácsot kérhetünk erről szakdolgozótól is.

Magánorvosi rendelőt keresünk fel, mert úgy gondoljuk, ott azonnal fogadnak, és mindent megoldanak (?)

A vizsgálatok a magánrendelések többségében is csak előjegyzés alapján történnek. Érdemes figyelembe venni, hogy szakorvosi rendelésre viszonylag friss laboratóriumi leletekkel ajánlatos menni, ezzel ugyanis felgyorsulhat a vizsgálat menete. Az általános ajánlat az, hogy előbb foglaljunk időpontot a szakrendelésen (ami változó időtartamot jelent, de legalább 2-4 héttel előbb), majd a vizsgálatig megtörténhetnek a laboratóriumi tesztek. Az indokolt laboratóriumi analízisekről vagy a háziorvosától, vagy telefonon, az adott szakrendeléstől kaphat tanácsot.

Gyakran csak a vizsgálat folyamán derül ki, hogy nem elegendő egy vizsgálat, valamint szükség lehet több szakorvosi véleményezésre és diagnosztikai, képalkotó eljárásra. Ez sajnos nem mindig érhető el egy helyen vagy egy időben.

Hogyan végezzük el a vizsgálati időpont előjegyzését?

Az előjegyzésnél érdemes röviden elmondani, milyen alapbetegség miatt tartunk igényt vizsgálatra. Háziorvosa javaslatára vagy saját elhatározása szerint szeretne vizsgálatot kérni, pl. magas vérnyomás, cukorbetegség vagy pajzsmirigybetegség stb. miatt? A részletes panaszok és tünetek megbeszélése NE a telefonos beszélgetésnél történjen, ezt ugyanis majd az adott vizsgálaton kell elmondani. Ha bármilyen ok miatt nem tudunk megjelenni az adott időponton, akkor mindenképpen idejében jelezzük lemondási szándékunkat! Ne vegyük el másik betegtől a vizsgálat lehetőségét!

Hogyan történhet meg az, hogy várakozni kell, még ha időpontra is megyünk?

Ennek a kellemetlen helyzetnek több oka is lehet: Minden beteg különálló egyéniség, és gyakran lehetetlen előre látni a vizsgálat menetét. Sajnos olykor visszaélésekről is beszélhetünk: azzal, hogy a tisztelt páciens az indokoltnál több időre tart igényt. Ezzel is több beteg idejét veszi el, felborítva az előjegyzési sorrendet. Ezért is kérjük minden páciens szíves megértését, hogy számoljon az esetleges időponttolódással, valamint arra is, hogy ne feledkezzen el az utána következő betegekről.

Hogyan zajlik egy orvosi vizsgálat? Miért is ragaszkodik az orvos ahhoz, hogy maga irányítsa a vizsgálat menetét?

Minden orvosi vizsgálat alapvető és kötelező része az ún. anamnézis – magyarul kórelőzmény –, a beteg személyére, betegségeire, jelenlegi panaszaira vonatkozó adatok felvétele. A kórelőzmény valójában a fél diagnózis, tehát nélkülözhetetlen a betegség felismeréséhez. Sajnos már ebben a roppant fontos vizsgálati szakaszban is gyakran igazolódik Doktor Bubó mondása: „Diktál a beteg, írja a doktor…” Itt (is) érdemes átengedni a vezetést az orvosnak, mert a gyakorlott orvos a megfelelő sorrendben feltett kérdések alapján fel tudja állítani a további kivizsgálás menetét.

Engedjük, hogy az orvos kérdezzen (legalább szóhoz is jusson)! Nem mindig csak az a fontos részlet, amit mi gondolunk. Lehet, hogy az orvos másként látja a problémát. Ha orvoshoz fordulunk, akkor legyünk készek elfogadni az orvos esetleg eltérő véleményét, diagnózisát! Nem biztos, hogy magunk által kialakított – vagy „internetes doktor”, vagy „azt mondják” alapon – diagnózissal, netalán kemény meggyőződéssel sikerrel járunk.

A gyakori tévhitek sajnos a beteget csak tévutakra vezethetik, ezáltal időt veszítenek, és akár életüket is kockáztatják. Ez NEM jelenti azt, hogy az adott orvos azonnal helyes véleményt tud alkotni. Az is ajánlatos lehet, hogy másik orvos véleményét kikérjük. A konziliáris véleményezést akár az orvos is kérheti, hiszen az orvoslás gyakran csapatmunkát igényel.

Vajon mit mond majd a másik orvos?

Rendkívül fontos tény, ha több orvos (vagy konzílium) véleményét kérjük, hogy ezekről tudomása, betekintése legyen minden beavatott orvosnak. Ellenkező esetben felesleges bonyodalmak alakulhatnak ki.

Teljes kivizsgálást szeretnénk, de vajon mit is jelent ez?

Naponta többször is elhangzó kérés, hogy a tisztelt beteg azonnali és teljes kivizsgálást igényel, nincs viszont annak tudatában, mit is jelent az. Valójában az orvos sem érti olyankor, mit óhajt a beteg, de egyet biztosan tud, az pedig a kivizsgálás sorrendje, menete. Ezért is engedjük át az orvosnak, hogy az alapvizsgálat után, tehát a fent leírt anamnézis felvétele után végezze el a fizikális vizsgálatot, majd ezek alapján lehetséges felállítani egy racionális tervet a további célzott vizsgálatokról.

Sajnos nem valószínű, hogy minden esetben egy helyen és egy időben történhet meg minden vizsgálat.

Nem érdemes a fordított sorrenddel próbálkozni: soha ne követeljük saját elgondolásunk alapján a különböző diagnosztikai gépek (pl. azonnali ultrahangos vagy röntgen, CT, esetleg MR/ mágneses rezonacia stb.) alkalmazását!

Nem várhatjuk el az orvostól a gyógyszeres kezelést csak a gépek által alkotott képek (ultrahang, röntgen, CT, MRI stb.) alapján.

Miért is kell vetkőzni az orvosi rendelőben?

Odáig jutottunk (leginkább a rendszernek köszönhetően), hogy a rohanásnak, nyomásnak engedve kezdünk megfeledkezni arról, hogy az orvosnak meg is kellene vizsgálnia a beteget. Az anamnézis után tehát következik a régi, jól bevált és roppant fontos betegvizsgálat (fizikális vizsgálat). Mit is jelent a fizikális vizsgálat? Alapvető elemei sorrendben a beteg megfigyelése (ami már a belépéssel kezdődik), majd a tapintás, kopogtatás, hallgatódzás.

Sajnos egyre gyakrabban történik, hogy a beteg elutasítja vagy „nem tart igényt” a vizsgálatra. Ezzel nem lesz gyorsabb (sem esetleg olcsóbb) a vizsgálat, mert rendkívül fontos információk maradhatnak el. Ha egy másik rendelőben nemrég történt vizsgálat, az nem zárja ki az újabb vizsgálat szükségességét. Nem élhetünk azzal a tévhittel, hogy a légzés, a szívműködés, vérnyomás és más életfunkciók állandóak.

Minek vinni az orvosi dokumentációt, hiszen az benne van a számítógépben?

Nagyon fontos mindig magunkkal vinni az előző orvosi leleteket, kezelőlapokat. Sajnos még nincs egységesített információs rendszer, ahol elérhető lenne a teljes kórelőzmény. Az is fontos viszont, hogy az orvosi iratokat rendszerezzük előre, azzal könnyíthetjük az orvos munkáját.

Miért kell vinni az orvoshoz a gyógyszereket, hiszen minden gyógyszert ismerünk (?), és le is van írva?

Az immár több évtizedes tapasztalat feljogosít arra az állításra, hogy a tisztelt betegek legalább 70%-a nem tudja felsorolni gyógyszereit, és az aktuális adagolást sem, valamint a kezelőlapon leírt kezelési ajánlás sincs betartva (esetleg megváltozott). Ezért roppant fontos, hogy az orvos pontos betekintést nyerjen a jelenlegi gyógyszeres kezelésbe, ez ugyanis előfeltétele a kezelés megfelelő változtatásának.

Rendkívül nagy gond a régi gyógyszerek halmozása. Ezáltal gyakori az a jelenség, hogy a beteg már nem tudja, melyik a legújabb kezelési ajánlása, vagyis a gyógyszerek adagolása. Fontos, hogy a beteg őrizze a kezelőlapot, ahol megtalálhatja a kezelési ajánlást is.

Miért ne szedjük darabszámra a gyógyszert?

Sajnos a betegek jelentős része továbbra is a gyógyszer adagját darabszámban fejezi ki – pl. fél szem vagy egész szem sárga vagy rózsaszínű tabletta (?) –, nem gondolva arra, hogy ugyanaz a gyógyszer többféle kiszerelésben, adagban kapható. A napi „harcom” része, hogy betegeimben tudatosítsam a megfelelő gyógyszeradagolás fontosságát. Nagyon fontos, hogy ismerjük a gyógyszereink adagolását megfelelő mértékegységben (milligramm, mikrogramm, gramm, egység vagy csepp stb ).

Íme egy példa arról, hogy a fenti „darabszám”- vagy „szemezés”-alapú adagolás életveszélybe sodorhatja a beteget: A tisztelt beteg évekig „4 darab” 25 mikrogrammos pajzsmirigyhormon-tartalmú tablettát szedett, mivel az ajánlott napi adagja 100 mikrogramm/nap volt (és a 25 ug-os kiszerelést kapta haziorvosától, mivel az volt addig a támogatottak listáján). De egyszer csak 100 mikrogrammos tablettát kapott a gyógyszertárban, amiből szintén napi 4 darabot vagy „szemet” vett be (tehát napi 400 mikrogrammot)...

Hogyan történik a kezelés, ha a beteg azt elutasítja? Hogyan történik a további kivizsgálás, ha azt a beteg nem fogadja el?

Értelemszerűen az orvos nem teheti és nincs is szándékában a betegre erőltetni a vizsgálatot és a kezelést. Az orvosi etika és a jogi rendelkezések alapján (A páciensek jogai, SZK Hivatalos Lapja 45/2013 i 25/2019) az orvos tájékoztatja a beteget az állapotáról, az indokolt vizsgálatokról, a kezelési tervről, a gyógyszerek hatásáról, mellékhatásáról és az esetleges más kezelési lehetőségekről.

A fent idézett törvény III. fejezetében viszont a következő cikkelyek is szerepelnek: – a páciens kötelességei – a páciens felelőssége saját egészsége iránt, a másik páciens iránt, az egészségügyi dolgozók iránt stb.

„Beszél majd az utókor! Kiről?” – nemcsak Doktor Bubóról – szerintem orvosról és betegről egyaránt. Mert csak közös erővel, tudatosan és lelkiismeretesen tudunk küzdeni az egészségünkért.